Ahhoz, hogy előrenézzek a jövőbe, mindenképpen az kell, hogy számot vessek, mi történt idén.
Januárban még reménykedtem abban, hogy folytathatom a munkát. Jó kis könyvelői meló volt, még a hónap végén is úgy tűnt, hogy lesz folytatása. Hát nem lett, a projektet félkészen kellett befejezni, és átadni az ottani dolgozóknak. Hiába no, a kölcsönzött munkaerővel már csak így bánnak mindenhol. Nem gondoltam volna, hogy az álláskeresés ennyire nehéz lesz: azok után, hogy a legutóbbi 2 hónapig tartott. Végigestem már az összes tüneten, amit ez okozott - legyen az depresszió, kétségbeesés, feleslegesnek érzés, dührohamok, szidalmazások. Viszont a teljes csőd még nem ütött be szerencsére, pedig voltak katasztrófahelyzetek is.
A Second Life-ban is mindenféle történt velem. Hogy idén volt-e, nem tudom, de úgy döntöttem, felhagyok azzal a szokásommal, hogy a szabadidőmet benne töltöm. Elégedetlen voltam azzal, hogy a magyarok folyton egymást marják, miközben van elég bajom így is. Azt meg senki se várja tőlem, hogy valakinek a pártjára álljak, elegem lett azzal a felfogással, hogy "ha vele vagy, akkor ellenem". Így inkább mindenkit elhanyagoltam, néha-néha bejárkáltam, de mindössze csak azért, mert a téma egyáltalán nem hagy hidegen. Jobb a saját utamat járva, mint más útját egyengetni...
Ha már fene nagy szabadság, akkor valamit kezdenem kellett magammal. Jó nagy kirándulásokkal kezdődött, kicsúcsosodott egy nyaralással, amit még a tavasz utolsó hetében ejtettünk meg, egy kis Szlovákiai autós túrával. Voltunk a Balaton felett, fürödtünk a Velencei tóban, voltunk a hegyekben is. Tehát nem unatkoztunk. Az ősszel ennek vége lett...
Belekezdtem ebbe a blogba is. Szeretem csinálni, de azért elszomorít néha, mennyire haldoklik a dolog amúgy. Úgy veszem észre, egyre több személyes blog záródik be, vagy a napi írások elmaradnak, lassan hetente vagy havonta frissülnek. Így Éjfél Kapitány blogja is, akinek szavait évekkel ezelőtt ittam és igaznak tartottam. A háborgásról szóló blogok természetesen gőzerővel működnek, mert mindig van téma, de ezeket inkább kevésbé látogatom. A mikroblogokat is látogatom, jókat mulatok rajtuk sokszor - úgy tűnik, unatkoznak az emberek, de arra idő nincs, hogy komolyabb írásokat felrakjanak, inkább egy-egy képet raknak fel, vagy kapnak össze egy Tumblr-es szösszeneten. Még egy versenyen is részt vettem, a barátaimnak köszönhetően be is jutottam az első 100-ba, de nem tovább...
Sorozatokat is elkezdtem falni. Azaz nem falni, max 1-2-őt nézek meg naponta a számítógépen, és szintén 1-2-őt nézek meg a TV-ben. Az előbbi valamennyire hasznos is, mert egyre inkább azt veszem észre, hogy az angol szöveget értem. Erre egy máltai fickóval történő kávézgatás közben jöttem rá. De ez még mindig nem elegendő ahhoz szerintem, hogy végre levizsgázzak belőle, pedig jól jönne, talán egyből fel is vennének valahova (azért a nyomor is szokott álmodni).
Nekiálltam könyveket is olvasni, persze csak apránként, nem úgy, ahogyan egy könyvmoly tenné. Elolvastam azt a mesét, amiből a haverom évekkel ezelőtt szerepjáték kampányt csinált, valóban máshogyan alakítottuk a történetet. Elolvastam az Éjfél Kapitányről szóló könyvet is, kár, hogy nem csinálták meg a folytatását. Most a Hiperlegenda van a soron, lassan ki is végzem, utána a Gyűrűk Ura jön, talán egy év alatt csak ki fogom olvasni...
Ja, voltam egy-két reklámforgatáson is. Persze a filmeket nem látszódom, de azért ott voltam néhány borzalmas reklám születésénél, meg ott vagyok a Polygamy sztriptíz-jelenetében is - talán látható is leszek? Egy frászt...
Nővéreméknél is áll a bál. Végre sikerül onnan elköltözni, bár nem éppen könnyű nekik a helyzet. Elvégre két ünnep között lesz a költözködés, és valamennyire nekem is kell segítenem. De ha vége lesz, akkor új világ köszön be nekik, egy új lehetőségek nyílnak meg nekik.
Na, gyorsan becsapom az emlékeim könyvét. Reménykedek egy jobb világban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése