Bud Spencer 80 éves

Sok boldog születésnapot kívánok Bud Spencernek ezzel a videóklippel. Mint ahogy látjátok a fenti képen is, Piedone még ma is nagyon aktívan készíti a filmjeit.

Rubik kocka namégegyszer

OK, úgy látom, egyáltalán nem vagytok aktívak rejtvényfejtésben. A kérdés a következő volt: hogyan csinálta meg azt Jamie, hogy vakon ki tudta rakni a Rubik kockát? Hogyan csinálta meg Adam, hogy lábával ki tudta rakni?
Hogy rávezesselek titeket a megoldásra, íme az én videóm. Én nem vakon csinálom, és nem is a lábammal, de kevesebb mint 30 másodperc alatt ugyanúgy, ahogyan a Mythbusters.
Na hogyan? Ha még így sem jöttök rá, akkor inkább, lusták vagytok találgatni...

Update: Látom, lusták vagytok. Nos a trükk igen egyszerű: egy videószerkesztés, a film visszafele lett játszva, és a hang le lett véve, nehogy eláruljon - bizonyára elárult volna, ha a kockák csattogását alájátszom valahogy... Ilyen egyszerű a dolog, erre bárki képes lenne.

Halloween napra...

Ha esetleg mégiscsak otthon töltitek a Halloween napot, akkor ajánlok egy-két érdekes oldalt, meg egy játékot a számotokra. Ezeket két csetelés közben is meg lehet nézni, Second Life bulik feldobására kifejezetten alkalmas is.

Az egyik oldal a Worth1000.com oldal. Itt különféle képeket nézegethettek, ahol valódi fényképeket úgy retusálnak át, hogy meg sem lehet ismerni az eredetiket. Photoshop művészeknek kifejezetten jó átnézni őket, és a nevéből is látszik: talán nem véletlen, hogy felkerülhettek ezek a művészek ide (a worth szó érdemest jelent). Halloween napjára javaslom ezeket: Celebrity Vampires 1 és 2.

A másik művészeti oldal a DeviantART. Itt is találhatunk mindenféle csemegét. Néhány SL-es cimbora is itt teszi közre a műveit - de most engedjétek meg, hogy nem keresem meg őket, majd ők megírják, ha akarják. Az oldalon nemcsak photoshop művészek vannak, hanem kézileg készült műveket is találunk. Leginkább a manga rajongói találnak itt érdekességeket...

Halloween alkalmával egy kicsit mi is rosszak szoktunk lenni. A "when is evil cool?" oldal erről szól, és számtalan nyalánkságot lehet találni itt. Ősrégi filmeket idéznek fel, így a Star Warstól kezdve az Alien filmekig...

Végezetül egy játék, vegyük amolyan szellemidézésnek. A forrás a legutóbbi Fringe rész. A főhősnő azt a feladatot kapta a pszichiáterétől, hogy ha egy ember, akivel beszélget, valamilyen vöröset visel, akkor kérje el az autogrammját (azaz a nevét). Ha úgy érzi, eleget szedett össze, akkor hívja vissza a további teendőkért. A főhősnő megteszi:

Dr: Megvannak a névjegykártyák?
Olivia: Igen. Már nyolcat szereztem.
D: Nyolcat? Elkérte mindenkitől, aki vöröset viselt?
O: Igen. Most mit csináljak?
D: Terítse őket maga elé, mintha Go Fish-t játszana! Fogjon egy tollat, és karikázzon be egy-egy betűt a kereszt- és vezetéknevekben! Amikor ez megvan, fogja a bekarikázott betűket, és írja le őket egy papírra! Megvan?
O: És most?
D: Most játsszon!
O: Játsszak?
D: Igen. Anagrammásat, szókirakósat. Alkosson egy kifejezést!
O: Milyen kifejezést? Pontosan mit keressek?
D: Bármit, amit hallani szeretne.

A főhősnő nemsokkal ezután elmeséli az első találkozását a barátjáról, aki nemrégiben meghal, és aki miatt most szenved. Akkoriban nagyon félt egy rajtaütés miatt, akkora volt a káosz, hogy mindenki berezelt volna. A barát csak ennyit mondott: "Minden rendben lesz!", és ő megnyugodott.
Játszott a betűkkel, és a végén az jött ki: "Minden rendben lesz".

