Mielőtt bárki belevetné magát Törökországba, megjegyzem, más ott élni és más ott nyaralni. De ez minden országra igaz. A turistákkal mindenki kedves lenne, bár mi epésen gyűlölni szoktuk őket, ha nem turizmussal foglalkozunk...Ha odaérsz a Török Riviérára, két dologra készülj fel: bár ők nem arabok, sokszor úgy érzed, úgy viselkednek. Viszont lehet velük viccelődni, jól mulatni, tényleg mindent megtesznek a turistáknak. A magyarokat különösen kedvelik, talán azért, mert nem ismerik őket annyira. De van egy olyan érzésem, hogy a Magyarországon élő törökök nem kedvelik annyira a magyarokat.
Készülj fel, hogy mindenhol bazárok lesznek, és mindenhol le fognak téged szólítani. Van úgy, hogy erőszakosak egy kicsit, de nyugodtan le lehet állítani őket. Mi már lassan reklámdíjat fogunk követelni a No thanx-től, hogy külföldön őket reklámozzuk.
Általában megkérdik a bazárosok, honnan jöttetek. Nem egyszer meglepetésként fog érni, hogy egyes árusok mennyire jól tudnak magyarul. Lehet velük - sőt, kötelező - alkudni, ilyenkor az árus által mondott ár 70%-át lehet lealkudni, ha ügyesek vagyunk. Lehet, hogy mi nem vagyunk ügyesek alkudásban, mert az első általunk mondott kerek összegre azt mondták, hogy OK.
Ha még így is sok az ár, akkor természetesen lehet mondogatni, hogy "csok", elköszönni, és továbbállni. De ha már valamire kezet ráztál, akkor azt igenis tessék kifizetni, nem meggondolni magunkat, mert már rábólintottunk az árra. Egyébként meg ha figyelmes vagy, akkor rájössz, hogy irtózatosan magas árakat tudnak mondani a bolti fix árhoz képes.
Borravaló... nem árt, ha adsz a kirakott vagy nyújtott Tip Boxba, de nem követelik úgy, mint más arab népek. Azaz nem nyújták a kezüket. A borravalót a szállodákban igazságosan elosztják, azaz ha kézbe adod, akkor is a Tip Box-ba kerül...
Kacatok. Az Allah szeme, azaz a Lucky Eye az egyik legírtózatosabb kacat, amit valaha láttam. Annyira ronda, hogy az már szégyen. Persze ők előadják a sztorijukat, hogy ez szerencsét hoz, nem verhetnek meg szemmel, de rajtuk egyet sem láttam. Vannak persze szép kidolgozások is, de vannak iszonyatosan rondák is (lásd fent). Van egy Allah szemés bizsu karkötő, 1 Euróért mazsolázhatsz egy tucatot belőle.
Képeslapok csomagban. Ha egyet veszel akkor is 1 Euro, ha a maximálisan kiírt darabszámot veszed, akkor is 1 Euro. Persze, képeslapgyűjtőknek érdemes venni.
Turkish Delight. Érdekes sütemény, édes gumicukor, néha magvas gyümölcsöket főznek bele. Sokak szerint nagyon kemény! Szerencsére én egy lágy változatot fogtam ki, külseje gumicukor, belseje pehelycukor és kókuszreszelékbe van forgatva. Vigyázat, a doboz becsapós, amit én vettem, abban csak 8 darab sütemény volt rakva. Ezt is 1 Euróért árulják, azért megéri.
Pénztárca és könyvjelző. Ezek is kacatoknak számítanak, szintén alig 1 Euróért.
Kagylók. Mindenféle csomagban, érdekes módja annak, hogyan lehet a tengerből úgymond megélni. Naná, hogy nem volt egy darab sem a tengerparton, mert a bazárosok mindet felszedték...
Pólók. Bár a textilipara fejlett Törökországnak, azért a bazárok a kínaihoz közeli minőségű pólók kerülnek. Ne lepődj meg, hogy mindenféle póló van, akár nagyon olcsó, akár nagyon drága kivitelben. Gyerekdivatjuk elég gyatra, hiszen nem nagyon engedik be a külföldi divatokat be az országba. Jelenleg a Pókember 3 és a Hello Kitty a divat, és még mindig fut a Verdák - pedig mikor volt az már... Amikor egy pólón láttam a Verdákat és a Pókembert, na akkor fogott el valami... nincs rá szó. Viszont láttunk nagyon-nagyon minőségi rocker pólókat is, amiket - meglepetés - egyenesen Amerikából hoztak be. Meg is kérik az árát! Én a 80 Eurós eredeti Star Wars ágyneműtől dobtam egy hátast (durván 24.000 Ft)...
Igazság szerint ez volt a gúny része a dolognak, elvégre magyar vagyok. De azért fogom írni a csodálatos részeit is az utazásnak, valamint majd jönnek a fotók is.
Módosítás: Közben eszembe jutott egy-két dolog. Az egyik a kommunikáció. Ha nem tudsz angolul vagy németül, akkor nehezen fogsz boldogulni. Ha viszont tudsz, és meg mersz szólalni, akkor egészen szórakoztató játékká válik a beszélgetés. Mulattságos volt, amikor a DM pólómra mutatva azt kérdezték, hogy ez egy magyar banda-e. Amikor pedig az utolsó 5 percben rendeltünk sört, akkor azon viccelődtek, hogy mérik az időt (all inclusive ellátásban voltunk, azaz bizonyos dolgokból annyit fogyasztottál, amennyit akartál - este 11-ig). Az alkudozás is egyfajta játékká válik így - pl. az egyik párral elmentünk hajókirándulásra, és összesen 25 euro lett volna az út. Úgy alkudta le 24-re, hogy hát hogyan osszuk el négyfele az összeget...
A másik dolog, hogy a Törökök a műemlékeikkel kissé hanyagok voltak. Nagyon sok városban a régi romokra építkeztek. A múzeumaikkal se bántak bőkezűen. Lehet, hogy Isztambulban más a helyzet, de Alanyában minket figyelmeztettek, hogy ne menjünk múzeumba, mert pár érmén, képen és a kilátáson kívül mást nem fogunk találni - és ezért elkérik kemény 5 eurót. Vicces történet a muenzin-látogatás. Az egyik magyar csapat elment egy muenzinbe, ami a legnagyobb volt a városban. Levették a cipőjüket, és a muenzin vezetője körbe is mutogatták - a semmit jóformán. Pár dolgot megmutattak, és végül azt a dobozt, ahova lehet fizetni...
A harmadik dolog a pénz. A hivatalos pénznem a Török Líra, melynek az aprópénze a Kurus. Viszont elfogadják az Eurót is és a Dollárt is - az eurónál 1 euró = 2 líra alapon számolnak szinte minden helyen. Sokszor el is tévesztik a számolást - vagy a mi kárunkra, vagy az ő kárukra. A dolmuson - ami a helyi buszjárat, leintheted a kapitányt (a buszsofőrök meg is sértődnek, ha nem kapitánynak hívod őket), kezükbe nyomsz 3 lírát, és ott szállsz le, ahol akarsz. Szóval a dolmuson állítólag képesek arra is, hogy 3 euróból nem adnak vissza 3 lírát...
