Mindig is mondtam, hogy moziba csakis előítéletek nélkül szabad bemenni. Aki végigolvas egy kritikát róla, és azt látja, hogy az egyik jót ír róla (talán azért, mert érdeke fűződik hozzá), a másik viszont iszonyatosan leírja, mert összehasonlítja a sorozat többi darabjával, annak döntenie kell: ha megnézi, akkor azért nézi meg, mert Terminátor rajongó, vagy azért nézi meg, mert jót akar szórakozni. Én jót akartam szórakozni, nem érdekelt, hogy milyenek a párbeszédek, nem érdekelt, hogy milyen a történet. Jól is szórakoztam, azt kaptam, amit vártam.A történet már az Itélet Napja után játszódik. A titokzatos Marcus bukkan fel a semmi közepén, és összefut két tinédzserrel. Az egyik Kyle Reese, az a srác, akit John Connor visszaküld a múltba, hogy az apja legyen. John Connor eközben egy reményekkel teli gyenge pontot fedez fel a gépek kommunikációjában. Ám kapja azt a hírt, hogy Kyle Reese rajta van a halállistán - a gépek tudják, hogy ő a vér szerinti apja. Neki pedig új feladata van - megtalálni őt és magához venni.
A történet a Terminátor trilógiában megismertek alapján folytatódik. Abban a korban járunk, amikor a T-800-asokat (az emberektől megkülönböztethetetlen gépek) elkezdik gyártani - se az időutazás, se a folyékony gépek nincsenek még. Megismerjük tehát a férfit, aki miatt visszaküldtek a múltba jópár terminátort. Valamint jópár meglepetést is tartogat a film - pl. hogyan lehet benne Arnold Schwarzenegger és Linda Hamilton anélkül, hogy bármi közük lenne a filmhez. Újabb gépeket is megismerünk. Valamint azt is megtudjuk, mit keres egy ismeretlen férfi ebben az univerzumban, és mi céljuk volt vele a gépeknek - egyáltalán ki ő, és hogy került ide...
A történet egyszerű, a film ennek ellenére élvezetes. Az izgalmat fent tudták tartani, és a vizualitása a filmnek sem döcögött. Nekem bejött!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése