Boldog Új Évet!

Jövőbenéző kérdéseim

Lassan itt a szilveszter, és bele kéne néznem lassan a jövőbe. Bár nincs túl sok kedvem hozzá, de megígértem...
Az SL tekintetében úgy érzem, bíztató a dolog. Úgy tűnik, Lindenék rájöttek arra, hogy érdemes eseményeket szervezniük, amivel egyre több és több személyt vonzhatnak be. Kíváncsi lennék, mikor készülnek el az új felületű klienssel, és hogy lesznek-e még korlátozó intézkedések. A magyaroknál most éppen hatalmas csend van, semmi vihar, mindenki próbálja a maga pogácsáját sütögetni. Ez mondjuk dicséretes dolog, hiszen nincs jobb, mint békén hagyni a másikat, és nincs annál rosszabb, mint egymással hadakozni. Jó volna, ha Princess honlapja az új tervek szerint végre újra beindulna, hiszen kellene már egy olyan honlap, amely az ismertetésekkel foglalkozik.

Közösségi honlapokkal kapcsolatban azt látom előre, hogy terjeszkedni fognak, még akkor is, ha sokan nem látják értelmét. Bár kongatják a vészharangot, hogy vigyázzunk azzal, mit rakunk fel rá, de úgy tűnik, a fiatalok ezt nem fogják bánni. Egyfajta virtuális naplóként tekintenek rá, ami ha úgy nézzük jó is, de egy öregebb naplózó már komoly alkotásokat fog tudni csinálni vele. Úgy látom, hogy a Facebook fog valahogyan győztesnek kikerülni ebből a nagy harcból, az Iwiw kb. akkora népszerűségre fog szert tenni, mint az ellene indított MyVIP - azaz kb. egy szintre fog kerülni a két magyar közösségi oldal. Nem azt mondom, hogy nem fogják választani őket, csak nagyobb népszerűséget fog élvezni a Facebook. A mobiltársaságok is ki fogják alakítani a saját közösségi portáljukat, és belerakni a mobiljaikba, csakhát ezzel el fognak késni. A mobilgyártó cégek alapban úgyis belerakják ezeket az általános, nemzetközi közösségi alkalmazásokat - ami ellen ma még a mobiltársaságok sem tiltakoznak. Az Iwiw-vel is megbukott így a Magyar Telekom... Erről jut eszembe: tudja valaki, hogy van külön Iwiw díjcsomagja a T-Mobile-nak???

A zenével kapcsolatban azt látom, hogy a nagy öregek már mind lerakták szokásos albumaikat, és azoknak a szekerét próbálják hajtani. Sajnálatos azonban az a tendencia, hogy semmilyen CD-t nem vesz meg senki sem, még olcsón sem. Ez sokmindennek köszönhető - legfőbb bajok okozói az MP3 letöltés, de Gabi Hagan ismerősöm szerint nem itt kezdődtek a bajok, hanem a CD-k megjelenésekor, amikor az albumok hosszai nem 40 percesek voltak, és így a legjobb dalok kerülhettek rá a korongra, hanem amikor már 60 percesek az albumok, és a maradék 20 percet "valamivel" ki kell tölteni. Az MP3 erre annyit tett rá, hogy már a CD-k megvásárlása előtt a vásárló eldönti, érdemes-e megvennie az albumot, és az esetek többségében úgy is döntenek, hogy nem, mert nem elégedett azzal, amit hall. Viszont vannak előadók, akik felismerték, hogy nem érdemes lemezt kiadni. Vannak, akik csak párszámos kisalbumot adnak ki, olcsóbban is adják el, meg legalább nem kell töltelékszámokat kirázniuk a sokszor már ihlettől kiürült agyukból. Vannak, akik magukat a lemezkiadókat is megkerülik, és az internetre rakják fel számaikat. Viszont a kiadókat se kell félteni - a mobilkorszaknak köszönhetően eljött az az idő, amikor a mobilelőfizetési opcióként MP3 dalokat tölthetünk le - így a Vodafone Music Unlimited esetében és a Sony PlayNow esetében is. Sajnálatos viszont, hogy az internetes MP3 boltok bezáródni látszódik, legalábbis az origo.hu-n bezárta kapuit, vagy valami hasonlót bizonyára kitalálnak...
Koncertek viszont jönnek-mennek: idén a tavalyi újrázásokkal kezdődik (ismét eljön a Depeche Mode, ismét eljön - ha minden igaz - az AC/DC, újra láthatjuk az ABBA Show), de újabb és újabb nevek merülnek fel. Így eljön a Metallica is, Jackson rajongók meg már év elején örülhetnek a Jacko Show-nak, még akkor is, ha már nem a kedvencük ugrál (bocsánat: táncol) a színpadon...

Filmeknél hasonlóak a problémák, mint a zenénél: lassan hamarabb megnézik otthon a mozifilmeket, mint hogy jegyet váltanának rá. De egy ilyen vízfejű országban, mint a mienk, ne is csodálkozzunk, amikor a filmpremierek után pár hónappal érkezik meg egy film vidékre. Külön említésre méltó az a tény is, hogy a filmforgalmazók csakis azokat merik a moziműsorra rakni, amiket már a híre alapján is lenne értelme - sokszor van úgy, hogy DVD-re kerülnek az alkotások, vagy még arra se. A tendencia sem fog változni: a könyvadaptációk szinte egymás után fognak jönni, még akkor is, ha sok helyen nem is hallottak a könyvekről. Nincs ez másként a sorozatok filmadaptációjával sem, valamint a régi filmek újraforgatásával kapcsolatban sem. Enyhülni látszik a képregényadaptáció, csak néhányról hallottam, amik jönni fognak (Vasember 2, X-Men origins). Viszont belehajráztak az animációs stúdiók, látván mekkora sikerei vannak a 3D-s moziknak (komolyan, az Avatar még egy héttel a bemutató után is produkált telt házat kora délután!!!), így jönni fog a Shrek 4, Dragons meg a többi.

Sorozatoknál azt látom, hogy nem történik igazából semmi. Nagy sikernek örvendenek még mindig a CSI sorozatok, de Doktor House és Dexter is bővelkedik az ötletekben. Csomó sorozatnál viszont azt látom, hogy a kezdeti nagy ötletekkel indulnak, majd szuszogva megállnak egy szinten, és próbálnak töltelék részekkel kitölteni a hiányzó űrt. Sajnálatos módon a Heroes is ilyen sorozattá vált, a legutóbbi részeiben elkövetik folyton azt a hibát, hogy a lényeges részek az utolsó 5 percben vannak. A Flashforwardban látok most potenciát, még a V is szörnyen megalázottá vált (4 rész kedvéért indítani egy sorozatot, és csak egy hosszú szünet után elkezdeni igazán a sorozatot... nem éppen szokványos).

Lássuk, mit gondolok a magam jövőjéről. Fogyókúrámat folytatom, célom, hogy nyárra elérjem a 100 kilót. Addig már csak 10 kiló van hátra, és úgy tűnik, ennél lejjebb is fogok tudni menni. Valami munkahelynek is sikerülnie kéne, mert lassan bele fogok őrülni a tétlenségbe. Second Life-fal kicsit többet fogok törődni, mint az idén: az első lépésem az lesz, hogy levetem a Lordi maszkot, és visszatérek bőrcuccos rocker Scandalként... De nehogy azt gondoljátok, hogy egyből klubbot fogok alapítani, meg ilyesmi: csak boltot fogok nyitni, olcsó de jó cuccokat fogok árulni, és járom a virtuális világot...

Avatar 3D - ettől én is elkékültem...

Szóval megnéztem és hűűű... Kár kihagyni.
A történetet nem elemzem, mert kissé sablonos és kiszámítható. Nem kell hozzá nagy ész, hogy mi lesz a vége. Azért csak röviden: Földünkön semmi sem változik, csak még jobban le van pusztítva... állítólag. Abban a tekintetben nem változott semmi, hogy az emberek hozzáállása még mindig olyan, amilyen. Környezetét pusztító, és amihez nincs semmi köze, még azt is magáénak akarja. Ez az önző nép teszi be a lábát egy idegen bolygóra, a Pandorára, ahol egy nagyon értékes ásványt akar magáénak tudni. Csakhogy ezt a bolygót a na'vik védik, egy kb. 4 méter magas kékbőrű lény. Az emberek semmit sem tudnak a bolygóról, csak annyit, hogy a levegőjét képtelenek belélegzeni, és furcsa élővilága van. Egy csapat kutató már előttük kutatta a bolygót, a földi hadsereg is csak az ásvány miatt figyelt fel a bolygóra.
A kutatók létrehoztak egy robotszerű testet, ami pont olyan, mint a na'vik, csak egy ember irányítja távirányítással. A kutatók ezen test által kívánnak beférkőzni a na'vik bizalmába, de nem önző szándékkal, mindössze a megismerés a cél. A csapat közé kerül egy rokkant katona, akinek az ikertestvére valamilyen okból elhunyt, és ő veszi át a helyét a kutatók csapatában. Ám ez a katona egy csapásra bele is kerül a sűrűjébe, mivel a na'vik Istene valahogyan kiválasztotta őt. Három hónap alatt annyira beilleszkedik, hogy a nép a részévé fogadta. Minden titkot megismert, amit a na'vik tudtak, hogy mennyire szimbiózisban élnek a természettel, a kutatók pedig egy hatalmas élő hálózatot is felfedeztek a fák között - úgy is mondhatnánk, hogy egyfajta bizonyítékot egy Isten létezésére, ami mindenhol ott van...
Ám a katonai gépezet is beindul. Indokot találnak arra, hogy elvegyék erővel azt, ami kell nekik. Ám hősünk se adja fel - miután felfedi tényleges kilétét a na'vik előtt, és a na'vik elszenvedik a legelső és legszörnyűbb csapást, rövidesen a vezetőjükké lép elő, és az emberek ellen irányítja őket. Az összecsapásban pedig a Deus Ex Machina által győznek...
Technikailag a film majdnem tökéletes. Nem olyan, mint az animációs filmek 3D-s változatai, viszont így meg nem amiatt jajgatunk, hogy mennyire gáz az emberek ábrázolása 3D modellben (ha jól emlékszem, emberi alakot még mindig nem tudnak jól megcsinálni animációban, kivéve a Final Fantasy filmeket). Cameron csak apró jeleneteket áldozott a 3D kedvéért - nekem a kedvencem a fénylően felvillanó lepkevirágok voltak - de annál többet áldozott a cselekményre. Hiszen ha több ilyen jelenet lenne, akkor elveszik az a varázsa, hogy "ott vagyunk egy másik bolygón!". Egyszer sem éreztem a 160 perc alatt, hogy "hú de hosszú ez a film, mikor lesz már vége". Még elnézegettük volna a 3. óráig... Szerencsére kimaradtak a szörnyen csöpögő szerelmi szálak is - mert ugyan van egy, de nagyon szervesen beleépült a történetbe, nem érezni benne azt, hogy ezt nyugodtan kihagyhatták volna. Megadja annak az értelmét, hogy a főhős miért teszi meg azt a navikért, amit - az őt tanító lányba lassan beleszeret, és általa szeret bele Pandorába és a lány népének kultúrájába. Voltak vicces beköpések is, amiken egyáltalán nem éreztem, hogy "muszáj mondani valami vicceset". Bármennyire is patch-work volt a film, ez olyan patch-work, amit sehogyan máshogy nem tudnánk elképzelni.
A 3D mozi ezzel a filmmel léphet be a köztudatba. Nem az aranyos Disney féle animációs filmekkel, nem is a 3D-s koncertfilmekkel és nem is a 3D-s rövid IMAX filmekkel. Nem is a látványokkal teli, de amúgy egyszer nézhető filmekkel, mint Brendon Fraser utazása a Föld középpontja felé. Bár a Beowulfot ez a film nem üti - mely még mindig a 3D filmek császáraként ül a trónján - mivel lehetett volna még több 3D-s jelenet. Ez a film az illúzióról szólt, mint arról, hogy na mutassuk meg, mit tudunk kezdeni ezzel a technológiával.
Hogy ki tudna még rendesen hozzányúlni a 3D technológiához? Várom már a Wachowsky testvéreket, mikor rukkolnak elő egy igazán jó sztorival (lehet, hogy beadják a derekukat, és csinálnak egy Matrix 3D-t???). De az is lehet, hogy Spielbergnek vagy Lucasnak kéne valamit nagyon-nagyon letennie az asztalra. De felőlem a Gyűrűk Ura rendezője is csinálhatna egy hosszú-hosszú eposzt ezzel a technológiával. Vagy rémiszgessen a horror és sikolyok királya, Wes Craven. De semmiképpen nem várok jót az ilyen 3D-s adaptációktól, mint pl. a Shrek 4 3D-ben...

Illusztráció: http://www.avatarmovie.com

Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánok

A beígért zenei politika

Ígértem egy kis politizálást, de csakis a zenei élettel kapcsolatban. 2009-ben sokminden történt, sokminden, ami nem tetszett, és sokminden, ami tetszett.
Idén elég sok rádió szűnt meg... Kezdődött elsőként a budapesti PontFM megszüntetésével, hogy átadja a helyét egy technorádiónak. OK, hogy évekkel ezelőtt meg pont nekik volt rossz, amikor a Radio DeeJay szűnt meg, de ha a rockzene örök, akkor miért. Ám a PontFM tovább folytatta az interneten, már a kísérleti stádiumból is kilépett, és a RádióVan jóvoltából már 4 rock csatorna is szól. Ebből az egyik a szerkesztett adás, a másik 3 kérések alapján dolgozik. A honlapjuk se zárt be, szinte hetente adnak új hírt.
Aztán itt van a két nagy rádió bezárásának híre: nincs többé Danubius rádió, nincs többé Sláger rádió. Van helyette Classz FM és Neo FM. Az első a másik két rádióból próbált szerezni magának műsorvezetőket, a többségében Danubiusok át is mentek oda, és tulajdonképpen ugyanaz a műsormenet folyik, mint a Danubius esetében, csak éppenséggel a zenei választék lett más. A Neo-ról nem tudok nyilatkozni, de úgy olvasom a Tumblr-en, hogy jobban tetszik nekik. A Slágert azonban sajnálom, hogy kukába került, mert tényleg nincs olyan (országos) rádió, ahol a régi slágereket lehet hallani. Sosem volt olyan érzésem annál a rádiónál, hogy le kéne kapcsolni, mert olyan szám került elő...
A TV-ben a helyzet továbbra is változatlan: a Music Television már csak a nevében Music - illetve a koránkelők és a későig fennmaradók láthatnak csak zenét rajta. Pedig a magyar változatot mindenki üdvözölte, hiszen már kezdett unalmas lenni az európai, és végre magyar zenét lehetett látni. Erre... Aztán a VH1 délutáni váltása Comedy Central-á, ami lehet, hogy jó, de csak akkor lett volna jó, ha külön csatorna alakulna ki. A Viva természetesen marad olyan, amilyen, fiatalok számára jó, nekem olyan, mint a Danubius TV-ben. A MusicMix (ami régen Max volt) továbbra is kívánságokat teljesít. Halkan megjegyzem, hogy amikor megszűnt a Budapest TV, vártam, hogy milyen lépéseket fog tenni a UPC, hogy mivel fogja betömni azt a bizonyos "-1 csatorna lukat", de még a jövő évi csatornakiosztásában is azt látom, hogy semmi változás nem lesz. Ja, meg sem említettem, hogy a Mezzo-t is átrakták a kiemelt csatornák közé, már akinek a klasszikus zenék jelentenek valamit. Azaz ha klasszikus zenét akarsz nézni, akkor fizess érte...
Keseregtek a magyar zene napján, hogy nincs jó magyar zene, hogy a rádiók nem nagyon játsszák a zenéiket. Persze akiknek nagyon bejött, azoknak itthon nagyon is megy a szekere - gondolok itt a Tankcsapdára és a Kárpátiára. Rockzenére van szükség, de akármilyen zenekar csak akkor lát belőle hasznot, ha fesztiválról fesztiválra jár, vagy kocsmáról kocsmára jár. Fesztiválok pedig vannak, számuk egyre több és több, és a szórakozóhelyek is várják a bandákat. Tehetségkutatók szerencsére továbbra is vannak - hogy legalább ennyivel is fejlődjön a magyar zenei világ. Nemrégiben zárult le pl. a Csillag születik, ahol egy srác nyert, aki Queen dalokkal futott be. Most meg indulni fog az X-Factor, mely állítólag sokkal ütősebb lesz, mint a Megasztár - ha minden igaz.

Mi történt velem az idén?

Ahhoz, hogy előrenézzek a jövőbe, mindenképpen az kell, hogy számot vessek, mi történt idén.
Januárban még reménykedtem abban, hogy folytathatom a munkát. Jó kis könyvelői meló volt, még a hónap végén is úgy tűnt, hogy lesz folytatása. Hát nem lett, a projektet félkészen kellett befejezni, és átadni az ottani dolgozóknak. Hiába no, a kölcsönzött munkaerővel már csak így bánnak mindenhol. Nem gondoltam volna, hogy az álláskeresés ennyire nehéz lesz: azok után, hogy a legutóbbi 2 hónapig tartott. Végigestem már az összes tüneten, amit ez okozott - legyen az depresszió, kétségbeesés, feleslegesnek érzés, dührohamok, szidalmazások. Viszont a teljes csőd még nem ütött be szerencsére, pedig voltak katasztrófahelyzetek is.

A Second Life-ban is mindenféle történt velem. Hogy idén volt-e, nem tudom, de úgy döntöttem, felhagyok azzal a szokásommal, hogy a szabadidőmet benne töltöm. Elégedetlen voltam azzal, hogy a magyarok folyton egymást marják, miközben van elég bajom így is. Azt meg senki se várja tőlem, hogy valakinek a pártjára álljak, elegem lett azzal a felfogással, hogy "ha vele vagy, akkor ellenem". Így inkább mindenkit elhanyagoltam, néha-néha bejárkáltam, de mindössze csak azért, mert a téma egyáltalán nem hagy hidegen. Jobb a saját utamat járva, mint más útját egyengetni...

Ha már fene nagy szabadság, akkor valamit kezdenem kellett magammal. Jó nagy kirándulásokkal kezdődött, kicsúcsosodott egy nyaralással, amit még a tavasz utolsó hetében ejtettünk meg, egy kis Szlovákiai autós túrával. Voltunk a Balaton felett, fürödtünk a Velencei tóban, voltunk a hegyekben is. Tehát nem unatkoztunk. Az ősszel ennek vége lett...

Belekezdtem ebbe a blogba is. Szeretem csinálni, de azért elszomorít néha, mennyire haldoklik a dolog amúgy. Úgy veszem észre, egyre több személyes blog záródik be, vagy a napi írások elmaradnak, lassan hetente vagy havonta frissülnek. Így Éjfél Kapitány blogja is, akinek szavait évekkel ezelőtt ittam és igaznak tartottam. A háborgásról szóló blogok természetesen gőzerővel működnek, mert mindig van téma, de ezeket inkább kevésbé látogatom. A mikroblogokat is látogatom, jókat mulatok rajtuk sokszor - úgy tűnik, unatkoznak az emberek, de arra idő nincs, hogy komolyabb írásokat felrakjanak, inkább egy-egy képet raknak fel, vagy kapnak össze egy Tumblr-es szösszeneten. Még egy versenyen is részt vettem, a barátaimnak köszönhetően be is jutottam az első 100-ba, de nem tovább...

Sorozatokat is elkezdtem falni. Azaz nem falni, max 1-2-őt nézek meg naponta a számítógépen, és szintén 1-2-őt nézek meg a TV-ben. Az előbbi valamennyire hasznos is, mert egyre inkább azt veszem észre, hogy az angol szöveget értem. Erre egy máltai fickóval történő kávézgatás közben jöttem rá. De ez még mindig nem elegendő ahhoz szerintem, hogy végre levizsgázzak belőle, pedig jól jönne, talán egyből fel is vennének valahova (azért a nyomor is szokott álmodni).

Nekiálltam könyveket is olvasni, persze csak apránként, nem úgy, ahogyan egy könyvmoly tenné. Elolvastam azt a mesét, amiből a haverom évekkel ezelőtt szerepjáték kampányt csinált, valóban máshogyan alakítottuk a történetet. Elolvastam az Éjfél Kapitányről szóló könyvet is, kár, hogy nem csinálták meg a folytatását. Most a Hiperlegenda van a soron, lassan ki is végzem, utána a Gyűrűk Ura jön, talán egy év alatt csak ki fogom olvasni...

Ja, voltam egy-két reklámforgatáson is. Persze a filmeket nem látszódom, de azért ott voltam néhány borzalmas reklám születésénél, meg ott vagyok a Polygamy sztriptíz-jelenetében is - talán látható is leszek? Egy frászt...

Nővéreméknél is áll a bál. Végre sikerül onnan elköltözni, bár nem éppen könnyű nekik a helyzet. Elvégre két ünnep között lesz a költözködés, és valamennyire nekem is kell segítenem. De ha vége lesz, akkor új világ köszön be nekik, egy új lehetőségek nyílnak meg nekik.

Na, gyorsan becsapom az emlékeim könyvét. Reménykedek egy jobb világban...

Negyedik gyertya

Meggyújtottuk a negyedik gyertyát, jövőhéten már karácsony. Visszaemlékezésemet ettől függetlenül folytatni fogom egészen karácsonyig, utána már a jövőbe próbálok tekinteni. Így amiről olvashattok: ami idén velem történtek, egy kis politizálás a zenei élettel kapcsolatban. Karácsony előtt pedig egy kis filmkritika is lesz, mert meg fogom nézni az Avatart. Utána kicsit pihenek egyet, majd visszatérek egy jövőbenézés erejéig, fogadalmaimat is megosztom veletek, végül lezárom az évet jókívánságokkal...

Néhány 3d anaglif móka

Az anaglif szemüvegről - mármint honnan lehet megszerezni, és milyen mókákat lehet vele csinálni - már én is cikkeztem, és nagy látogatottságot is jelentett akkoriban. Éppen ezért a továbbiakban is keresek nektek ilyen filmeket és képeket, ha találok...
Van egy stúdió, az 3nhanced Dimensions. Honlapjukról néhány nyalánkságokat, így 3d háttérképeket és képeslapokat is le lehet tölteni.
Van egy film, melyeket szintén 3d szemüveggel kell megnézni, hogy élvezhesd. Az film nem valami tökéletes, de azért figyelemre méltó.

S21-3D from S21film3D on Vimeo.

Van egy srác, akit Tobias Keipnek hívnak. A Vimeo-n van pár alkotása, az Eden viszont anaglif szemüvegre készült. Kicsi japán anime kreációnak tűnik nekem, de nagyon jó.

eden - Anaglyph Version from Tobias Keip on Vimeo.

Egy másik srác, bizonyos Andi Wenzel is csinált egy filmet: egy táncoló fény járja be a városkát. A kivitelezés egyszerűen nagyszerű:

surface (Stereo-3D Version / red-cyan) from Andi Wenzel on Vimeo.

További klippeket a Videon találhatsz itt: http://vimeo.com/channels/stereoscopy

Webes zene, avagy a Last.fm és konkurenciái

Szinte nem volt ember, aki valamilyen rádiót nem hallgatott Winampon keresztül, legyen az webrádió vagy amit egy földi sugárzású rádió az internetre is felrakott. Ez utóbbiaknál ha nem voltak felrakva az internetre, akkor nem is voltak menő rádió - így olyanok is eljuthattak az emberekhez, amiket amúgy nem tudna hallgatni...

A Last.fm-mel egy új korszak jött el: ez volt az első olyan közösségi honlap, ami zenével foglalkozott, és a legnagyobb zenei adatbázissá nőtte ki magát. Olyan emberek számára lett kincsesbánya, akik nem voltak elégedettek a valódi rádiók zenei világával. Ugyanis minden embernek van egy vagy több kedvenc zenekara, esetleg egy olyan zeneszám, ami nagyon megtetszett neki. A Last.fm-nél ha ezt beüti a keresőbe, máris az összes albumát megtalálta, még azokat is, amikről nem is hallott. Belehallgathatott bármelyikbe, hogy legalább a dal címét beazonosíthatja.
De a honlap szolgáltatásai nem ebben merültek ki - hisz akkor nem lenne több egy fizetős mp3 letöltő helynél, ahol szintén bele lehet hallgatni ingyen a zeneszámokba. A Last.fm minden együtteshez hozzárendelte a többi, hasonló stílusú előadók listáját. Így olyan zenekarokra terelhette rá a figyelmet, amikről soha, de soha nem hallott az ember. Sőt: a kedvenc zenekarnál ha rátapicskolunk a rádió gombra (pl. Kiss Radio), akkor a honlapba ágyazott zenelejátszó egy véletlenszerű listát generál a hasonló zenekarok dalaiból, és így egy olyan zenerádiót kapunk, amit mindenki szívesen hallgat. Hogy mindez ne legyen elég: zenei stílus alapján és most már nációk alapján is ki lehet választani egy rádiót, hogy hallgathassuk a legfrissebb zenéket. SŐT: a Last.fmnek van egy Winamp plugin-ja is, amivel jelenti, hogy te éppen milyen zenét hallgatsz. Ezeket a statisztikákat összesíti, és a honlapon máris kapunk egy szép toplistát a kedvenc együtteseidről. Kedvenceidet egy listába rakhatod, és ezt megoszthatod a barátaiddal is - persze a Last.fm hallgatói számára. Sőt, egy widget segítségével ezt a rádiót átrakhatod a honlapodra, így mindenkivel tudatod, melyek a kedvenc számaid (podcast rádiónak is hívják, ez utóbbiról holnap fogok cikkezni)...

Fájdalom, de a Last.fm vezetőcseréjével együtt a honlap rádió szolgáltatásai nem elérhetőek ingyen. Hogy miért-e fasiszta hozzáállás (mert vannak kivételes országok, akik számára még mindig ingyenesek a rádiók hallgatása), nem igazán érthető, de ezzel a konkurenciának kedveznek. Az első konkurencia, amit felfedeztem, az a Grooveshark. Az első, amit észrevettem, hogy ez statisztikát nem annyira vezet, sőt, hasonló zenekarokat se gyűjt. Illetve most már gyűjt, de a Last.fm-nél megismert egyszerűségről nem lehet itt szó. Itt tulajdonképpen azt lehet csinálni, hogy megkeresed a kedvenc zenekaraidat, és az aktuális zenelejátszódba pakolod az összes számukat, és lejátszod. Szerencsére már azt is lehet itt csinálni, hogy beírsz egy kategóriát, és a listát belepakolod a lejátszóba, és össze-vissza keverve lejátszod. Vannak toplisták is, merthogy a Grooveshark is vezet egy saját statisztikát, így meghallgathatod az aktuális napi és havi listát azokból, amiket aznap, vagy abban a hónapban hallgattak a legtöbben. Saját listát is csinálhatsz, és ha jó nevet adhatsz neki, akkor mások is megtalálhatják. Így a zenelejátszódba belerakhatod a karácsonyi zenéket, amit egész Decemberben hallgathatsz. Sőt: a legnagyobb vicc most jön: Twitterre és Facebookra is küldheted, hogy éppen mit hallgatsz. De RSS lista is készül ebből, így felrakhatod egy RSS olvasóval is.

Ha már emlegettem a Twittert, akkor vele kapcsolatban érintem a következő honlapot, amivel megismerkedtem. Ez nem más, mint a Blip.fm, amiről már korábban is cikkeztem. Nem is fogom annyira erőltetni most vele a dolgot, mert nem érdemes. Egyszerűen nem is zenei adatbázist tart fenn, hanem egy Twitterhez hasonló mikroblogot, ahova csakis Youtube és Imeem klippeket lehetett felrakni, és mondani valami vicceset róluk. Ebben a tekintetben jó dolog, de abban a tekintetben nem, hogy pikk-pakk összerakj egy saját listát...

Annakidején volt egy honlap, amiről még cikkeztem is: az Imeem. Azonban decemberben a Myspace felfalta, és Myspace Music néven található meg. Pontosabban megszűnt, a linket átirányították a Myspace-re. Csak belépsz, és rákattintasz a Music-ra, és már ott is vagy. A dologban mindössze csak az a szép, hogy ezzel egy fasza webes zenehallgatási honlapot szüntettek meg, aminek egyszerűsége a Youtube-hoz hasonlított.
A MySpace, mint mindenki tudja, egy közösségi oldal, melynek tartalmát, azaz a saját profiljukat a felhasználók alakítják ki. Ez az oldal nem olyan, mint a Facebook, hogy csak kitöltöd az adataidat, és aztán folyamatosan küldöd az apróságokat, hanem annál picit másabb. Ide képeket kell feltöltened magadról, mesélnek kell magadról, zenéket kell kiválasztanod, amiket szeretsz - mintha a te honlapod lenne, a te képeiddel, zenéiddel, történeteiddel. Magyar hasonlatossággal élve talán a Hotdog lehetne hozzá hasonló. Nem véletlen, hogy a Myspace az Indie zenekarok kedvenc oldala, hiszen ezzel az oldallal meg lehet kerülni a nagy neves stúdiókat, és megosztani mindenkivel a zenénket, képeket feltölteni a koncertekről, bulikről...
Az Imeem mint mondtam, a Youtube zenés kistestvére volt: itt is csak azokat a zenéket lehet megtalálni, amiket valaki feltöltött. Kicsit jobb is volt, mint a Youtube, mert törölni nem törölt le számokat, pusztán a megosztásuk ellen ágálkodott néha. Amikor összeállítottam egy listát, hogy legyen zene a honlapomon, és a végeredményre kiváncsi voltam, döbbenten álltam ott, hogy csakis 30 másodperces dalok álltak a listámban - ez volt tulajdonképpen az Imeem reakciója, ha olyan zenét raktam be a listába, amire rá volt pipálva, hogy "embeded playerbe" nem rakható...
Mivel az Imeem belesimul a MySpace-be, gondolom a kettő előnyeit és hátrányait fogja örökölni. Azaz a MySpace nem fogja letörölni a dalokat, de csakis a MySpace honlapon lehet az ide feltöltött dalokat hallgatni...

Írtam nemrégiben az orosz Bee.fm-ről is. Ennek is hatalmas zenei adatbázisa van már, szerencsére. Nekem nagyon szimpatikus az a szolgáltatása, hogy az itt fellelhető albumokból ha összeállítasz egy listát, akkor a saját listáddal együtt egy .m3u címet kapsz, amit kirakhatsz a honlapodra, mintha lenne egy saját webrádiód. Meghallgathatod akár az oldal flash rádiójában, de akár Winampban is, mivel az m3u linkre kattintva az nyílik meg. Ezt a címet akár oda is küldheted bármelyik ismerősödnek, és együtt hallgatva bulizhatjátok át a csetelést - majdnem olyan, mintha Second Life-ban lennénk. Viszont én úgy emlékszem, hogy ezt a linket nem lehet streamnek beállítani az SL-ben, pedig milyen egyszerű lenne így az élet. A Bee sajnos néhány dolognál lebőgött, egy idióta reklám megakadályozza, hogy a honlap menüjét lehessen használni, így pl. a keresőt. Viszont ha ide kattintotok, akkor máris egyszerűbb az élet. Már ha működik nektek, mert egyre több funkciója valamilyen okból nem működik. Lehet, hogy a kukába fogom küldeni a linket???

