Mobilra optimalizálás

Mostani témám a PHP programozásról a következő: egy oldal mobilra történő optimalizálása. Hatalmas probléma, hiszen dönthetsz úgy, hogy külön mobiloldalt készítesz az oldal adatbázisa alapján, vagy a meglévő stílust átalakítod mobilon is nézhetővé. Én ez utóbbinak vagyok híve, és ezért ástam bele magamat a Bootstrap-be... amit ismét tanulhatok meg újra, hiszen a 3-as verzió alapjaiban más, mint a 2-es.

A Bootstrap 3-as verziójának új jelszava: a mobilra optimalizálás már nem opció, hanem elsődleges! Igenis igény van arra, hogy egy oldalt mobilról is lehessen olvasni, böngészni. Nagyon sokminden változott benne, és aki frissíteni akarja a verziót, az egész oldal CSS hivatkozásainak a class-ait át kell migrálnia, ha 3-as verzióra frissít.

De a Bootstrap-ről később... mert szerintem nem egészen tökéletes az a megoldás, hogy csak a szélességét nézzük egy oldalnak! Az, aki azt mondja, hogy elég, ha a mobiloldal responzív, akkor az számtalan bosszúsággal néz szembe. Egy mobiloldal nem nézhető meg úgy, hogy csak a szélességét változtatjuk meg, és elég, ha néhány elem eltűnik és megjelenik máshol... mert nagyon sok dolog nem így működik.

Sok helyen úgy csinálják, hogy külön oldalt terveznek a mobilok felé, csak az adatbázis a közös. Ez azért nem jó, mert a Google számára a canonical metatagot is be kell állítani, hogy ne legyen duplikáció. A legjobb az MVC (model-view-controller) framework-ökben azt, hogyha akarod, akkor a mobiloldalaknak más sablont készítesz, és a controllernek meghatározod, hogy melyiket hívja be. Így a link ugyanaz, csak az oldal lesz más.

Tehát az is megoldás, hogy különböző view-okat készítesz, és a PHP agent detektálás (pl. a http://mobiledetect.net.) által meghatározod, hogy melyik template-t töltöd be. Az oldal tartalma (content) általában ugyanaz, elég, ha ezt responsívnak tervezed, a többi tartalomelemet, widget-eket pedig hozzáigazítod.


De ha ragaszkodsz a responsive megoldáshoz, keverheted is módszereket - csak egy template-t használsz, a tagnak adsz egy id-t, amit a PHP-s detektálás által meghatározol, majd CSS-ben és JQuery-vel így hivatkozol a responsív részekre: body#mobile vagy body#tablet.

Mint fentebb említettem, a csak responsive megoldás nem tökéletes megoldás. Bár lehet, hogy Amerikában a képek letöltése pikk-pakk megvan, a hazai mobilszolgáltatók előszeretettel tesznek adatmennyiségi korlátot a nagysebességű 3G csomagokra. Ha pedig letelik az adatmennyiség, csiga lassúsággal mehetsz tovább 2G-vel, vagy WIFI-re vadászhatsz... Paradoxon ugyanis az, hogy az emberek türelmetlenek, és ha egy oldal betöltése 1 percnél tovább tart, akkor a felhasználó már rögtön más oldal után néz... Ilyen feltételek mellett a képeket is optimalizálnod kell, és képek esetében nem választható módszer az, hogy elég ha responsív... vagyis... a PHP-s eszközdetektálás által azt a képet választod ki, amelyik a legoptimálisabb szélességre is, és fájlméretben is.

Megteheted azt, hogy a kép linkje nem maga a kép, hanem egy kiválasztó controller, és külön mappára rakod a mobilra szánt elemeket, a tabletre szánt elemeket és a számítógépre szánt elemeket. Ha pedig a felhasználók tudnak képeket feltölteni, akkor lehet külön mappákba rakni a bélyegképeket abban a méretben, amikben szeretnéd, hogy megjelenjenek (pl. a mobiloldal thumbnailjei 80 pixel nagyságúak, a tablet-é 120 pixel, az asztali 150 pixel).

Őrült paradoxon szerint kell tervezni egy weboldalt. Miközben az asztali gépekre szinte elvárás lesz a nagy háttérképek használata, addig a mobiloldalaknál még mindig a kicsi a legjobb... a megoldás persze, hogy a responsívitás, de a nagy kép nem lesz optimális fájlméretben. Remélem, hogy tudtam segíteni abban, hogy megtaláld a legjobb megoldást.

Igényszint és ár/érték arány

Egy kis elmélkedésemet osztom meg, természetesen le lehet hurrogni, de az is lehet, hogy van benne valami... Szóval történt egyszer egy vitatkozás egy közösségi oldalon, aminek szemtanúja voltam. A két srác azon vitatkozott, hogy ő egy koncertre akkor is hazajön Svájcból, ha fene-fenét eszik is, és így neki megéri, hiszen a haverokkal együtt bulizhat, a másik meg vidékről sajnálta a pénzt rá... Kicsit elgondolkoztam a vitán, és elméletet gyártottam. Egyértelmű, hogy a vita az anyagiakról szólt, de bizonyára van benne más is.

Mit nevezek a címben igényszintnek, és szerintem mi az az árérték arány...

Csak egy egyszerű példát említek: adott egy étterem, és két ember, aki ott ebédel. Az egyik azt mondja, hogy nagyon jók a kaják, kedves a kiszolgáló személyzet, és még olcsó is. A másik szerint nem finom az étel, sokáig kellett várni, és szerinte drága.

A példát tekintve azt mondjuk, a másik személynek magasabbak az igényei. De miért? Társadalmi okokból? Életkor? Lakhely? Végzettség? Foglalkozás? Fizetés?
Azt hihetnénk, hogy egy fiatalnak alacsonyabbak az igényei, egy egyetemi végzettségűnek magasabbak, egy vidéki ember kisebb szolgáltatással is megelégszik, egy tanár többet szeretne kapni, és egy milliomos szeretne fürödni a luxusban.

Akkor vegyük újra a példát, nevezzük az elégedettebb személy Ádámnak, a másikat Balázsnak. Ádám egy budapesti egyetemista tanár, aki a minisztériumban dolgozik. Megvendégeli rég nem látott barátját, Balázst, akivel még a középiskolában együtt lógott. Balázs vidékre költözött a szüleihez, és egy gyártósor mellett talált állást.
Ha a fenti sztereotípiákat vesszük, akkor azok alapján Ádámnak kellene magasabbnak lennie az igényszintnek, nem pedig Balázsnak. Ha azt is belevesszük, hogy Ádám vendégelte meg Balázst, akkor végképp nem lehet érteni a panaszkodását.

Ahhoz, hogy megértsük a helyzetet, nem szabad a sztereotípiára hagyatkozni. Az igényszintet, vagy elvárási szintet mindig is relatívnak kell tekinteni, és az előzményektől is függ. A viszonyítási alap ebben a példában a következő: Ádám sok étteremben járt már, így bátran merte odavinni barátját kedvenc törzshelyére. Balázsnak nincs pénze ahhoz, hogy étterembe járjon, neki a házi koszt marad - édesanyja főztje, ami nagyon is megfelel az ízlésének.

Ha megfordítjuk a helyzetet: ha Balázs ajánlott volna egy olyan kifőzdét, amit már korábban ajánlottak volna neki, akkor szinte biztos, hogy Ádám lett volna elégedetlen, annak ellenére, hogy azonnal megkapták volna az ételt, nagyon olcsón kijöttek volna, és még finom is az étel. Ádám igényeibe bizonyára benne van az, hogy kiszolgálják, hogy az étkezés előtt beszélgetni tudnak, és hangulatos a hely. A sztereotípia alapján az igényszint ebben az esetben a helyén is lett volna...

Bár az igényszint egyéninek tűnik, a kapott eredmények összegezhetők, és az így kapott eredmény alapján maga a vállalkozás dönthet, hogy módosít-e az üzleti modelljén. Ha pl. sokan mondják azt, hogy az étel nem ízlik, pocsék a kiszolgálás, akkor a cég vezetése kirúghatja a szakácsot vagy módosít a ételválasztékon, és a pincérekkel elbeszélget. Ám ezen eredmények nehezen csikarhatók ki a vendégekből. Az elégedett vevő nem fogja elmondani a véleményét - az elégedetlen az, aki jobban ki meri mondani... aminek hangozhat úgy is, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene... Nem marad más eszköze a vállalkozásoknak, mint az eredményből, a törzsvevői adatbázisból történő találgatás...

Ehhez a témakörhöz tartozik a mostanában hangoztatott ár/érték arány is. Ha úgy nézzük, akkor ez a viszonyítási alap is erősen szubjektív, főleg azt nézve, hogy az érték nem más, mint az igényszint. De az ár is szubjektív, hiszen a mai világban mindent beleszámol: a ráfordított időt, az utazási költségeket, de még a jövedelmét is figyelembe veszi, még akkor is, ha erre nem is gondol.

Vegyünk ismét egy példát: lehet, hogy egy budapestinek nagyon könnyű cigit vennie, hiszen csak a szomszédba ugrik le. Ugyanaz a doboz cigi sokkal többe kerül egy vidékinek, főleg, ha a szomszéd faluba kell leugrania... De vegyünk egy internetes szolgáltatást, ami gyakorlatilag ingyen van - csak van az internetnek költsége, bonyolult űrlapokkal bajlódás, mindenféle kényelmetlenségek.

