Szlovákiai kocsikázás

Két haverunk hívott minket, hogy lenne-e kedvünk kocsikázni Szlovákia alsó felén a hétvégén. Naná, hogy volt, és nem bántuk meg az utat.

Elsőként Zólyom (Zvolen) várát néztük meg. A vár kívülről tetszetős, de a kiállítás nekünk nem tetszett. Egyedül az egyik teremben, a kazettás mennyezet az, ami szép volt, az összes kép túl sötét volt (mert régiek voltak, és minél régebbi, annál sötétebbek). Aztán átugrottunk Besztercebányára (Banska Bystrica), hogy a főtéren mindent lefotózzunk (nagyon szép a főterük), megittünk egy-egy sört, és mentünk is tovább.
Aztán indultunk a Tátra fele. Az egyik csúcsnál megálltunk, hogy hógolyózzunk egyet, aztán fel még magasabbra, hogy a Csopaki tavat is megnéztük. Közben elszörnyülködtünk, hogy az évekkel ezelőtti hatalmas vihar mennyire letartolta a nagy részét az erdőnek, sok helyen pusztulat fogadott minket.
Következő állomás Lőcse (Levoca) városa, itt kerestünk szállást egy városmenti panzióban. Kissé át is vertek minket, mert reggelire ham and eggs-et (majd a kommunikációs nehézségekről majd még írok) ígértek, de helyette kolbászt kaptunk. Bent az Óvárosban megvacsoráztunk (szintén nehézségek árán találtuk meg a legjobb helyet), másnap reggel meg a Fekete Vár c. film helyszinén fotóztunk - persze kívülről, mert a múzeum még nem nyílt ki.
Indultunk tovább, megálltunk egy kis sétára Eperjesen (Presov), ahol megállapítottuk, hogy míg nálunk már elvirágzott, Szlovákiában még mindig virágzik a tulipán. Mentünk tovább Kassára (Kosice), az itteni Főteren meglepődtünk, hogy van magyar színház, vannak magyar árusok, és az gyorsétteremszerű cukrászdában sok a magyar. A főtér szép volt, maga a város pedig érdekes. Annak ellenére, hogy nagyobb, mint Miskolc, mégis annyira hatalmas a zöldövezet benne, hogy fura keveréke a betondzsungelnek és a természetnek.
Tapasztalataink: bármennyire is mondják itt Magyarországon, nem éreztük a magyar-gyűlöletet felénk, bár lehet, hogy a turistákkal kedvesebbek. A határnál pl. magyarul fogadtak minket egy mézárusnál, de bentebb már elő kellett venni a nyelvtudásunkat. Tulajdonképpen magunk előtt láttunk tükröt, amikor próbáltunk Lőcsén vacsorázni egy pizzériában, mert bár tudták, hogy magyarok vagyunk, nem beszéltek a szlovákon kívül más nyelven - talán egy kicsit angolul. Visszagondolva már nevetségesnek tűnik kézzel-lábbal, angolul-németül kommunikálni. Persze a helybeli magyarok "Sziasztok magyarok!" üdvözlése rendkívül kedves volt számunkra bent a Csopaki tónál.
Kassán beszélgettünk egy szintén turistával, aki egy hetet ott töltött. Azt mesélte, hogy Szlovákiában sokkal nagyobb a rend, törvénytisztelőbbek az emberek, sokkal tisztább a hely, mint Magyarországon. Így nincs stressz, nincs idegenkedés és nem érezni a gyűlöletet sem. Nem így a magyaroknál, ahol talán az elszabadult indulatok azok, amik feleslegesnek számítanak.

Az utakon nem nagyon tapasztaltuk azt, hogy lennének gyorshajtók, és bár az utak hepehupásak voltak, de kevésbé kátyúsak. A törvények szigorúbbak, mint itt - itthon pl. autópályán 130-cal lehet repeszteni, odaát csak 100-zal. A levegő tiszta volt, a városokban buszok helyett inkább trolibuszok voltak mindenfele. Azért néhány helyen láttunk szemetet az utak mentén, de annyira elenyésző mennyiségben, hogy sejthető, nem a helybeliek hagyták ott.

Rökönyödve néztük, hogy a hatalmas vallásosság mellett szinte minden városban megtalálható egy szovjet emlékmű - Besztercebánya hatalmas fekete oszlopa, tetején egy aranyló csillaggal. Nem tudtuk felfogni ezt, de nem azért, mert nálunk a szovjet emlékműveket eltüntették - hanem azért, mert a városok, települések, műemlékek magyar múltját igyekeztek vagy eltüntetni vagy elhallgatni. Ilyen pl. Kassán Rákóczi sírja, ami még mindig felújítás alatt áll, mert ha nyitva lenne, akkor sok magyar turista látogatná meg, vagy a zólyomi várban, ahol magyar felirat egyedül a bejáratnál, a pénztárnál van. Barátaink a pénzverdéről is meséltek, ami legendás magyar pénzverde volt, de a helyszínen inkább a jelent és a szlovák múltat mutatták be - sehol sem találtak régi pénzérmét...

Kulináris élvezeteket módjával kerültük (a juhtúrós galuskát sajnos kihagytuk), de azért az is akadt. Olcsó a sör és a fagyi, az édességek náluk nem úgy cukrosak, hogy a cukron kívül mást nem érzünk, a zsírban sült ételek (pl. fánk) nem zsírosak, sajt pedig a vendéglőben nem trappista (vagy olyan sajt, ami még tejet sem látott soha), hanem juhsajt. A méz igazi méz, nem úgy folyik, mint itthon a bolti kispórolt méz). A palacsinta nem volt töltve, hanem simán csak palacsintatészta, ráöntve a csoki és a gyümölcs. A reggelink pedig olyan kolbász volt, amit vékony bélbe töltöttek - azt hittük elsőre, hogy virsli. De nem volt benne semmi felesleges zsír, vagy mittudomén, ami nálunk a lecsókolbászban szokott lenni. Kassán ittunk egyedül szilvapálinkát, de gondolom, azokat Magyarországról hozták - hát az nagyon jól esett, főleg aszalt szilvával utána.

Egyedül a szállásadónk volt furcsa. Szerintem vagy magyar lehetett, vagy egy kissé hanyag. A szobánk viszonylag jó volt, csak a fűtést felejtette el bekapcsolni. Valamint nem értem, miért kell a panzióban tartani a macskát, volt azért szaga rendesen... Már lefekvés előtt szóltunk egy másiknak, hogy csavarják fel a fűtést, mert a szoba hideg. Tojásrántottáért és a kávéért annyit kért, mint máshol egy vacsoráért, és rántotta helyett kolbászt kaptunk, espresso kávé helyett meg hosszú kávét. Valószínű, hogy a változás oka az volt, hogy korán reggel 7-kor akartunk reggelizni, hogy tovább is menjünk, de a szakács meg nem kelt fel akkorra, hanem előkészített valamit a vendégek számára.

Alapvetően ellenségeskedésben sosem vagyok benne - jobban szeretem a magam szemével látni a dolgokat, mint elhinni valakik szájából, hogy a szlovákok így és úgy. Az eddigi tapasztalataim nem rosszak, de lehet azért, mert turista voltam. Az tény és való, hogy itthon senkit sem vennének fel pincérnek, ha nem tud mégegy nyelven (csak pincérnek? sehova se, ha nem tudsz perfektül angolul). De az is lehet, hogy azért, mert Lőcse kis város, és a turisták nem egy kis vendéglőben fog vacsorázni, hanem a szállodában...

A képek apránként fognak felkerülni a honlapra, majd idővel, miután lesz időm átnézni őket.