Amit most fedeztem fel, az a francia Deezer. Hihetetlen, de első pillantásra nekem a Grooveshark jutott róla eszembe, aztán néhány szolgáltatásánál a Last.fm, és ráadásul ingyenes - azaz néhány szolgáltatása, mint a tökéletes 320 kbit-es hangzás, meg az asztali alkalmazás nem ingyenes, de így is tökéletesen megfelel a célra. Amikor egy együttesre kattintunk, akkor van egy gomb, ami arról szól, hogy indítsuk el a SmartRadio-t. Meg fogtok lepődni - ez ugyanaz, mint a Last.fm-nél az együttes rádiója: azaz az együttes és a hasonló együttesek rádiója - azaz nem kell pakolgatni egy listába a dalokat, csak így rátapintani. Saját listát csinálhatunk, és azt a listát kirakhatjuk a honlapunkra egy saját rádiówidgetbe. Viszont a karácsonyi nóták keresésénél kissé lebőgött, mert csakis azokat a számokat volt hajlandó megtalálni, amelyeknek a címében, vagy az album címében volt benne a christmas - úgy tűnik, ennél a tesztnél csakis a Last.fm a nyerő, mert annál van egy olyan kategória, hogy christmas song. Hogy azért a Deezerről jót is mondjak: vannak tematikus rádiói is, amik szerkesztettek, ezeket a dolgokat kicsit hiányolom is a többi oldalnál - így van Rock, Pop, Heavy Metal és Slágeres rádió is. Azt persze ne higyjük, hogy ezeket a rádiókat lehet hallgatni a Winampban - ezeket a honlap lejátszóján keresztül lehet lejátszani...

Végezetül... Bármennyire is, de a Last.fm még mindig nyerő. Elgondolkodtató, hogy havi párszáz forintért milyen szolgáltatást kapsz, és talán az ember hajlandó kicsengetni azt a pénzt. Főleg, hogy még magyar zenekarokat is talált rajtuk az ember - annyira, hogy a legfrissebb magyar zenék is megtalálhatóak rajtuk!
Viszont ígéretesek a konkurenciák is, főleg, hogy mindegyik tud olyat nyújtani, mint a Last.fm tudna... Csak magyar zenében nagyon gyengék, sokszor csak pár szám található rajtuk. Még rangsorolni se tudom: a Grooveshark pl. ígéretesen fejlődik, az utóbbi fél évben azért láttam benne fejlődést. A Deezer is meglepő, de rám a tematikus rádiói jobban meghatottak, mint a Last.fm-nél megismert rádiók. A Bee.fm-mel kapcsolatban csak annyi, hogy bár ne lenne túl orosz, és ne lennének ennyire erőszakosak a reklámjai - ezek az orosz oldalakra baromira jellemzők, és visszataszítóak tudnak lenni. Az Imeem-et pedig nagyon sajnálom, egy jó honlapot veszítettünk el vele, bár lehet, sokan egyáltalán nem ismerték.
Persze, bizonyára még vannak egyéb közösségi rádió honlapok is, ezeket természetesen folyamatosan fogom feltérképezni, és ha találok egyet, akkor veletek is megosztom.

Kocsmai szivatások Svindlerek módra

Kicsit gyűjtöm még az anyagot a következő összefoglalóra, mert találtam még egy-két linket hozzá, addig is összegyűjtök egy-két kocsmai átverést a csaló-hármasunktól.

Az első kocsmai szívatás azt mutatja meg, mennyire nem tudjuk felmérni, melyik a hosszabb vonal: a pohár magassága vagy a kerülete.

Hogyan lehet levenni egy gyűrűt egy láncról, ha a lánc a másik személy két hüvelykujja közé van feszítve, és a láncot nem veheti le az ujjairól. Bonyolult, de mint látjátok, nem lehetetlen.

Hogyan szedjünk ki egy 50 dollárost, ha az két pohár víz fogságában van, és nem folyik ki a víz...

Hogyan lehet kiszedni a papírpénzt egy fejjel lefelé fordított borosüveg alól anélkül, hogy felborítanánk az üveget és hozzányúlnánk :D

Végezetül a csak az első látásra nem érthető hárompoharas trükk - van három pohár, ebből a középső nem úgy áll, ahogy a másik kettő, hanem hozzájuk képes fejjel lefelé. Három lépést kell tenni, azaz két poharat fel kell fordítani, és ha a harmadik lépés után mindhárom a talpán áll, akkor a srác nyert. De sosem fog nyerni, valamiért...

Ismeretterjesztő sorozatok - amiket néztem idén

A számtalan sorozaton belül értem azokat is, melyeket ismeretterjesztő csatornákon lehet látni - tehát nem krimi, sci-fi, fantasy vagy egyéb témájú sorozatokról fogok most beszélni. Sok jó sorozatot adtak le idén a TV-ben, érdemes legalább egy részt megnézni.
A legtöbb találatot a Mythbustersnek köszönhetem: Adam és Jamie, a két filmes városi legendáknak néz utána, hogy lehettek-e egyáltalán igazak. Érdekes volt látni, hogy a magyar vonatkozású tihanyi (paksi) faágyúra (amire meglepően sokan kíváncsiak is lettetek, amikor írtam róla) hogyan haraptak rá, és annyira megmosolyogtató volt Jamie-ék felületes alapossága a legenda forrása iránt. De ettől függetlenül a sorozat annyira jó, és nem is kell tudósnak lenni ahhoz, hogy megértsük, mit is csinálnak. Egyértelmű, hogy nálam 5-ösre vizsgáztak...
A másik kedvenc sorozatom a Svindlerek. Végy egy bűvészt, egy jóképű csalót és egy szexi csábító szőke lányt. A bűvész feltérképezi, hogy milyen csalásokról hallottak Angliában, és megpróbálja kamerák előtt rekonstruálni. Némelyik hajmeresztően valósághű, de némelyik már-már krimibe illő - azaz nagyon valószínű, hogy nem így működhetnek a dolgok. De az is sejthető, hogy az átveréseket statisztákkal vették fel. Kedvenceim a kocsmai átverések, azaz fogadások, amelyekkel meg is viccelhetjük a barátainkat. Az első pár évadod végig is néztem - pont jó időpontban volt napi sorozatként - és most láttam, hogy újabb részekkel rukkolt elő a Spektrum...
A harmadik kedvencem szintén Spektrumos, és mostanában fedeztem fel - ez pedig a Fald fel Amerikát! Egy jó húsban lévő zabagép végigjárja Amerika városait, bemutatja azokat a gyorsétkezdéket, ahol speciális fogásokat készítenek ráadásul hatalmas adagokban, majd pedig egy tipikusan amerikai versenyben bizonyítja be, hogy ő átlagon felül gyomorral rendelkezik. Teszi mindezt egy jókora show-t csapva, ami megadja a bulizós hangulatot, és még éhes is lesz tőle az ember - ilyenkor tervezi el az ember, hogy ha Amerikába látogat, akkor mindenképpen ellátogat egy ilyen helyre. Szerintem ilyen, félig étterem félig kocsma jellegű helyek kellenének ide Magyarországra, ahol egyedi gyorsételeket lehetne fogyasztani, és lennének ilyen versenyek is, ahol a nyertes képe felkerül a falra. Azt hiszem, ez az a kép, amit a gasztronómusok és a dietetikusok nem nagyon akarnak látni, de szerintem ez megváltaná a magyar vendéglátás helyzetét...
Negyedik helyre raktam a Ne mondjátok el anyámnak... sorozatot. A film főhőse meglátogat egy muszlim államot, hogy megmutassa, egyáltalán nem igaz az a kép, amit belénk akarnak verni. Kiderül hogy Afganisztánnal semmi, de semmi baj nincsen, pontosabban nem azzal van a baj, hanem a szélsőségesekkel. Luxus paradicsom, síparadicsom, és sok más hasonló helyekre látogatott el. Pakisztánnál is kiderül, hogy bármennyire is muszlim az államvallás, a zsidók helyzete sokkal jobb, mert mindentől függetlenül vallásszabadság van - sőt, a pakisztáni zsidók élesen kritizálják az izraeli demokráciát. Mellesleg itt még szado-mazo kellékeket is gyártanak.

Nálam az ötödik a Tabu című sorozat. Számtalan kultúrát néztek meg, és azt vesézik ki, mi az, ami szokatlan szokás náluk, és tabunak számít a keresztény kultúrában. Meglepődnénk, hogy mik kerülnek elő a felsorolásban - pl. az étkezés, a tetoválások, a testékszerek, a gyógyítás, de még a felnőtté válásnak a szertartásai is. Sajnos, sosem érek rá akkor, amikor ez van a National-on...

Természetesen vannak még sorozatok, amiket kedvelek, de ezek azok, amikre ha átkapcsolok, akkor ott is maradok. Érdemes figyelni ezeket a csatornának is, mert szórakoztatóak és tanulságosak is, és legalább ennyivel is nő tudásunk.

3. gyertya

Ismét eltelt egy hét, újabb gyertyát gyújtottunk meg. Ismét egy határt léptem át a blogozás során, és örülök, hogy egy új srác csatlakozott a kommentelők közé, és egy régi barát tért vissza az olvasók közé.
Jövő héten a TV sorozatokra - legyen az krimi vagy ismeretterjesztő - valamint az webes-kivánságszerinti rádiókra tekintek rá.

200!!!

Huh, ezt is megéltem. Elérkeztem a 200. cikkhez. Azt hittem, sosem fogom elérni ezt a számot, de úgy tűnik, termékeny író vagyok...
Meglepetésként egy olyan kisfilmet láthattok, amikor Gene Simmons sokkolt egy amerikai-magyar riportert...

Aztán egy bejelentés a KISS-nél: 2010-ben jönnek Europába. De ne reménykedjetek, hogy Magyarországra is eljönnek, csak Bécsig mernek eljönni :D

Streamelésről Second Lifeban

Azt hiszem, jogilag kéne utánanézni ennek a témának, dehát ha senki sem kér tanácsot semmilyen hivatalos szervtől, akkor csakis az okoskodás folyhat.
Ugyebár az SL-ben a földeknél meg lehet adni egy stream URL-t, ami lehet egy rádió, lehet egy MP3 szám címe. Rádió esetében ez lehet egy webrádió, amit amúgy is meg lehet találni az interneten... vagy egy saját streamcím, ami vagy egy a gépünkre telepített stream-szerver címe, vagy egy bérelt stream-szerver címe és a mi gépünkről menne a zene.

Mindez hogy néz ki jogilag? Ha felületesen nézem, akkor az SL pont olyan zenelejátszóként működik, mint a Winamp. Gondolom ennek le is fizették a jogi költségeit, tehát ebben a tekintetben a Linden fedezve érzi magát. A virtuális kocsmák is inkább mosnák a kezüket, hogy őket nem terheli a felelősség, ha a DJ nem rendelkezik a szerzői jogszervezeteknél engedéllyel. A stream szerverek tulajdonosai a honlapjukon kifejtik, hogy minden felhasználónak magának kell a jogosultságokat a jogi szerveknél beszerezni, valamint a hatóságok számára az IP címeket kérésre kiadhatják. Tehát akárhogyan nézem, sem a Linden, sem a szerverek tulajdonosai nem felelősek, de a hatóságok számára adatokat szolgáltathatnak a felhasználókról. Erről bővebben a second-life.hu fórumán olvashattok.
Ha viszont tüzetesebben átnézzük, ennél sokkal bonyolultabb a helyzet. Ma ha megkérdezel egy kocsmát vezető személyt, akkor bizony ő megmondja (ha nem titkolja), mennyit fizet az Artisjusnak csak azért, mert bekapcsolja a rádiót, hogy legyen háttérzene. Hiszen ez növeli a bevételét. A DJ-nek is fizetnie kell, hiszen ő ezért kapja a fizetését (mellesleg meg is vette a CD-t, amiről a zenéjét összeállította). Ha tehát így nézzük, akkor a helynek is kell fizetnie, meg a DJ-nek is.

Szóval mindenképpen kellene egy olyan jogi szövegnek szerepelnie valahol egy Second Life-fal foglalkozó magyar oldalon, hogy kinek mennyit kell fizetnie, ha DJ-zésre, szórakozóhely fenntartására adja a fejét.
Azért egyvalamit megjegyzek: azért húzza mindenki a száját, mert nem fillérekről van szó. Az Artisjus honlapjáról is letölthető jogdíjközlemény szerint egy webrádiót üzemeltetőnek havonta minimum 8000 Ft-ot kell fizetni. Hogy a MAHASZ-nak kell-e külön fizetni, azt tényleg nem tudom...

Az internetes szerencsejátékok terjedése

Idén azt vettem észre, hogy egyre több és több szerencsejátékoldal hirdet: televízióban, nyomtatott sajtóban, szinte mindenhol. Nem elég az, hogy minden utcasarkon van egy totál üres játékterem tele félkarú rablóval, meg rulettasztallal, de még itt is.
Lehet pókerezni, sporteseményekre fogadni. Ez utóbbinak meg is lett az eredménye, ugyebár most minden futballista magyarázkodhat, hogy ő nem bundázott, de ismer olyanokat, akiket megkerestek ez ügyben.
Azt hiszem, el fogok indítani egy sorozatot a Tumblr-en, hogy "Fogadjunk, hogy ez meg az bekövetkezik". Bár nem tudom, mit nyerjenek a többiek, mert sajnos, pénzben én nem szeretek fogadni. De ha be fog következni egy esemény, akkor legalább elő lehetne szedni ezeket a megjegyzéseket...

Visszatérve a témára: a pókerrel kapcsolatban már én is írtam, mivel kipróbáltam azokat az oldalakat, ahol ingyen lehet játszani mindenféle kockázat nélkül. Eszem ágában sincs az ilyesmire pénzt költeni. Az internetes fogadásokat pedig elítélem, mert szerintem átláthatatlan ezeknek az oldalaknak a jogi következménye - meg ha már nyerek külföldön, akkor adózás tekintetében hova fogok adózni?

Apropó - szerencsejáték. Mint meséltem, a Second Life-ban a Linden betiltotta a kaszinókat, pont emiatt a jogi következmény miatt. Aki szerencsejátékot üzemeltet, annak hivatalos tanúsítvánnyal kellene igazolnia, hogy jogosan rakott-e ki félkarú rablót. A Linden ezzel nem rendelkezhet, mivel ő csak a keretrendszerért felelős, semmi másért nem. Ebben az esetben a cég a lehető legrosszabb lépést választotta, hiszen - mint azt a virtuális bankok esetében tette - csak ezt a tanúsítványt kellett volna elkérnie az adott személytől. Feltételezhető volt még így is, hogy mindenféle titkos kaszinók alakulhattak volna, akik vándorcirkusz módjára költözködtek volna. Így viszont a hivatalos kaszinóoldalak estek el újabb megjelenési formától és természetesen egy újabb pénzforrástól...

Nos, aki szeretné elveszíteni az összes pénzét, ám tegye. Akár otthon, akár most, hogy egy reklámot idézzek. Viszont ezeknek a honlapoknak a reklámját úgy, de úgy megcsinálják, hogy kedvem van kirakni egyet ide is - már csak a hatásvadászat kedvéért...

Külföldi koncertek idén, Budapesten...

Idén ismét csak sok-sok koncert volt Budapesten. Új menedzsmentként mutatkozott be idén a kiállításokkal is foglalkozó ShowTime Budapest, akik a Diana hercegnő kiállításával robbant be a köztudatba. Ők hozták el az ABBA Showt, Pink-et, Tarját, a Dream Theatre-t, BB King-et a ZZ Top-ot és Eros Ramazottit. A legtöbbet dícsért show egyértelműen az ABBA Show volt, még akkor is, ha a legjobbnak tartott ABBA Tribute zenekar adta elő. Viszont hallomásból úgy hallottam, hogy a ZZ Top bármennyire is sokat várt zenekar volt, azért mégsem kellett volna playback koncertet tartaniuk...

A Live Nation még nagyobb neveket hozott el ide: Depeche Mode, Madonna, Tom Jones, Lenny Kravitz, Diana Krall, de itt volt általuk az Alice in Chains és Hardcore Superstar is. A Depeche Mode egy gyenge album után hozott egy olyan koncertet, mellyel az előzőt (de csakis azt) felülmúlta - tette úgy, hogy Dave Gahan súlyos betegségére hivatkozva el is maradhatott volna. Aki esetleg még nem látta, és nem akar lemaradni róla, azokat várja a ráadás koncert januárban. Madonna első budapesti koncertjéről meg jobb semmit mondani, mert már így is elmondtam róla mindent - anélkül, hogy ott lettem volna. Felemás véleményeket felemás érzésekkel meséltek el a barátaink róla...

A Livesound ennél érdekesebb neveket hozott el Magyarországra. Ugyebár Lordi, Nazareth, Jon Lord, Steve Lukather és Gabi kedvence, U.D.O. is itt volt. A Lordiról hamarosan előkaparom az élményemet is, és itt is leírom. Ez volt az egyetlen koncert, amin ténylegesen kint voltam, és nemcsak a véleményeket gyűjtöttem össze róla.

Új szórakozóhelyként, a Diesel Club is számtalan külföldi vendéget hozott el: Volbeat, Dragonforce, Nazareth, Mr. Big, a Paganfest sok-sok zenekarral, Amorphis, Johnny Winter, és az általam is emlegetett W.A.S.P. Ez utóbbiról azt hallottam, hogy sajnos a srácok playback koncertet tartottak, de annak ellenére jó kis szettet adtak elő...

Az A38 hajó sem maradhat ki a szórásból, a magyar koncerteken kívül akadt néhány külföldi fellépő is. Csak néhány név: Beatallica, Sisters of Mercy, Hardcore Superstar, Winger, Richie Kotzen. Beatallicánál és a Wingernél sajnálom, hogy nem voltam ott, pedig szívesen elmentem volna rájuk.

Üzletelés Second Life-ban

Tulajdonképpen csak ismételni kívánom magamat, miszerint nagyszerűen lehet a Second Life-ban üzletelni, ha van XStreetSL előfizetésed, tele jobbnál jobb cuccokkal, egy Tumblr oldalad a boltról, egy Facebook előfizetésed, melyben sokszáz ismerősöd van SL-es körből, és talán egy Twitter oldalad is, meg még aktivizálod magadat a Moolto-n...
Nemrégiben én is elkezdtem adogatni elfele a cuccaimat az XStreetSL-ben, és reklámot küldtem fel róla a Facebook-on. Kiváncsi voltam, hogy aznap mennyien látogatták meg a webshopot, és meglepő kiugrást tapasztaltam:

Igaz, hogy akkor semmit se adtam el, viszont tény és való, hogy néhány embernek felhívtam a figyelmét a cuccaimra. Konkrétan egy ember volt az, aki az összes cuccot megnézte, és néhány, akit csak néhány dolog érdekelt.
Ha tehát azt mondom, érdemes-e ezeket a kombinációkat alkalmazni, azt mondom - talán, megéri. Az XStreetSL-re mindenképpen megérte, mert az utóbbi egy-két hónapban szép kis summát kerestem - amit egy egyszerű halandó kínkeservesen több napot ácsingózva keresne meg egy campben...

A cikkek:
http://scandal-blog.blogspot.com/2009/06/gyorstalpalo-uzletelni-second-lifeban.html
http://scandal-blog.blogspot.com/2009/06/tegnapi-gyorstalpalorol.html
Valamint olvasd el a Közösségi honlapokról írt cikkeimet is...

A Google Wave lehetőségei...

Akármennyire is próbáltam, valahogy nem sikerült összehozni. Mármint a Google Wave lehetőségeit kihasználni. Ennek okai az, hogy a magyarok sikeresen nemet mondtak a Wave használatára, mert nem igazán látják értelmét. Néhányan vannak, akik használják, de bizonyára nagyon szűk réteg. A magyar internetezők többsége ugyanis technikailag alkalmatlanok a Wave használatára, ugyanis a le és feltöltésnek szinkronban kéne lennie, azaz ugyanolyan nagyságúnak kell lennie a kettőnek, és természetesen még az alapban elérhető ADSL csomagoknál is gyorsabbaknak. Hogy miért, ne kérdezzétek, de így van...

Elsőként az, hogy mire lehet egyáltalán hasznosítani. Az egyik feltevésem annakidején az volt, hogy talán a Google Wave le fogja főzni az olyan nagyszerű mikroblog honlapokat, mint a Twitter vagy a Tumblr. Nos, akárhogy agyaltam rajta, semmi köze a Google Wave-nek ehhez. Hogy miért? A Twittert is és a Tumblr-t is mindenki el tudja érni, aki nem tagja ezeknek a honlapoknak. Azaz olyan egyszerűen kapunk egy jó kis mikroblogot, és nem kell kötelezni senkit sem, hogy legyen a tagja neki. Bármit is írunk a Google Wave-ben, csakis te magad tudod elérni, kivéve persze, ha a Public csoportnak is elküldöd (ehhez a public@a.gwave.com címet kell hozzáadnod az új "hullámodhoz"), mert ekkor bárki, aki tagja a Google Wave-nek elolvashatja. De nem akárki! Szerencsére keresni lehet az ilyen üzenetek között (csak írd be a keresőbe with:public a kulcsszavak elé). A Google Wave-be pedig még most is csak kérni lehet meghívókat, illetve mindenki 8 meghívót kap, akivel meghívhat akárkit. Ezzel viszont a Twitter és a Tumblr továbbra is nyeregben marad, mint mikroblog oldal...
A Google Wave sosem fogja kiütni a Facebook-ot. Azaz hiába akarnánk keresni a barátainkat, nem nagyon láttam még benne komoly profilszerkesztési lehetőséget. Max pár szóban beszélhetünk magunkról, megadhatjuk a honlapunk címét, és se több se kevesebb. Még a keresés sincsen megoldva, így hogyan találjuk meg az ismerőseinket? Tehát ezen alkalmazási törekvés is kilőve...
A Google Wave-et úgy reklámozták, hogy ha most találnák ki az e-mailt, akkor bizonyára így nézne ki. Egy frászt! A Google Wave nem egy alternatív e-mail kliens, ugyanis még lehetőséged sincs arra, hogy bármilyen e-mail címet megadj. Nos, ez a lehetőség is kiiktatva...

