Szóval megnéztem és hűűű... Kár kihagyni.A történetet nem elemzem, mert kissé sablonos és kiszámítható. Nem kell hozzá nagy ész, hogy mi lesz a vége. Azért csak röviden: Földünkön semmi sem változik, csak még jobban le van pusztítva... állítólag. Abban a tekintetben nem változott semmi, hogy az emberek hozzáállása még mindig olyan, amilyen. Környezetét pusztító, és amihez nincs semmi köze, még azt is magáénak akarja. Ez az önző nép teszi be a lábát egy idegen bolygóra, a Pandorára, ahol egy nagyon értékes ásványt akar magáénak tudni. Csakhogy ezt a bolygót a na'vik védik, egy kb. 4 méter magas kékbőrű lény. Az emberek semmit sem tudnak a bolygóról, csak annyit, hogy a levegőjét képtelenek belélegzeni, és furcsa élővilága van. Egy csapat kutató már előttük kutatta a bolygót, a földi hadsereg is csak az ásvány miatt figyelt fel a bolygóra.
A kutatók létrehoztak egy robotszerű testet, ami pont olyan, mint a na'vik, csak egy ember irányítja távirányítással. A kutatók ezen test által kívánnak beférkőzni a na'vik bizalmába, de nem önző szándékkal, mindössze a megismerés a cél. A csapat közé kerül egy rokkant katona, akinek az ikertestvére valamilyen okból elhunyt, és ő veszi át a helyét a kutatók csapatában. Ám ez a katona egy csapásra bele is kerül a sűrűjébe, mivel a na'vik Istene valahogyan kiválasztotta őt. Három hónap alatt annyira beilleszkedik, hogy a nép a részévé fogadta. Minden titkot megismert, amit a na'vik tudtak, hogy mennyire szimbiózisban élnek a természettel, a kutatók pedig egy hatalmas élő hálózatot is felfedeztek a fák között - úgy is mondhatnánk, hogy egyfajta bizonyítékot egy Isten létezésére, ami mindenhol ott van...
Ám a katonai gépezet is beindul. Indokot találnak arra, hogy elvegyék erővel azt, ami kell nekik. Ám hősünk se adja fel - miután felfedi tényleges kilétét a na'vik előtt, és a na'vik elszenvedik a legelső és legszörnyűbb csapást, rövidesen a vezetőjükké lép elő, és az emberek ellen irányítja őket. Az összecsapásban pedig a Deus Ex Machina által győznek...
Technikailag a film majdnem tökéletes. Nem olyan, mint az animációs filmek 3D-s változatai, viszont így meg nem amiatt jajgatunk, hogy mennyire gáz az emberek ábrázolása 3D modellben (ha jól emlékszem, emberi alakot még mindig nem tudnak jól megcsinálni animációban, kivéve a Final Fantasy filmeket). Cameron csak apró jeleneteket áldozott a 3D kedvéért - nekem a kedvencem a fénylően felvillanó lepkevirágok voltak - de annál többet áldozott a cselekményre. Hiszen ha több ilyen jelenet lenne, akkor elveszik az a varázsa, hogy "ott vagyunk egy másik bolygón!". Egyszer sem éreztem a 160 perc alatt, hogy "hú de hosszú ez a film, mikor lesz már vége". Még elnézegettük volna a 3. óráig... Szerencsére kimaradtak a szörnyen csöpögő szerelmi szálak is - mert ugyan van egy, de nagyon szervesen beleépült a történetbe, nem érezni benne azt, hogy ezt nyugodtan kihagyhatták volna. Megadja annak az értelmét, hogy a főhős miért teszi meg azt a navikért, amit - az őt tanító lányba lassan beleszeret, és általa szeret bele Pandorába és a lány népének kultúrájába. Voltak vicces beköpések is, amiken egyáltalán nem éreztem, hogy "muszáj mondani valami vicceset". Bármennyire is patch-work volt a film, ez olyan patch-work, amit sehogyan máshogy nem tudnánk elképzelni.
A 3D mozi ezzel a filmmel léphet be a köztudatba. Nem az aranyos Disney féle animációs filmekkel, nem is a 3D-s koncertfilmekkel és nem is a 3D-s rövid IMAX filmekkel. Nem is a látványokkal teli, de amúgy egyszer nézhető filmekkel, mint Brendon Fraser utazása a Föld középpontja felé. Bár a Beowulfot ez a film nem üti - mely még mindig a 3D filmek császáraként ül a trónján - mivel lehetett volna még több 3D-s jelenet. Ez a film az illúzióról szólt, mint arról, hogy na mutassuk meg, mit tudunk kezdeni ezzel a technológiával.
Hogy ki tudna még rendesen hozzányúlni a 3D technológiához? Várom már a Wachowsky testvéreket, mikor rukkolnak elő egy igazán jó sztorival (lehet, hogy beadják a derekukat, és csinálnak egy Matrix 3D-t???). De az is lehet, hogy Spielbergnek vagy Lucasnak kéne valamit nagyon-nagyon letennie az asztalra. De felőlem a Gyűrűk Ura rendezője is csinálhatna egy hosszú-hosszú eposzt ezzel a technológiával. Vagy rémiszgessen a horror és sikolyok királya, Wes Craven. De semmiképpen nem várok jót az ilyen 3D-s adaptációktól, mint pl. a Shrek 4 3D-ben...
Illusztráció: http://www.avatarmovie.com
Nekem érdekesebb volt Second Life-os szemmel végignézni a filmet. A látvány-élmény mindenkinek ugyanaz - úgy látom :) -, de nekem ezen túl a virtualitás megtapasztalásáról szólt a film. (Tuuuudom, hogy a szó szerinti filmsztori szerint nem virtuális, ami történik... de igazából a nézőnek persze igen.)
VálaszTörlésMinden benne volt, amin egy SL avatar keresztülmehet; az első lépések megtanulásától kezdve, az új közösségbe való nehéz bekerülésen át, az első fura érzelmi kötődés kialakulásáig avatar és avatar között (még mondja is a főszereplő az első "virtuális" csók után a monitor előtt, hogy "én tiszta hülye vagyok"). :)) Minden volt a film, ami egy virtuális valóság lehetne, vagy kellene hogy legyen. Nem tudom, megérem-e, hogy egy virtuális világ ekkor élményt nyújtson, mint a Pandora - jó lenne...
És ami még egy bónuszpont a film javára a szememben: a készítői pontosan megértik, (és erről is szól a film), ha valaki nem a való világban élést választja, hanem a virtuálisat. :)
Mondjuk ebben a párhuzamban nem is gondolkodtam. Azért van különbség is a Second Life meg Pandora között, hiszen az emberek fizikai valóságukban nem képesek belépni az SL-be, és így nem is érthetik meg, hogy mi a francra jó az. Bár a filmben a na'vik kultúrája és világa is hasonló lehet - főleg amikor a tudósok kifejteni akarják a fák közötti kapcsolat jelentőségét. Valami hasonló jelenet szokott lezajlani köztem és más ember között, amikor az SL-ről meg a szerepjátékról beszélek.
VálaszTörlésIdén azért volt még egy-két hasonló film, ami az SL-en alapul. Ilyen a Surrogates és a Gamer. Bár azokat még nem láttam, valószínű, hogy meg fogom nézni...