A jövedelemszint nagyban befolyásolja az ár/érték arányt. Akinek a jövedelme magas, az szinte meg sem érez 20000 Ft-ot, de akinek alacsony, az már másként tekint az árra. Önkéntelenül is figyelembe veszi azt, hogy ezért az összegért mennyit dolgozik, mennyit tud félrerakni egy hónapban. Ha hitelre kényszerül, azt is figyelembe veszi, hogy mennyit kell visszafizetnie - feltéve, ha felelősen gondolkozó személyről van szó... Tehát az "ár" nem is árt jelent, hanem azt, hogy mennyi időt fektetett bele az adott áru megszerzéséért. Minél magasabb neki ez az érték, annál jelentősebbnek érzi az árat.

Apropó, hitel. A legtöbb ember még akkor sem tudja felmérni a hitele értékét, ha a bank figyelmezteti előre, hogy mivel járhat. Pl. ha hitelből meg tudja szerezni az adott terméket, akkor pikk-pakk más lesz neki az ár/érték aránya, mert nem veszi bele azt, hogy emiatt mennyit kell havonta törlesztenie.

Kapcsolódjunk vissza az igényszintre. Azt lehet tapasztalni a mai világban, hogy minél nagyobb a szubjektív ár, annál nagyobbak igények... amit teljesen lehetetlenség teljesíteni. Pl. egy budapesti koncert más egy budapesti számára, és más egy vidéki számára. Míg a budapestinek a koncertjegyen és a tömegközlekedésen kívül nem kell mást kifizetnie, addig egy vidékinek meg kell oldania az odautazást, az éjszakázást is. Ez alapján érthető, hogy csakis a szeretett banda, énekes kedvéért hajlandó ennyit áldozni.

A fentiek alapján érthető, ha két ember közt egyre nagyobb a szakadék. Hogy csak egy másik példát mutassak: egy bécsi kirándulás kiruccanást jelent az egyiknek, a másiknak már felér egy nyaralással. Vagy amikor egy luxuscikkért kimegy külföldre, mert ott sokkal olcsóbb.

Harcolni a spamek ellen... Captcha nélkül?

Egyszer valaki azt javasolta, hogyha már aktívan PHP programozó vagyok, valamint van egy honlapom, az slhungary.hu, akkor mi lenne, ha a blogomban szakmai dolgokat is írnék. A designváltás is ennek a jegyében történt, hiszen hamarosan lesz egy olyan oldal, melynek programozását elvállaltam... de erről később, hiszen az oldal jelenleg még nem aktív.

A CMS oldalak egyik rákfenéje a SPAM-ekkel szembeni harc. Nagyon sokáig a captcha rendszerekben hittek, de mint kiderült, a captcha nemcsak a SPAMrobotok ellen jó, hanem azok ellen a felhasználók ellen is, akik nem tudnak jól olvasni, meg alapban idegesítik az, hogy megszakad a postok elküldésének folyamata. Mert valljuk be, borzalmas egy olyan szöveget olvasni, melyek girbe gurbák, összenyomottak csak azért, hogy az OCR-t használó robotok ne tudják elolvasni. Valamint kiderült, hogy a spammelőket ez sem tartja vissza... főleg a fizetett kis kínaikat, akik CTRL-C CTRL-V módszerrel nyomják az ipart...

Nemrégiben terjedt el egy újabb felfogás, mely szerint a captcha inkább káros, mint hasznos. Egy adminisztrátor készített a közösségi alapú fórumán egy statisztikát, hogy mennyi spammelő volt akkor, amikor nem volt captcha és mennyi akkor, amikor volt captcha. Valamint az összes postból mennyi volt az, ami fel jutott a helyére, és mennyi volt az, amennyi elveszett. (itt olvashatjátok angolul a cikket).

Az tény és való, hogy a Captcha bevezetésével a spamek száma tizedére csökkent, de valójában a tényleges spam 2% volt az összes hozzászóláshoz képest. A spam igazából akkor tud zavaró lenni, amikor a közösségi oldalon nagyon kevés a hozzászóló - pl. egy blog esetében, ahol ritka a hozzászólás. A captcha bevezetése azonban azzal járt, hogy az érdemleges hozzászólások közel 8%-a a captcha miatt veszett el. A statisztika tulajdonképpen nem mutatja azt, hogy csökkent volna a látogatások száma, de egyre több helyről hallani azt, hogy egy captcha rendszer inkább riasztó és felesleges.

Ezek után feltettem magamban a kérdést, hogy milyen módszerek vannak még... és meglepetésembe nagyon sok egyszerű módszer van, melyek nem a hozzászólók képességein alapul (képes-e olvasni girbegurba betűket), hanem a spambotok képességein - illetve azok hiányain. Az egyik ilyen módszer, ami nagyon megtetszett, az a Honeypot, ami nem is captcha...

A Honeypot módszere rendkívül egyszerű: legyen egy űrlapmező, melyet CSS-sel vagy Javascripttel eltüntetünk (inkább CSS-sel, mert az egyik honlap tanúsága szerint már van olyan spambot, mely Javascriptet is használ), és az ellenőrző oldalon csak annyit ellenőrzünk, hogy ki lett-e töltve a mező. Ha ki lett töltve, akkor a hozzászólást dobjuk. Hogy a spambot mindenképpen kitöltse a mezőt, használjunk egy általános elnevezést (pl. name, message, email), és ha van hasonló mezőnk az űrlapban, akkor arra egy másik alternatívát használjunk. Amennyiben valaki olyan böngészőt használ, ahol megjelenik az űrlap, akkor kérjünk csak annyit, hogy "Hagyd üresen ezt a mezőt:".

De egy másik módszer szerint egy egyszerű pipa is elegendő... vagy több checkbox, melyek közül nekünk kell eldönteni, hogy melyiket kell bepipálni. Állítólag ez is nagyon hatékony módszer a robotok ellen, talán még a Honeypotnál, sőt... a captcha-nál is hatékonyabb.

A módszerek egyszerűnek tűnnek, de mégsem az. Ezzel ugyan csapdába csaljuk a robotokat, de csakis őket. A szorgos kis kínaiakat ezzel nem állítjuk meg. De vannak módszerek, melyek őket is csapdába kergetik. Ezen az oldalon konkrét kódokat is találhatunk, hogyan vértezzük fel magunkat, míg egy másik oldalon 10 dolgot sorolnak fel, hogy miként kell kivédenünk ezeket. Az egyik mókás, de vitatható dolog a CTRL+C CTRL+V kivédése azáltal, hogy mérik a kitöltési időt - egy értékes comment nem fog elkészülni egy perc alatt, de egy rövid üzenethez ennél kevesebb kell...

Az első cikk nem tér ki arra, hogy mit tegyen az automatika, ha spamgyanús tartalmat érzékel. Eldobja? Mi van akkor, ha ez nem egy robot, hanem egy ember, aki szidalmazni fog téged azért, mert eldobtad az üzenetét, mindössze csak azért, mert tartalmazott egy-két linket... Erre a második cikk adja meg a választ: a tartalmat ne jelenítsük meg, és legyen logolva minden adat, hogy eldönthessük, hogy az adott tartalom spam volt-e vagy értékes tartalom. Valamint ha egy ember spammel, és azt látja, hogy nem jelenik meg az adott tartalom, akkor nagy valószínűséggel nem fogja folytatni a tevékenységét az oldalunkon. Valamint a spammelő felhasználót nyugodtan kitilthatjuk az oldalról, nem hiszem, hogy meg fog haragudni ránk...

Android Restart... 2. rész

A múlt héten írtam egy bejegyzést az Android Restartról, és most végre belevágtam. Igaz, nem azzal a két programmal, amit javasoltam - hanem egy viszonylat kényelmesebb módszerrel. Amit használtam, az a SAFE BACKUP alkalmazás. Lépésről lépésre elmagyarázom, hogyan kell, és a csattanót a végére hagyom, hogy miért is kell ez az egész...

1. Elsőként feltelepíted ezt a programot, és az SD kártyádra végrehajtasz egy teljes mentést. Az SD kártyádon lévő könyvtárt, ahova elvégezted a mentést, átmásolod a számítógépedre. Ha vannak még olyan fájlok, amiket meg akarsz menteni (zenék, fényképek), akkor azokat még lemented.
2. Ezután jöhet a visszaállítás. Dózerold le az SD kártyát is, üritsd ki teljesen a gépedet. A Beállításoknál engedélyezd, hogy ne csak a Google Playről telepíthess programokat.
3. Kapd ki ismét az SD kártyádat, és másold vissza a kártyára a mentést.
4. A Google Play-en keresd meg a Safe Backup-ot ismét, ugyanis saját magát nem menti le.
5. Az applikációval keresd meg a könyvtárat, ahova lementetted, és figyeld a másolási folyamatot. A programokat úgy tudja visszarakni, hogy újra kell telepítened őket, tehát némi kézimunkával azokat a programokat telepíted vissza, amiket előtte is használtál.
6. Minden mást neked kell kézileg beállítanod, így a csengőhangokat is. A programokat ismét fel kell térképezned, bejelentkezni abba, ahol korábban bejelentkeztél... de az ürítés-visszaállítás legnehezebb részétől a Safe Backup mentesít, tehát nem kell újra beszerezned az ismerőseid telefonszámát, az SMS-eid is megvannak, és nem kell ismét a Google Playről vadásznod a programokat.

Végezetül az ok, amiért javaslom mindezt megtenni úgy félévente egyszer: egyrészt nekem kis memóriájú mobilom van, aminél mindenki tapasztalhatta, hogy nagyon könnyű 20 Megabyte szabad hely alá kerülni. Egy idő után már azt sem tudod, melyik programtól szabadulj meg, hiszen már lassan minden program kezd nélkülözhetetlenné válni. 18 Megabájt alatt az Android még az SMS-eket se hajlandó fogadni! Amikor úgy döntöttem, hogy csinálok egyfajta "újratelepítést", akkor a 20 Megabyte körül jártam, és a procedúra után ez 65 Megabyte-ra nőtt. Tehát az Android egy idő után szemeteli a telefon belső háttérterét, és akármilyen takarító program se képes azt kitakarítani...

Android... restarthoz két segítség

Úgy veszem észre, hogyha azt mondom, hogy megnyitom újra a blogomat (hopp, kimondtam), akkor hosszú időig nem is nézek rá... Úgyhogy nem mondom... vagy kimondtam? A francba.

Időközben lett egy jó kis telefonom, a lehető legolcsóbb és sokat is kínlódok vele. Sokan esküsznek az Androidos mobilokra, de mind a mai napig okostelefonként tekintenek rájuk, nem pedig egy olyan eszközre, mely már majdnem számítógép.

Egyszer történt meg velem az, hogy valami elromlott benne. Folyamatosan merült, valamiért szinkronizált. Dühömben azt tettem, hogy a Gyári adatok visszaállítását csináltam. Meggondolatlan tett volt, mert ez minden adatot letörölt... még az SD kártyáról is. Úgy kellett visszaszedegetnem az adatokat, programokat, hogy fél napom elment rá...

Mára már okosabb lettem, de még mindig nem merném megtenni ezt a lépést. A Gyári adatok visszaállítása ugyanis olyan, mint egy Windows újratelepítése... bár míg annál a partíciókkal elérhető az, hogy ne kelljen biztonsági mentésekbe bonyolódni, addig az Androidnál ennek kell lennie az első feladatnak. Próbáltam olyan programokat keresni, melynek köszönhető ez egy lépésben megtehető... vagy egy olyan program, ami ezt elvégzi, és nem is kell vele foglalkozni... de nincs ilyen.

De kettő van, és ez a két program önmagukban is hasznosak. Az egyik program a TrustGo Security, mely egy antivirus program, de ha regisztrálsz egy fiókot, akkor nemcsak antivirus, hanem ingyenes lopásgátló - feltéve, ha be van kapcsolva a mobilod internetkapcsolata... ami egy olyan "környezettudatos" magyarnál, mint én, elég ritka. De ha be van kapcsolva, és ellopják a mobilodat, akkor csak felmész a trustgo.com oldalra, és letilthatod a mobilodat, bemérheted, hol van, letörölheted az összes adatodat... és elmentheted a TrustGo szerverére az összes kapcsolatodat, üzeneteted és híváslistádat. Pont emiatt van itt most megemlítve...

A kapcsolatok ezzel meg is vannak mentve, de mi a helyzet az applikációkkal. Egy Androidosnál előfordulhat, hogy kismillió - na jó, annyi nem - programot letölt, használ majd töröl... és akkor, amikor próbál visszaemlékezni arra, hogy melyik programot is használta az "újratelepítés" előtt... akkor a Play fiókjában szembesül azzal, hogy kismillió általa feltelepített program közül kell visszaemlékeznie arra, hogy melyek azok, amiket használta. A másik program ebben segít... az applikációk, és persze a fényképek, zenék elmentésében.

Ez a program nem más, mint a nagyon hasznos program: az AirDroid. Akinek van odahaza WiFi-je, annak felettébb hasznos - hiszen nem kell USB-vel bajlódnia, és programot feltelepítenie. Mivel Samsung Mini-m van, nagyon durva, hogy a Windows XP-re (még mindig) egy olyan haszontalan programot kell feltelepíteni, amit én feleslegesnek tartok. Ám az AirDroid feleslegessé teszi ezt a programot, elég beüzemeltetni, és máris a böngésződből adminisztrálhatod a mobilodat Wi Fi-n keresztül...

...és lementheted az összes feltelepített alkalmazásod APK fájlát, az összes fotódat, az összes zenédet és videódat. Ezzel meg is vagyunk a biztonsági mentéssel. Amikor pedig ismét fel akarod építeni a ledózerolt rendszeredet, csak ezt a két programot kell megkeresned a Google Playben, a TrustGo-val visszaszerezni a fontos telefonadatokat, az AirDroiddal pedig feltelepíteni a lementett és nélkülözhetetlen alkalmazásaidat.

Persze mi van, ha nincs Wi Fi-d? Nos, AirDroid helyett alkalmazható a Total Commander is, amivel az SD kártyádra lemented a fájlokat, majd kikapod a mini SD-t, berakod egy SD kártya olvasóba, és lemented az adatokat. Visszarakod a mobilba az SD-t, és mehet a dózer. De ez kissé macerásabb, és kell hozzá egy kártyaolvasó (én egy euróshopban vettem az enyémet alig 300 forintért)...

Persze van egy olyan program, mellyel ez az egész egy lépésben végrehajtható (Safe Backup a neve), de ezt a programot akkor érdemes feltelepíteni, amikor tényleg az a célod, hogy újratelepíteni a gépet. Ekkor is kell valami, amivel lemented az így lementett fájlokat, és akkor is kell egy vírusírtó, amivel véded a Droidodat...

Hola back és további eBay tapasztalatok röviden...

Visszajöttem. Van mit mondanom...
Szóval, amilyen rég néztem a blogomra, azért megnéztem, hogy milyen hozzászólások ragadtak bent a moderátori fiókban.

Nos, az eBay-jel kapcsolatban csak annyit, hogy azóta több terméket is eladtam ott, és azt kell mondanom, hogy mára sokkal jobbnak látom, mint a Vaterát. Az zavart meg annakidején, hogy mindent ki akartam tölteni, és korrekt módon kiszámolni vagy megsaccolni a postaköltséget (a Free Shippinget még most is parasztvakításnak tartom, nem hülyék vannak odaát sem). Nem vagyok továbbra sem hivatásos eladó, azt a szintet még nem értem el, csak segítek valakinek, aki hébe-hóba eladogatja a cuccait, amit sokszor nem érdemes a Vaterára felrakni, hanem az eBay-en. Néha állnak a cuccok, néha viszont gyorsan elmennek...

Sok új tapasztalatom is van az eBay-en, és sok változás is történt azóta. Már több képet is fel lehet tölteni ingyenesen - ez pl. egy jó döntése volt az eBay-nek. Általában a változásokat nem veszed észre rögtön, és csak apránként jössz rá. De arról, hogy nekünk már 20 terméket lehet egy hónapban ingyenesen feltölteni, arról rögtön kaptunk értesítést.
Sajnos, az amerikai szerver külön pénzt kér már azért, ha UK-ba is szeretnéd listáztatni a termékedet. Nagyon viccesnek tartom ezt a döntésüket.
Időközben megtapasztaltam azt is, hogy aukcióra felrakás mellett lehet megadni Buy It Now árat is, de a kezdő licitnek 10%-kal alacsonyabbnak kell lennie. Vagyis a kedves vevő vagy kifizeti a magasabb árat, de rögtön megkaphatja, vagy licitál, izgul a lezárásig. Vagy addig se, mert az akciót le lehet zárni hamarabb is...
Sajnos, azt az opciót, hogy náluk a Domestic az nem lehet más, csak Amerika, még mindig nem javították ki. Így ha Magyarországot is meg akarod adni a szállítási költségnél, akkor kénytelen vagy megadni a Hungaryt is (én nem tettem, mert nekem külföld a cél, de ha egy magyar csapta volna le, akkor változtattam volna a szállítási költségen). Igen, időközben megtapasztaltam azt is, hogy a szállítási költséget utólag lehet módosítani is.

Nagyon sokan alkudoznak is... és egyre többen. Tudom, hogy vannak nálunk tapasztaltabbak, akár vevők akár eladók, de elég sok érdekes emberrel találkoztunk. Voltak nálunk is próbálkozók (akik pl. kapásból a fele árat mondták a kiírtnak), és olyan próbálkozóval is, akihez meg sem érkezett a cucc, de már reklamált, hogy sérült volt a csomag... Vannak bunkók is, akik a "crap" szót előszeretettel használják (szerencsére, csak egyszer), de volt olyan hülyegyerek is, aki nem volt hajlandó lecsapás után fizetni, és miatta állt a dolog. Hogy mit lehet ilyenkor tenni? Nos, szólni... várni... és úgy 7 nap után lehet jelentést küldeni az eBay-nek, hogy nem lett kifizetve a cucc, és... megint várni... de 4 nap után ha nem történik változás, akkor egyszerűen lehet törölni az üzletet és újra felrakni az így bennakadt cuccot...

Nos, csak ennyit akartam mondani, és ezennel újra megnyitom blogomat...

Ebay és PayPal tapasztalatok: Lássuk az Ebay-t.

Miután a PayPalról meséltem, folytatom a mesét az eBay-ről. Azért vágtam bele az eBay-ezésbe, mert van egy-két cucc, amiről tudom, hogy nem lehet Magyarországon eladni. Képzelhetitek, hogy bejártuk Budapest összes ócskapiacát, és meglepődve tapasztaltuk, hogy számtalan kincseik vannak a kacatokon kívül, és nagyon keveset tudnak eladni. Amit pedig sikeresen eladnak, azt általában a piacra véletlenül betévedő külföldi vendégeknek köszönhetik, akik véletlenül rábukkantak egy olyan portékára, mely számára fontos volt, de a magyaroknak semmit se jelentett.
Próbaként egy könyvet próbáltunk elpasszolni - 250 Ft-ért (ritka dolog ennyiért még Budapesten is) szereztünk be egy Queen könyvecskét, hogy felrakjuk az eBay-re. Korrekt módon, miszerint kicsi könyv, kevés oldallal, fekete-fehér képekkel, magyar nyelvű... meglepetésünkre a könyv elkelt! Mivel Kanadába ment, azért kíváncsi vagyok, hogy vissza fogják-e dobni...
Lássuk a kezdeteket!

Regisztrációs bonyodalmak az eBay-en
Amit elsőre észrevehetsz, van magyar eBay... de ezen egyelőre csak vásárolni lehet. Sajnos a honosító elvtársak (bocs a szóhasználatért) csakis a vásárlásról tájékoztatnak minket, az eladásról egyáltalán nem.
Regisztrálni nagyon könnyű, ráadásul alapban megköveteli a PayPal csatlakoztatását a fiókhoz. Hasznosnak fog bizonyulni, ugyanis PayPallal együtt tudod megkapni azt a bizonyos szolgáltatását az eBay-nek, amit a Vateránál egyáltalán nem fogsz megtalálni - ez az úgynevezett vevővédő szolgáltatás.
Ha eladni kívánsz az eBay-en, akkor vagy az amerikai (ebay.com), vagy az angol (ebay.co.uk) vagy a németet jól beszélő esetén a német (ebay.gr) oldalra kell belépned - szerencsére mindenhol ugyanazt a felhasználónév/jelszó párost használhatod, amivel regisztráltál a magyar oldalon. Ezután meg kell keresned a My eBay-en az Account-ban a Seller accountot, és ott végrehajtanod, amit kérnek - itt engedélyezheted magad eladónak.

Cuccok eBay-re felrakásának bonyolultsága
eBay-en eladni nem olyan könnyű - de szerencsére hasonló a Vaterához. Vannak bonyolult dolgok benne...
Az egyik ilyen bonyolult dolog a kategória megfelelő megtalálása. Ehhez előtte keress meg egy hasonló terméket, és annak a kategóriabesorolását próbáld meg átmenteni. Ez hasonló a Vaterához, vannak azért néhány furcsaság, amit majd nem tudsz hova tenni (mert pl. egy rockegyüttes nincs feltüntetve kategóriaként, sajna ilyenkor már csak az egyéb marad).
Nevet adni egyszerű dolog, leírást is adni. Képet ingyen csak 1-et tölthetsz fel, tehát találd meg a legjobb képet, amit csak készíthetsz az adott tárgyról.
A beárazás is húzós: ellentétben a Vaterával, itt nem játszadozhatsz csak úgy a villámárral, mert annak megadása is (Buy It Now) is külön pénzbe kerül. Azt mondanom sem kell, hogy mindenféle kiemelés, grafikai elem plusz pénzbe kerül... De a további árakról (mármint az eBay részére fizetendő árakról) később.
Másik bonyolultság a szállítási költség. Sokan mondják azt, hogy ajánljunk fel Free Shippinget, de építsük bele az árba, így nem kell számolgatniuk az egyéneknek, hogy mennyi az annyi, és még ki is lesz emelve a cuccunk. Az amerikai eBay furcsaságait természetesen nem is említem - amerika központú egy kissé. Ugyanis az amerikai számára mindenki más külföldinek számít, a belföldi szállítás (domestic) szerintük egyértelmű, hogy csak amerikai szállítás lehet. Tehát aki a .com-on ad el, az számítson arra, hogy ott a belföldi szállítás helyett amerikai szállítást fog olvasni. Free Shipping esetén tehát javasolt azt beleírni a szövegbe, hogy nem ingyenes a szállítás, csak bele van építve a termék árába. Amennyiben mégse akarod a Free Shippinget (vagy 0 $ megadását a szállítási költségnek), akkor számold a postaköltséget úgy, mintha Amerikába szállítanád, ez a maximum, mert Magyarországról még Japánba is az a Magyar Postával.
Mivel nincs villámár, ezért számolnod kell azzal, hogy licitálás megy majd a cuccodra - ha kell egyáltalán valakinek. Emiatt én azt javasolom, hogy 5-7 napra állítsuk be a licitet, ha eladás nélkül telik le, nem kerül semmibe se. Mivel a felrakás egy határig (ha jól emlékszem, havonta 50 db-ig) ingyenes, ezért ezzel se nagyon törődjünk - ha nem profiként eladóként kezeljük magunkat, akkor javasolt max 4-5. cuccot eBay-en tartani egyszerre, és akkor ebbe a határba nem esünk bele. A Vateránál ugyebár ez már nem ingyenes...
Természetesen van még a biztosíték/garancia is, azaz visszavesszük-e a terméket reklamáció esetén. Lehet választani a "nem vesszük vissza a terméket" opciót is, de ehhez néhányat kattintgatni kell. DE - a vevővédelem alapján ha negatív kritikát kapunk, és vitás véleményünk van, akkor az eBay a vevőnek ad igazat - tehát ha nem jó a cucc, amit küldtünk, akkor simán bukhatjuk az üzletet...

