Bevallom!

Álláskeresés gyanánt az ember itt-ott elvállal mindenféle melót, mert kell a pénz. Persze nem sitty-suttyban elvállalt valamire gondoltam: a Sakál Sörözői kismunka sokkal inkább szivesség volt tőlem, mint sokban jövedelmező munka.
Itt én most a statisztálkodásról beszélek, amit egyszer-kétszer volt alkalmam kipróbálni. Így jelen voltam a Vodafone új reklámkampányának születésénél, vagy megformálódásánál. Tudjátok, ami most megy a tévében, a családi kedvezmény.
Büszke voltam elsőként magamra, hogy zongoristaként ott ülök a háttérben. Amennyi anyagot felvettek a filmezés folyamán, abból lazán kigazdálkodhatnak rengeteg kis reklámot. Volt ott piros ruhás nő arany kézitáskával, pincérgyerek, aki a meglepetéstől a pezsgőt nem a pohárgúlára önti... Olyat is kipróbáltak, hogy mi lenne, ha mindenki ugyanolyan ajándékot adna az ifjú párnak. Nos ebből semmi se került bele a végső anyagba, mert a forgatókönyv mindenre elég lett volna, csak nem egy rövid reklámfilmre. Ja, nekem is csak a vállam került bele, amikor tapsolunk a meglepetés előkerülésére...
A szinházi reklámban is benne voltam... valahol ott hátul, a közönségben :D Hát ott is kínlódtak mindenféle közeli jelenetekkel, amik a végén nem kerültek bele.
No, nem panaszkodom: végülis jól fizettek. De aki esetleg úgy gondolja, belevág a statisztálkodásba, annak előre szólok: a pénzt napra kapod, nem pedig órára. Pontosabban 12 órára. Ha órára kapnád, akkor a rendezők illetve az asszisztensek nem csinálnák azt, hogy a 12 órából 8 órát várakoztatják a statisztákat...