Hogy mennyire érdemes ezzel játszani, nem tudom... talán veszélyes is lehet, ha az üzenetet komolyan vesszük. Szerintem nem kell komolyan venni, vegyük úgy, hogy ez egy játék. Az is lehet, hogy nem sikerül, ez is benne van a pakliban. Az is lehet, hogy az üzenetet nem is a túlvilági személy küldi, hanem mi magunk keressünk egy választ, és mi magunk üzenünk magunknak így egyfajta megerősítésként.
Én még nem próbáltam ki, de ha valaki ki akarja próbálni egy halloween-i party után, és megírja az eredményt, akkor kérem, tegye meg...

Nem hallgatok rádiót, ill. a magyar zene harmadjára

Korábban meséltem nektek a magyar zene úgymond gondjairól, bajairól - és akkor háborodtam fel azon, hogy a zene mennyire félre van söpörve. Most újabb esemény következett be: a két legnagyobb zenei csatorna, a Sláger és a Danubius Rádiótól az ORTT elveszi az országos frekvenciákat, és két másik rádiónak adja át. Hogy milyen lesz ez a két rádió, arról fogalmunk sincs, de a Sláger Rádió vezérigazgatója szerint az ővékét egy beszélgetős politikai műsor veszi át.
Hogy ezzel kapcsolatban mi a reagálásom? Már régóta nem hallgatok rádiót, mindössze csak annyi az észrevételezésem, hogy ezzel a döntéssel jópár zenei szerkesztő és műsorvezető fog állás után kutatni, vagy a két csatorna folytatja a sugárzást az interneten keresztül, amely lassan már mobilok által is elérhető már (az rockot sugárzó budapesti rádió is így tett). Amúgy ez a két csatorna pont azt az igényt elégítette ki, amire általában szükség is volt: az egyik a mai fiatalokat, a másik a régmúlt fiataljait. Ez természetesen vitatható, melyik a jobb, de szükség volt rájuk.
Mint mondtam, felháborít, hogy a zene (legyen az rock vagy pop) egyre kevesebb teret kap. Mert az információs forradalomban pont az a rossz, hogy bár minden elérhető, de ha nincs olyan profi DJ, aki megmutassa az újdonságokat, vagy a kincseknek számító régiségeket, akkor senki se fogja önmagától megtalálni azokat. Ezért is érthető, hogy még mindig felháborítónak tartom, hogy a Music Television nem a megnevezése alapján készíti a műsorát - akkor inkább szűnjön meg!
A dolgok viszont mindig változnak. Annakidején az olasz illetőségű DeeJay rádió megszűnése borzolta a kedélyeket, hiszen az elektronikus zenének ez volt az egyetlen rádióadása. Azóta a dolog a rockrádió megszűnésével már megenyhült, csak most meg egy másik korosztály veszíti el a csatornáit. Félreértés ne essék: nem a Danubiust sajnálom, mert olyan rádió van még, akár országos viszonylatban (Juventus), akár helyi viszonylatban (pl. Dió rádió, Rádió Q) - de a Sláger Rádiót sajnálom, mert hasonló zenei csatorna nincs.
Hogy ki a felelős ezért? Nos, ebben is megoszlik a vélemény. Ha tisztességesek lettek volna a két csatorna az eddigiek során, akkor egyértelműen ők az áldozatok. Ha az a mentségük, hogy csakis tisztességtelen úton lehetett megoldani azt, hogy ők legyenek a leghallgatottabbak, akkor talán tényleg ők az áldozatok. Mert abban mindenkinek igazuk van - igény van rájuk, és ők ezt kihasználták. A kapitalizmus szabályai szerint pedig helyesen is tették...
Tehát visszaszámlás: november 16-ig még lesz Danubius, még lesz Sláger. Azután pedig mindenki más zenei forrás után fog nézni. Már aki hallgatott eddig is rádiót az éteren keresztül...

Mythbusters: figyelünk azért...

Ok, a most következő írásom a Barangolásokba illik, de arra úgy tűnik, a kutya sem figyel - pedig hogy felpakoltam már a blog legtetejére...
Szóval a most következő Mythbusters klip arról szól, hogy Adam a lábával rakja össze, Jamie pedig csukott szemmel a Rubik kockát. Hogyan képesek rá? Nos, erre várok tippeket tőletek...
Update: Még mindig senki? Nocsak, lefagytatok, vagy semmilyen tippetek sincsen? Nos, akkor a megoldást hamarosan itt megtalálhatjátok...

Rob Halford téli dalai

Egy másik nagyöreg, Rob Halford is megjelenteti albumát. Most éppen a karácsonyra gondolt, amikor összeütötte harmadik Halford albumát. Pár szám a kilencből már meg is tekinthető a Youtube-on. Ítéletet a számok fölött nem mondanék, mivel nekem a nagyöreg Fight-os korszakára hajazó dalai nem igazán tetszenek főleg, ha vegyült bele némi Nightwishos-Apocalypticás hangszerelés is. De az alant hallható dal kiváltotta a tetszésemet, mert egyrészt visszaadja a karácsonyi hangulatot, másrészt bulis, vidám egy dal.
A mai nappal az album már kapható.

Becstelen brigantyk

Elnézem azt, hogy érdekesen fordították a címet. De QT-től ilyen filmet egyáltalán nem vártam.
Nem azt mondom, hogy rossz volt, csak nem a megszokott Tarantino film. Az ember egy fasza kis lövöldözést és mészárlást vár mexikói módra, ehelyett kap egy alkudozós, párbeszédes filmet, melyben a feszültséget folyamatosan fokozták az egymással vérremenően pókerező felek. Ebben a tekintetben csalódtam a filmben, viszont másféleképpen mesterműként lehetne tekinteni rá.
A forgatókönyv is ezek alapján alakul. Előkészítenek egy párbeszédes jelenetet, ahol a vallatások macska-egér játékként folyik. Ezt a játékot a náci Franciaországban mindenhol művelik, mert annyira paranoiások a nácik, mert nem tudják, ki a zsidó vagy kém. A Brigantyknak ennyivel könnyebb dolguk van, hiszen a nácik mind egyenruhában feszengenek...
A macska kérdez-figyel, majd folyamatosan rakja le a lapokat. Az egér menekül vagy mozdulatlanul válaszol - számára a tét, hogy a macska el ne kapja. Mindkét (vagy több) fél blöffölni próbál a maga módján. Ahányféle macska, annyiféle mód. Csak egy fél győzhet, és aki győz, az irányíthatja a játszma kimenetét - a vesztesnek meg ezt el kell fogadnia. A játszma kimenete pedig továbblendíti a történetet, ok-okozat által előkészíti a következő asztalt...
A legjobb játékos pedig nem az, akire mi alapban gondolunk, hanem az osztrák náci, a Zsidóvadász (képünkön az ülők között a legszélső a bal oldalon). Vele játszani kész életveszély, mert nem tudhatjuk, milyen lapjai vannak. Aki viszont túléli a vele való beszélgetést, azaz nyert, az hatalmas alkut tud kicsikarni - sorsdöntő alkut, amire még maga a Zsidóvadász se számít. Ilyenre két személynek volt lehetősége: a mozit vezető zsidó lánykának, aki így nyílt utat kapott a bosszúja véghezviteléhez, valamint az Apacsnak...
De a főszereplő Apacsnak is más a vallatási módszere, és tulajdonképpen ő és csapata kapta a szájába a QT-s beköpéseket is. A Brigantyk ugyanis jellemzően nem finomkodók és szöszmötölősek, nem mennek az idegekre a feszültségkeltő mondatokkal - ők durbele módon az erőszakot választják. Az az elejétől fogva világos, hogy ők sem különben a náciknál, hasonlóan rasszisták hozzájuk. Apacs másik kártyalapja az, hogy erre a vallatásra pókerjátékként tekint - így tudta legyőzni a Zsidóvadászt.
A forgatókönyv felépítése röviden ennyi, a történet is brilliáns - de nem mondom el. Lényeg a lényeg, hogy a tét folyamatosan emelkedik, és így a feszültség is. A végkifejlet minden pillanatban, minden párbeszédnél folyamatosan változik, és egy néző sem lehet biztos abban, hogy egyáltalán sikerül-e a főhősöknek véghezvinniük a lehetetlent: befejezni a háborút.
Aki tehát szereti a Kill Bill 1-et, az csalódni fog. Akinek viszont tetszett a Kill Bill 2 érdekes zárópárbeszéde, annak ez a film tetszeni fog, mert a Brigantykban szinte minden párbeszéd hasonlóan feszültségekkel teliek. A szereplők karaktere, jellemei is a párbeszédekben teljesednek ki, Tarantino-s beköpésektől kissé mentesen, de azért találunk olyat is benne - ez a film nem a Ponyvaregény rajongóinak készült. Ez egyfajta mestermű tőle, olyan, amit nem szokhattunk meg tőle...