Mennyi az annyi az eBay-en?
Sikeres eladás után az eBay min. 9%-ot kér. Lehet, hogy most fennakadt a szemetek, mert a Vatera 6%-ához képest ez többnek tűnik. Ha hozzátesszük a PayPal kb 4-5%-át is, akkor már összejön kb. 13%, ami meg egyenesen kiemelkedő. Tegyük még azt is hozzá, hogy a PayPal az eBay leányvállalata, és mindenki fel is háborodna egyből. De ha ezt is belekalkuláljuk az árainkba, akkor már csak azon kell vitatkoznunk, hogy érdemes-e ennyiért felrakni bármit is. Meg fogtok lepődni... megéri.
Megpróbáltuk a listázás alapján beárazni a fent emlegetett könyvet, és alapvetően azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok a 0 licites termék. Ez azt az illúziót kelti, hogy itt semmit sem érdemes eladni, mert senkit nem érdekel semmi sem. De tévedés, ugyanis közben rájöhetsz az aukciófigyelőkből (Watchers), hogy azért mégiscsak van némi érdeklődés, és... az utolsó pillanatban jöhet egy személy, aki lecsap a cuccra. A könyvvel is ez volt a helyzet, és én csak néztem, hogy tényleg megtörtént az, hogy egy magyar nyelvű Queen könyvet megvett valaki??? Nem mondom meg mennyiért, de aki utánanéz, hogy egy magyar antikváriumba mennyibe kerül... nos annak a háromszorosát adták érte!

Idegeskedések az eBay-en
Az igazi idegek harca azután jön, hogy sikerrel zárult egy eladás. Jön a sokat szídott Magyar Posta, mindenféle biztosítékokkal (értékmegadással, hogy könyvelve legyen, ajánlottan, ha Európában, akkor elsőbbségivel). Ajánlottan mindenképpen kell, mert a track-trace oldalon nyomon tudjuk követni a küldeményünket.
A PayPal-ra szinte azonnal megérkezik a pénzünk, de mivel kezdők vagyunk az eBay-en, ezért várnunk kell - addig a PayPal egy elkülönített számlán tartja a pénzünket. Hogy meddig? Alapban ez 21 nap, ennyit számol az eBay. Ezt az a tény se gyorsíthatja fel, hogy megérkezik a célszemélyhez a küldemény, és pozitív választ ad. Felgyorsíthatja 3 napra az, ha az amerikai állami postával adjuk fel a küldeményt (erről mi magyarok ne is álmodjunk) vagy ha DHL-lel vagy UPS-sel vagy ilyen csomagküldővel adjuk fel a küldeményt (ami meg drágább, mint maga a tárgy...) Elméletben 7 napra csökkenti az a tény is, ha megadjuk a Tracking kódot az eBay-nek, és megjelöljük szállításra a cuccot... de valamiért 21 nap maradt még így is! Hogy mikortól nem számítunk kezdőnek? 25 pozitív visszajelzés után!
Mielőtt szídnánk a helyzetet, gondoljunk azonban egy kicsit bele. Ez tulajdonképpen a vevővédelemnek a része, melyet a Vateránál sosem tapasztalhatunk meg. Személyes átvételnél és készpénzzel történő fizetésnél ugyanis tiszta a helyzet: adod a cuccot, adod az árat és ennyi. De mi van, ha az eladó csakis azután postázza a cuccot, ha mi elutaltuk az összeget? Mi van, ha egyáltalán nem postázza a cuccot? Mi van, ha bőrkabát helyett műbőr kabátot kapunk? Nem volna tiszta, ha egy harmadik cégen keresztül biztosítékba rakjuk a pénzt, amiről értesítést kap az eladó, hogy megérkezett a pénz, és akkor kapja meg, ha minden rendben van az áruval? Ez annyira jó módszer, hogy érdemes lenne bevezetni a Vateránál is... csakhogy arra mi a biztosíték, ha a vásárló reklamál, és nem küldi vissza a cuccot. Gondolom ebben az esetben a pénz félrerakott lesz, és ha nem jön vissza az cuccunk, akkor a pénz a mi zsebünkbe vándorol... Vagy ha nem így van, akkor az eBay-nél reklamálhatunk.

Nos, van ebben némi fejtegetés is, hiszen a könyvecske még nem érkezett meg a célországba - vagyis már ott van, csak ki nem lett szállítva. De egyelőre ennyi a tapasztalatom az eBay-ről. Érdemes bárkinek belevágni? Naná, feltéve, ha olyan kincsei vannak otthon, amit Magyarországon a Vaterán senki se venne meg... Légy nyitott, és hajrá!