De akkor egyáltalán mire jó ez? Nos... Ha mégis vannak ismerőseid a Wave-ben, akkor egymással egy levélben üzengethettek egymásnak. Egy hullámot (így nevezik a bejegyzéseket) több személy is szerkeszthet, de csak azok, akik meg lettek adva az írók által. Azaz ha Pisti és Ricsi levelezik egymással, más nem olvashatja ezeket a leveleket, kivéve, ha Ricsi csak úgy beleírja Peti-t, mert akkor Peti is megkapja az eddig közösen írt levelet, és mostantól kezdve Peti is bármit beleírhat, bárkit belefűzhet a beszélgetésbe.
Tehát ez egy csetelős program, ahol közösen lehet írni egy dokumentumot. Az API természetesen felhasználható lesz vállalati környezetben is, így hasonlóan a hálózatokhoz elérhető lesz az, hogy két ember valós időben szerkesszen meg egy dokumentumot. Más kérdés, hogy egyáltalán van-e igény ilyesmire, mert az én szerény véleményem szerint nem, amikor a Novell hálózatok és Microsoft szoftverek segítségével inkább azt csinálják, hogy egyvalaki dolgozik egy dokumentumon, amit mindenki megnézhet és módosíthat - nem valós időben...

A Google Wave viszont ennél nem ragad le. A legizgalmasabb része a dolognak az, hogy bárki belerakhat egy alkalmazást a hullámba. Milyen alkalmazások vannak? Sakkozni lehet egymással, Sudoku-t fejteni. Kamerán keresztül nézhetjük egymás addig, amíg közösen beszélgetünk... Szerepjátékosoknak most hívom fel a figyelmét arra, hogy van kockadobó alkalmazás is, azaz a Wave segítségével lehet virtuálisan szerepjátékozni is!

Tehát mire jó a Wave? Akárkit megkérdeztem, akar-e csatlakozni, azt mondták, inkább maradok az MSN-nél... De azért ne írjuk le a dolgot, hiszen ez még egyelőre a "homokozó" változat, azaz mindenki teszteli a dolgot még. Az is lehet, hogy lesz egy-két olyan húzása a Wave-nek, hogy mindenkinek kettéáll a haja a dologtól - pl. a Publikus hullámokat bárki elolvashatja, vagy hogy a Wave-ből lehet küldeni e-maileket bárkinek és fogadni is bárkitől, max az alkalmazásokat nem fogják látni a többiek...

Second Life - a tiltások éve

A Second Life a válságnak köszönhetően egyre népszerűbb lett - az emberek inkább a virtuális világokat választják a rideg valóságból menekülve. Viszont ebben az évben nem erről lett híres a Second Life, sokkal inkább az egyre több korlátozásokról.
Korábban is voltak ilyenek, a legnagyobb vihart a szerencsejáték száműzése volt. A legtöbb klub ugyanis fontos bevételi forrásként használta a félkarú rablókat és automatákat. Ennek akkoriban vége lett, de mind a mai napig voltak kivételek. Az egyik ilyen kivétel a ZYNGO és hasonszőrű társai, melynek egyik célja az, hogy pénzt gyűjt, egy BINGO-szerű játékkal szórakoztat, majd a legtöbb pontot elérő játékosnak adja a fődíjat. A másik kivételnek a Sploder számít, főleg akkor, ha nem a véletlen alapján választja ki azt a nyertest, aki a legnagyobb összeget nyeri. Nem is csoda, hogy mindkét játékfajta szinte mindenhol megtalálható.
Idén tehát több ilyen volt... Az egyik ilyen, nagy vihart kavart korlátozás az olcsóbb földeknek szánt szigetek drágítása volt. Ezen szigetek célja eredetileg az volt, hogy szebb szigetformát lehessen kialakítani egy magánszigetnek. Az drágítás oka nyilvánvaló: a szigettulajdonosok nemcsak dekorációnak akarták használni a földeket, hanem klubbok, üzletek számára is. Így a tervet sutba dobták, és kevesebb prímszámot tartalmazó szigeteket kezdtek el árusítani, aminek nem lett igazán sikere...
A másik, szinte mindenkit érintő változás a campszékek betiltása volt - a botok betiltásával együtt. A botok betiltásának oka az volt, hogy ezek segítségével a tulajok felizzíthatták a látogatottsági mutatójukat, és így előrébb kerülhettek a keresőben. Hogy a tulajdonosok még ezzel se foglalkozzanak, campszékeket raktak ki, így aprópénzt fizettek ezért. Igenám, de sokan nem tudtak mással pénzt keresni, csakis a campszékekkel. De aggodalomra nincs ok: sok más olyan pénzkeresési mód van, melyek célja hasonlóak a campszékekéhez, de mégsem azok. Mert mondjuk úgy működnek, mint a Sploderek, véletlenszerűen kap valaki pénzt. Vagy úgy működnek, mint a pénzfák, csak mindenki számára...
A harmadik érdekes módosítás, amit szinte mindenki várt, az a korigazolás. Ha valaki regisztrál a Second Life-ra, hiába mondja magáról, hogy ő 18 éven felüli, attól még nem feltétlenül igaz. Az SL-ben a szex, drog és erőszak csak úgy, mindenféle korlátozás nélkül fent volt, pont úgy, mint az Interneten. A Linden Lab nagy nehez kitalálta, hogy a felnőtt tartalmakat külön szigetre, földekre száműzi, és ha valaki ilyen tartalmat kíván meglátogatni, akkor annak igazolnia kell az SL-ben, hogy ő 18 vagy 21 éven felülinek számít. Ezt megteheti az útlevelével is (nem amerikaiak számára), vagy (amerikaiak számára) érvényes ID-számmal is. A dolog üdítően hat mindenki számára, hiszen így már nem lépten nyomom lehet peep-showkal találkozni, rendesen megtisztította a földeket ez a rendelkezés. Magánterületen azért kérdéses ennek a határozatnak az érvényessége, hiszen ha valaki meghívja a barátnőjét egy kis etyepetyére, akkor mi a teendő???
A negyedik, immáron nagyon húzós határozat a jogvédelem miatt lett bevezetve. Merthogy az SL-ben a valós márkákat is meg lehetett találni anélkül, hogy a valós márka tulajdonosa erről értesítve lett volna. A határozat nemcsak a márkavédelemre vonatkozik, hanem az "inspirált" termékekre is. Nem SL-ezők számára egy magyar példával élek: a PUMA simán beperelhetné a PULI logó kitalálóját. A dolog ha úgy nézzük, üdvözlendő, hiszen így saját márkák kitalálására ösztönöz. Viszont olyat nekem senki se mondjon, hogy valakit nem egy másik termék inspiráljon, és így talál ki újat, akkor ő is büntetendő legyen. Tulajdonképpen ez volt az a határozat, amire én azt mondta, hogy köszönöm szépen, ez még annak a lehetőségét is elzárta előlem, hogy visszatérhessek egyszer egy tribute koncert erejéig - mondjuk nem is tudom, hogy a többi "zenekar" vajon befejezte-e a koncertezéseket...
Hogy azért pozitívat is mondjak: hivatalossá vált a magyarítás, sőt: a Linden Lab rájött arra, nyitnia kell a világ felé: fordítócsoportok segítségével több nyelven is lehessen használni a klienst. Mondjuk az sem ártana, ha a Google Translate szolgáltatása bele lenne integrálva a kliensbe, így sok-sok külföldi számára a nyelvi korlátok megszűnnének.
A jövő dala? Nos, remélem, több korlátozás, új szabály nem fog születni. Tavaly óta ígérik, hogy könnyebben használható felületet fog kapni a kliens: ugyanis némely alternatív kliens sikeresebb lett, mint maga a hivatalos kliens.

Mikulás nap, Bronzvasárnap, 2. gyertya

Elmúlt az első adventi hét, itt a Mikulás is már, egy kedves szomszéd is csokimikulást hagyott az ajtónál. A vasárnapi üzletek megteltek ismét vásárlókkal. Nagyjából ennyi a mai nap...
A jövő héten a Second Life is, a Google Wave lehetőségei és a rock nagyjai is meg lesznek említve - mit csináltak idén. Addig is kellemes TV-zést, szekondlájfozást, tumblerezést, csetelést kívánok nektek - és óvatosan a sok csokival, nehogy holnapra gyomorrontást kapjatok... HOHOHO!

Az egyetlen koncert, amin voltam...

Bár sok koncertet ajánlottam nektek, egyetlen koncerten voltam mindössze ebben az évben: mégpedig a Lordi koncerten. Az élmény frenetikus volt, volt ott minden, mi szem-szájnak ingere. Horrorshowt adtak elő, de nem rémiszgetésekkel volt tele: Lordiék szórakoztatták a közönséget mindenféle lefejezésekkel, trancsírozással, és mindezt úgy, hogy mindenki nevetett ezem a fergeteges komédián.
Egy Bman nevezetű srác felrakta a Muncheni koncertet teljes egészében, így ti is élvezhetitek valamennyire a hangulatot. Igazi élmény viszont élőben ott lenni, kikiabálni a torkodat, és üvöltve énekelni a slágereket. A koncertet mostantól ti is megnézhetitek itt, a honlapomon...

Télapó itt van és talán nem lesz vérfürdő

Nos, elkészültem a Second Life-os avatárom télapósapkájával, ami felidézi a Lordi Blood Red Sandman című dalát. A holnapi nap egészen az év végéig új színekben láthatjátok a blogomat - igazi zimankós lesz, igérem...

Az internet veszélyei

A mai nap kezembe került a Metropol egyik cikke, valamint a honlapjukon az egyik esetet bővebben kifejtő cikk amit itt ti is elolvashattok. Ez is erősíti bennem azt, hogy bármit is csináljunk az interneten, ha megjelentetünk valamit magunkról, akkor annak következményeit vállalnunk kell.
A sztorik meglehetősen érdekesek, és elhiszem, hogy nemcsak kósza pletykák. Vigyáznunk kell tehát, mit teszünk, és hogyan tesszük. Sokan talán ezért a közösségi honlapokra pusztán néhány képet raknak fel, és semmilyen információt nem raknak, nehogy ezzel is okot adjanak egyes nem várt eseményekre.

Csak néhány feltételezett példa: tételezzük fel, hogy gondozóként dolgozunk és a helyi kisebbséggel foglalkozunk mondjuk családsegítőként. Talán meg sem lepődnénk, hogy az Iwiw-en keresztül jópár kapcsolati kérés érkezik a roma fiatalságtól. Segítettünk rajtuk, és ők ezzel viszonozzák a hálát. Jó kapcsolatot akarunk velük ápolni, ezért visszaigazoljuk őket. Ha meg egyáltalán nem is tennénk meg, még haragudnának is ránk, aminél asztalborítástól kezdve bármi megtörténhet főleg, ha tudják, hol dolgozunk. De mi van akkor, ha az állásunkból egy jó kis átszervezés miatt elbocsátanak? Miért történik meg az a furcsa dolog, hogy nem kapunk hosszú ideig állást, akárhányszor jelentkezünk egy hirdetésre? Főleg, ha mi magunk nem is vagyunk a kisebbséghez tartozó, de felrakott képünk alapján akár azok is lehetnénk.
Ugyanez igaz a melegeknél is. Vannak emberek, akik ezt nem titkolják, hanem még büszkék is rá. Tételezzük fel, hogy van is ilyen ismerősünk, be is van jelölve az Iwiw-en. Mi van, ha ezt az embert egyszer megfenyegették, és ugyanez várhat az ismerőseire is, még akkor is, ha nem meleg?
Csajoknál: tételezzük fel, hogy felraktokk egy olyan képet, hogy falatnyi fürdőruha van rajtatok. Vagy önfeledten szórakoztok egy diszkóban. Vajon hanyan gondolják azt, hogy ti partnert akartok keresni? Annakidején egy ismerősöm vetette fel - és most már bevallom, jogosan - hogy amikor egy buliképsorozatot felraktam a Youtube-ra, hogy vegyem le azonnal, mert akkor elveszítheti a kuncsaftjait. Másik azt vetette fel, hogy a kollegái szemében tűnne fel rossz színben, ha meglát egy asztaltáncolást róla. Még akkor is, ha nincs feltüntetve a neve...
Vegyük csak magamat: Nem találok állást, bár ennek más okai is lehetnek, természetesen. De némelyik állásnál, amit úgy gondolom, el tudnám végezni, odáig sem jutok el, hogy válaszoljanak, nem feleltem meg. Ilyen esetekben merül fel bennem a kérdés: lehet, hogy azért nem feleltem meg, mert kissé cigányképem van a fotókon, annak ellenére, hogy magyar vagyok? Az is lehet, hogy azért, mert rátaláltak a blogomra, és néhány kritikus hangvételű írás miatt úgy gondolja, hogy nem lennék jó kollega? De akkor mit tegyen az ember? Ne rakjon fel fotókat magáról? Ne csináljon semmit se?

Az Iwiw és a Facebook egyik hibája az, hogy sosem lehet megtudni, ki az, aki felkereste a profilomat. Így könnyedén ki vagyunk szolgáltatva, elméletben sosem tudjuk meg, hogy miért történtek meg az események úgy, ahogy történnek. Indokot gyártani ugyanis rohadtul könnyű. Tudom. Tapasztaltam.
Ha valaki odáig elmegy a munkájában, hogy az interneten keres az illető álláskereső után, annál én sem szívesen dolgoznék - nem tudnék élni napi 24 órás kontroll alatt, a szabadidőmben meg hadd csináljam már azt, amit én szeretnék. Szerintem nem csak én vagyok ezzel így.

A közösségi honlapokra visszatekintve

Idén volt időm megtapasztalni, és átélni a különböző közösségi honlapok nyavalyáit. Volt fejlődés is egyes oldalakon, sőt vannak újdonságok is.
A közösségi honlapok olyan webkettes alkalmazások, melyeknél az emberek az ismerősi hálózataikat kívánják egy oldalra csoportosítani. A vicc, hogy rengeteg ilyen oldal van, annyira sok már, hogy lassan mindenki, aki online módon elérhető akar maradni, annak mindenhova fel kellene, hogy regisztrálja magát. Amerikaiak számára ez természetes, de egy olyan földönragadt emberfajtának, mint a magyar, ez nagyon szokatlan. Emlékszem, a chatkorszakban volt egyszer egy ilyen érzésem, hogy szinte mindenhova fel kellett, hogy regisztráld magad: ICQ, MSN, Skype. Manapság már csak a két utóbbi maradt, sőt, az MSN szinte győzött is, mivel Skype-olni tényleg csak azok Skype-olnak, akik telefonként is használni akarják.
Térjünk vissza a közösségi honlapokra. Bármilyen vicc, de mindegyik közösségi honlapnak valahogy kialakult egy image-e, hogy mire lehet hasznosítani. Meglepő módon erre is használja a többség, nagyon ritka az, amikor valaki egyedi célra hasznosítja...

IWIW:
Magyarország kis ország, és a legtöbb ember tényleg arra használja, ami az Iwiw-nek célja is volt: használata többségében kimerül abban, hogy telefonkönyvként használja, azaz az ismerőseinek láncát tartalmazza. Persze vannak olyanok is, akik Facebookban megismertek alapján az itteni felhasználókat ki akarják használni, azaz totál ismeretlenül bejelölik az embert, hogy majd később reklámozásra dobálják rájuk a szemétleveleket. Azonban az emberek elfelejtik, hogy a magyar ember nem szeret kéretlen leveleket kapni, és inkább megszakítják a kapcsolatot vele, mint hogy elviseljék a reklámokat... Megint kémkedésre használják az Iwiw-et: leginkább az álláskeresők tudnának erről mesélni. Így aztán ne is csodálkozzatok, ha egyszerűen csakis semmitmondó arcképeket fogtok találni, és csakis azok a hobbik kerülnek be a profilokba, amiket a nagyvilág előtt nem szégyellenek. Sokan még a kapcsolataikat is ezen ok miatt rendezik át, felháborítva ezzel sok-sok kisebbséget (romák, melegek stb...)

Facebook:
Második közösségi kirándulásom a Facebookra volt, bár hatékonyan még nem használtam akkor ki. Most se használom, mert ha akarnám, használnám a Second Life-os eladások segítésére, mégsem teszem valamiért. A Facebook nemzetközi mívoltát a magyarok idegenkedve fogadják. Miért is kutatnánk fel valakit, és barátkozós kezünket nyújtani mindössze csak azért, mert mi is magyarok vagyunk, van mert nekünk is van valamilyen hobbink. Pedig a Facebook-on ez a helyzet, mindenki keresi az ismeretlenek társaságát, és mindenki megpróbálja megmutatni azt, mit is csinál. Klippet csinált a Youtube-ra? Miért ne rakná fel a Facebookra is? Esetleg valamilyen termékeket árul? Naná, hogy a Facebook-ra is fel kell raknia. Az üzleti életmenet külföldön annyira rászokott a Facebookra, hogy már maga az alkotói műhely is inkább csinált egy oldalkészítési lehetőséget, hogy üzleti indokból ne zaklassák a felhasználokat.
Mit tapasztal az ember, amikor felmegy a Facebookra? Minél több felhasználónak nyújtasz békejobbot, annál inkább megtelik az üzenőfalad. Valaki 1000 pontot nyert pókeren. Valaki talált egy fekete bárányt a Farmville-ben... Ez mind nem is elég, mert még javasolják is neked, hogy jóbarátként játssz te is "velük" ugyanezen játékokat. Az ember meg csak kapkodja a fejét, és vagy kitör belőle a jómagyar, azaz távozik nagyon gyorsan a Facebook-ról, vagy elviseli az üzenetek garmadáját, és elüti az idejét valamelyik Facebook alkalmazással...

Twitter:
Ezen honlap az, amire még mindig nem jöttem rá, mi a francnak találták ki. Hasonló a Facebookhoz, egy kicsit blogozás is, hiszen amikor az embernek eszébe jut valami egy SMS-nyi méretben, és be akarja írni a naplójába, akkor röviden beleírja. A Facebookhoz hasonlóan itt is rengeteg emberrel lehet felvenni a kapcsolatot, de a rövid üzenetekben annyira el lehet tévedni, hogy nincs is szinte értelme az egésznek. Én legalábbis még nem találtam ki, mire jó, de az amcsik online élnek, és egyszerűen nagy divatja van náluk... Azonban a magyarok is kezdik felfedezni a lényegét, merthogy Verácska kalandjait totál lazán lehetett itt követni, merthogy vera oldalára linkelve a napló időrendi sorrendben visszafelé olvasható volt. Ennél jobban már Kovi mester viccein lehetett röhögni, amint sztorizgat arról, mi történik a pornófilmforgatásokon...
A Twitternek vannak testvéroldalai is, a legismertebb a blip.fm, aminél zenei linkeket lehet ajánlani, és magát az oldalt rádióként lehet hasznosítani.

Tumblr:
Legutóbbi felfedezettem ez a kimondhatatlan (amerikaiak számára tutira) nevezetű honlap. Aki elsőként beregisztrál, az rögtön észreveszi, hogy olyan ez, mint egy tökéletes blogmotor, nem kell annyit vacakolni vele, mint a többi blogok esetében. Pofonegyszerű a használata, nem is kell ennél több egy profi naplóírónak. Csakhogy ha elkezd keresgélni a Tumblr rendszerében mindenféle kulcsszavakra, valamint a Twitternél megismert módon követni próbálja a neki megtetsző honlapokat, akkor egy kisebbfajta káosz fog kialakulni. Ez a módszer - mármint a követési módszer - a Google Readerben is ismert, csak itt bele van integrálva a Tumblr kezdőoldalába. Ha pedig már rájön arra, hogy a Tumblr közössége tulajdonképpen csakis az apró szösszenetek, képek stb... szemetelését végzi, akkor körülbelül úgy fogja érezni magát, mint amikor az ismerőse ezredik PPS szösszenetét olvassa már végig. Sokszor röhög rajta, aztán ráébred arra, hogy ezzel a marhasággal tölti el az ideje nagy részét. Gátvéder rajongói mindenesetre örülni fognak a Tumblr-nek, és nem fogjátok elhinni, de egyre több magyar fedezi fel ezt az oldalt. Mert a magyarok azért egyvalamit szeretnek: röhögni és elmondani a magukét...

