A nagy házalakítás

Sorozatboncolgatásom következő darabja ez a számomra már túl-túl amerikai reality sorozat, a nagy házalakítás, azaz az Extreme Makeover: Home Edition.
Hogy miért túl amerikai? Egyrészt azért, mert nagyon látszik, hogy az összes szereplő túljátssza a szerepét. Nem azt mondom, hogy nem segítenek senkinek sem, hanem azt nem hiszem el, ahogyan ezt eljátsszák.
Lássuk a részek menetét. Elsőként kapnak egy rakás levelet, amiből kiválasztanak egyet. Ezt a csapat főnöke, Ty videóüzenetben mutatja be a többieknek, miért kell nekik segíteni. Aztán amikor kiszállnak a kiválasztott családhoz, akkor a család sírva fakad örömében, hogy őket választották ki... Azt nem hiszem el, hogy az ABC kiválaszt jópár jelentkezőt, csak úgy leforgat velük egy profi bemutatkozó filmet, és nem sejtik, hogy az ő házukat fogják felépíteni? Mert hogy a videóüzeneteket nem a családok készítették el, az hétszentség...
Bemutatják a régi házat, sokszor már olyan putrikat is megmutatva, hogy az inkább szégyen még mutogatni is. Ty elküldi a családot melegebb éghajlatokra - pontosabban egy nyaralásra. Lerombolják a házat, amit Ty közvetít a családnak egy kézikamerával. Aztán nekiállnak 1 hét alatt felépíteni a házat, minden igényt és a családtagok szempontjait kielégítve. Sokszor mosolyra fakaszt, amikor pl. meglepnek egy kosárlabdázót, hogy az egyik kölyöknek a hálószobájába kellenének cuccok, és akkor vadiúj promócuccokat kapnak tőle a saját öltözőjéből...
Ty közben dolgozik a saját kis projectjén, a többi desinger a kölykök hálószobáján, és végül elkészülnek. Az utolsó nap jön a család, a ház építésében segítők és a család összes ismerősének a tömegében aztán azt kiálltják: SOFŐR, MENJEN A BUSZ! Amikor meglátják a házat, mindenki elájul, és jön a körbevezetés, melyben a hiper-szuper designt és high-tech cuccokat is megmutatnak. Végül átadják a kulcsot.
Ebben a körbevezetésben is rémesen gyanús valami. A család minden egyes alkalommal ámuldozik, hogy pont ilyet akart, meg hogy húdejó, miközben a stáb tagjai csak néhány információval vannak ellátva. Nincs ebben valami furcsa? Dehogynem! A magyarok is készítettek egy-két ilyen sorozatot, bár ők a teljes házépítés helyett a belsőépítészetre szorítkoztak, 7 nap helyett csak a 3 napig dolgoztak. Nos, azért náluk benne is maradt egy-két olyan jelenet, amiben a tulajdonosok kifejezték egy-két dologra a nemtetszésüket. Szerintem az van, hogy a családdal együtt dolgozták ki a terveket, és a rácsodálkozás azért hiteles, mert a tervek és a kész látvány ilyen hatással tud lenni az emberre.
A másik fintorgásom az, amit egy másik hasonszőrű átalakításos (ott kocsikat újítanak fel a rapperek) filmsorozat is rámutat: érdemes lenne egy-két évvel később visszamenni, mennyire változott meg azóta az átadott lakás. Az okfejtésem egyszerű: képzeld el, hogy nyomorban élsz, és hirtelen a nyakadba ugrik az álmaid lakása. Két dolog történhet: vagy nagyon vigyáznak rá a büszkeségükre, vagy tovább élnek úgy, ahogyan a nyomorban éltek - továbbra is hanyagok, nemtörődömek és így nagyon hamar lepusztítják a lakást. Nem egy kiválasztott családnál volt ilyen érzésem, főleg akkor, amikor mutatják az egyik gyerkőc szanaszét lévő ruháit...
Azért egy ilyen csoda után el kellene egy jó kis pszichológiai tréning is, mert nemcsak belepottyanni kell tudni egy ilyen lakásba, hanem meg kell tanulni együtt élni a megváltozott élettel.