Google Wave:
Legfrissebb felfedezettem a Google Wave, ami magát úgy hírdeti: ha az e-mailt most fedeznék fel, akkor ilyen lenne. Én még egyelőre felfedezem a Google Wave világát. Hasonló a Tumblr-re, első nézetre, de mégsem olyan, hanem valami más. Ha valaki nem osztja meg a címét valahol, akkor egyáltalán nem tudod felvenni vele a kapcsolatot. Az információkat is apránként, a Google-ban kutatva kell utánakeresni, mert nincs sehol se leírva, hogyan lehet hatékonyan felhasználni a Wave-t. Bár ez nekem nem újdonság, mert a Twitter hatékony használatát is a Google-ból kellett kikeresgélnem :D
Azt mondják, ha a Google Wave beindul, mert rengeteg ismerősöd van, akkor olyan lesz az egész, mintha passziánszt játszanál az információkkal. Az információ folyton fog változni, üzenetek váltják egymást, egy hullám egy hatalmasra fog dagadni a végén. Sokmindent meg lehet majd csinálni - pl. sakkozni lehet egy másik Wave felhasználóval...
Sajnos egyelőre nagyon az elején vagyok, és igazi tapasztalataim még nincsenek a Wave-ről, mivel nem nagyon vannak ismerőseim még. De ha majd lesznek, akkor majd megemlítem azokat is. Ám van egy olyan érzésem, hogy ez tényleg olyan lesz, mint a régi-régi chatprogramok. Azaz addig jó, amíg mindannyian online-ok vagytok, különben csak annyit fog érni, mint egy hagyományos e-mail.

Kis módosítás a listában...

A tegnapi listában ugyebár Inna - Love videója szerepelt, pedig ugyanezen erővel szerepelhetett volna a Hot című száma is, ami meg a nyár elején volt sláger. Hogy melyik volt nagyobb sláger, fogalmam sincs, erről tényleg a gurukat kéne megkérdezni. Viszont Innácskáról több információt kaptam valahogy, egy fórumban. Az egyik, hogy a Romániában a legjobb tánc, látvány és showműsor díjat kapta meg valamelyik helyi díjátadón. A másik, hogy két csajszi elterjesztette, hogy amikor balesetet szenvedett, akkor Inna meghalt. Ez utóbbi teljesen olyan volt, mint amikor valamelyik nagy sztár elterjesztette a Twitteren, hogy elhunyt, és mindenki arról kezdett el beszélni, utána meg arról, hogy mindezt olyan jól előadta valamelyik showműsorban :D
Nos, akkor a Hot videója, és esküszöm, Innácskában nem foglalkozom többet...

Az év nyári slágerei

Határozott definícióm a nyári slágerre az, hogy egy nyárig tart az adott szám sikeressége, az előadójának csak ez az egy olyan dala van, ami sikeres lett (világszerte, természetesen), a többi dalát meg senki sem ismeri úgy, hogy agyon kéne hallgatni. Ja, és a nyáron egész nap ezt hallottad a rádiókból. Valamint a dal maga semmitmondó, és vagy a refrén egy része az, ami bennemarad az emberek fejében, vagy a kisérő zenében van olyan ritmus, hogy csengőhangként akármikor el lehet képzelni. A szabályok természetesen nem kell, hogy egészében igazak legyenek: így pl. egy nagyon sikeres előadó is csinálhat olyan számot, amit egész nyáron dúdolnak az emberek. Lássuk az idei slágergyárosokat.

1. Pussycat Dolls - Jai Ho:
Talán az is iratlan szabály, hogy a dalokban kell valami keleti beütésnek lennie, különben nem lenne értelme. De ez talán így nem igaz. A Jai Ho kicsit kilóg a sorból, mert nem nyáron, hanem télen lett sikeres. Valamint ez a dal eredetileg nem a Pussycat Dolls dala, akik meg nemcsak ezzel a számmal voltak sikeresek, de a szabályok többsége igaz a dalra. Nagyon sokan szívükbe zárták ezt a dalt, ez tény és való, és még a nyár elején is emlegették. Tehát igazi nyári sláger...

2. Hadise - Düm Tek Tek:
A leányzónak nem ez az első albuma, és a Törökországi Eurovíziós szereplés során ez az első alkalom, hogy nem török születésű a leányzó. A dal természetesen Törökországban lett nagy sláger, de szerintem mindenki szívébe és lábaiba zárta a dalt, a leányzót és a ritmusokat. A dal elsőosztályú nyári sláger, annak ellenére, hogy minőségi is.

3. Lilly Allen - The Fear:
OK, bevallottan nem szeretem Lilly Allent, pont azért, mert egy szemét mangaszemű dög, aki kimondottan utálja a rajongóit - aki nem fogadja el, hogy basszameg belőlük élek, akkor az ne legyen popsztár. Ez az egy száma viszont a Viasat3-nak köszönhetően annyira belemászott a fülembe, hogy kivakarhatatlan volt egy jó darabig. A Fuck You című számát pont azért nem említem, mert az egy számomra nagyon utálatos szám, és nem is lett világrengető sláger...

4. Lady Gaga - Poker Face:
OK, Lady Gaga se egy számos előadó, de valahogy nekem csak ebből a számból ismerős. A hölgy extravagáns kinézetű, aki még az arcát is képes kipingálni vagy kiegészítőket képes ragasztani rá csak azért, hogy kitűnjön. Amúgy a dance slágerkirálynő csak idén tűnt fel nekem ezzel a dallal, a többi száma annyira ismeretlenek számomra, hogy csodálkoztam is, hogy már több slágerrel jött ki. Azt meg én se gondoltam volna, hogy a leányzó egyébként transzvesztita...

5. Flo Rida - Right Round:
OK, van az úgy, hogy egy feldolgozásból lesz sláger... A Dead Or Alive - You Spin Me Around már ezerszer lett kiforgatva, még Marilyn Manson által is, jobbnál jobb változatokban. Hogy valaki újra elővegye ezt a számot, hátha azzal lesz sikere, hogy egy ismerős dallam kerül bele a fülekben, ráadásul hip-hop számmá alakítva át, nos, kitűnő recept. Kár, hogy csak egy nyárig tartanak ki az ilyenek. Igen, meg csengőhang slágerként...

6. Pitbull - I Know You Want Me:
No, ez a szám is ismerős valahonnan, de nem tudom, honnan. Az angol refrénű spanyol rap szám még most is járkál naponta 4x-6x a rádiókban, már már sokan unalomig ismerik. Megérdemelten ott a helye a talpalávalókat játszó diszkók repertoárjában. El se hiszem, hogy a kubai-miami illetőségű srácnak nem ez az egyetlen albuma, már 5-tel büszkélkedhet. Hogy hova tűnt eddig? Nos, ez ilyen rejtély szokott lenni a nemzetközi slágerpiacon...

7. Black Eyed Peas - Boom Boom Pow:
Akkor visszatértünk az ismertebb előadókra, LOL. A Black Eyed Peas szerintem jobb napokat is megélt már, hiszen az új dupla albumukról csakis ez az egyetlen szám az, amiből sláger lett. Pedig a korábbi albumaikon sokkal több dalből csináltak klippeket. Hogy valóban így lett E.N.D. azt nem tudom, nem is értem. Még nekem se sikerült eddig meghallgatni :D

8. Pink - Please, Don't Leave Me:
Pink minden egyes albummal hoz egy sokat játszott dalt, pedig a többi se szokott rossz lenni. Vajon miért ez a dal lett agyonra játszva, miért nem a So What, amiből reklámot is csinált a T-Mobile? Nos, a fene se érti...

9. Enrique Iglesias - Takin' Back My Love:
Khm... Nos igen, ha nyár, akkor elmaradhatatlan egy dal Enrique-től is. Mára már el is felejtettük azt a kínos koncertfelvételt, amikor a playback bulin hamisan énekelt a szerinte süket mikrofonba. Azért tény és való, ez a szám annyira pörgős, hogy megérdemli a helyét a nyári slágerek között.

10. Inna - Love
Nem, nem innám a szerelmet, bár szóviccnek ez se lenne rossz. A house szerelmeseinek is megvolt idén a nyári sláger, még akár a mobiltelefonodra is letöltheted... ha akarod. Ez a román leányzó aztán belecsapott a hullámokba, főleg a furcsa klimpírozást hallva a dal mögött. Remélem, soha többé nem találkozok vele...

Végezetül egy magyart kerestem elő, hogy vajon nekünk adtak-e valami esélyt arra, hogy nyári slágert gyárthassunk. Nos, mivel rádiót annyira nem hallgattam, és a magyar zenei TV is valamiért kikerült a látóhatáromból (hol van már az a fiatalos erő, hogy elviselem a hülyeségeket beszélőket), így nem nagyon tudom, mi az, ami nyári sláger volt idén magyarul. Az Animal Cannibals kapott egy esélyt a nyár elején, de daluk egyáltalán nem tekinthető slágergyanúsnak. Rami - Szeress forrón című dala már erősen slágergyanús... lenne, ha már a nyáron le nem csúszott volna a listákról. LL Juniortól szokás szerint hányni szoktam, de nagyon gyanús, hogy ő a nyertes, mert már sokan emlegették a baráti körben. Tóth Gabi Salalla dala extrémgyanús, hiszen még a dal címe is arra tereli a figyelmemet, hogy nyári slágerről van szó. Bár nem tudom, miért kell a Pink szériát meglovagolni, de OK, legyen úgy, ahogy a hölgy szeretné. Josh és Jutta idén is megrémisztette a fiatalok lábait egy dallal, azért jó volna már egyszer leszakadni erről a paraszttekknó stílusról. Puskás Peti Fura Figurái is belendültek, a rockzene fiatalos erejétől duzzadva biciklizik át mindenféle luftballonokkal tarkítva - esélyes nálam, de vajon bárkinél is?
Nos, választásom egy igen érdekes énekesnőre esett, aki tulajdonképpen a Neo Tones nevezetű, a szüleik tribute zenekaraként induló, később szőke lányozó együttesből szólókarrierbe kezdett.

+HUN: Noémi Virág: Soha még

Bizonyára lenne még nyári sláger idénről, én csak 10-et említettem meg, akikről valamilyen módon hallottam. Ez legyen a rádió, a meki, a kábeltévé, a mobiltelefonos reklámok vagy azért, mert már korábban is megemlítettem őket valamiért. Ezeket hallottam a leggyakrabban a nyár folyamán, és még utána is. Kivételnek számítanak a magyarok, mert valamiért pont őket nem hallottam annyira. Amennyiben ti tudtok olyan slágerről, amire roptad idén, akkor ne habozz, küldj egy megjegyzést ide.