Second Life - a tiltások éve

A Second Life a válságnak köszönhetően egyre népszerűbb lett - az emberek inkább a virtuális világokat választják a rideg valóságból menekülve. Viszont ebben az évben nem erről lett híres a Second Life, sokkal inkább az egyre több korlátozásokról.
Korábban is voltak ilyenek, a legnagyobb vihart a szerencsejáték száműzése volt. A legtöbb klub ugyanis fontos bevételi forrásként használta a félkarú rablókat és automatákat. Ennek akkoriban vége lett, de mind a mai napig voltak kivételek. Az egyik ilyen kivétel a ZYNGO és hasonszőrű társai, melynek egyik célja az, hogy pénzt gyűjt, egy BINGO-szerű játékkal szórakoztat, majd a legtöbb pontot elérő játékosnak adja a fődíjat. A másik kivételnek a Sploder számít, főleg akkor, ha nem a véletlen alapján választja ki azt a nyertest, aki a legnagyobb összeget nyeri. Nem is csoda, hogy mindkét játékfajta szinte mindenhol megtalálható.
Idén tehát több ilyen volt... Az egyik ilyen, nagy vihart kavart korlátozás az olcsóbb földeknek szánt szigetek drágítása volt. Ezen szigetek célja eredetileg az volt, hogy szebb szigetformát lehessen kialakítani egy magánszigetnek. Az drágítás oka nyilvánvaló: a szigettulajdonosok nemcsak dekorációnak akarták használni a földeket, hanem klubbok, üzletek számára is. Így a tervet sutba dobták, és kevesebb prímszámot tartalmazó szigeteket kezdtek el árusítani, aminek nem lett igazán sikere...
A másik, szinte mindenkit érintő változás a campszékek betiltása volt - a botok betiltásával együtt. A botok betiltásának oka az volt, hogy ezek segítségével a tulajok felizzíthatták a látogatottsági mutatójukat, és így előrébb kerülhettek a keresőben. Hogy a tulajdonosok még ezzel se foglalkozzanak, campszékeket raktak ki, így aprópénzt fizettek ezért. Igenám, de sokan nem tudtak mással pénzt keresni, csakis a campszékekkel. De aggodalomra nincs ok: sok más olyan pénzkeresési mód van, melyek célja hasonlóak a campszékekéhez, de mégsem azok. Mert mondjuk úgy működnek, mint a Sploderek, véletlenszerűen kap valaki pénzt. Vagy úgy működnek, mint a pénzfák, csak mindenki számára...
A harmadik érdekes módosítás, amit szinte mindenki várt, az a korigazolás. Ha valaki regisztrál a Second Life-ra, hiába mondja magáról, hogy ő 18 éven felüli, attól még nem feltétlenül igaz. Az SL-ben a szex, drog és erőszak csak úgy, mindenféle korlátozás nélkül fent volt, pont úgy, mint az Interneten. A Linden Lab nagy nehez kitalálta, hogy a felnőtt tartalmakat külön szigetre, földekre száműzi, és ha valaki ilyen tartalmat kíván meglátogatni, akkor annak igazolnia kell az SL-ben, hogy ő 18 vagy 21 éven felülinek számít. Ezt megteheti az útlevelével is (nem amerikaiak számára), vagy (amerikaiak számára) érvényes ID-számmal is. A dolog üdítően hat mindenki számára, hiszen így már nem lépten nyomom lehet peep-showkal találkozni, rendesen megtisztította a földeket ez a rendelkezés. Magánterületen azért kérdéses ennek a határozatnak az érvényessége, hiszen ha valaki meghívja a barátnőjét egy kis etyepetyére, akkor mi a teendő???
A negyedik, immáron nagyon húzós határozat a jogvédelem miatt lett bevezetve. Merthogy az SL-ben a valós márkákat is meg lehetett találni anélkül, hogy a valós márka tulajdonosa erről értesítve lett volna. A határozat nemcsak a márkavédelemre vonatkozik, hanem az "inspirált" termékekre is. Nem SL-ezők számára egy magyar példával élek: a PUMA simán beperelhetné a PULI logó kitalálóját. A dolog ha úgy nézzük, üdvözlendő, hiszen így saját márkák kitalálására ösztönöz. Viszont olyat nekem senki se mondjon, hogy valakit nem egy másik termék inspiráljon, és így talál ki újat, akkor ő is büntetendő legyen. Tulajdonképpen ez volt az a határozat, amire én azt mondta, hogy köszönöm szépen, ez még annak a lehetőségét is elzárta előlem, hogy visszatérhessek egyszer egy tribute koncert erejéig - mondjuk nem is tudom, hogy a többi "zenekar" vajon befejezte-e a koncertezéseket...
Hogy azért pozitívat is mondjak: hivatalossá vált a magyarítás, sőt: a Linden Lab rájött arra, nyitnia kell a világ felé: fordítócsoportok segítségével több nyelven is lehessen használni a klienst. Mondjuk az sem ártana, ha a Google Translate szolgáltatása bele lenne integrálva a kliensbe, így sok-sok külföldi számára a nyelvi korlátok megszűnnének.
A jövő dala? Nos, remélem, több korlátozás, új szabály nem fog születni. Tavaly óta ígérik, hogy könnyebben használható felületet fog kapni a kliens: ugyanis némely alternatív kliens sikeresebb lett, mint maga a hivatalos kliens.

Mikulás nap, Bronzvasárnap, 2. gyertya

Elmúlt az első adventi hét, itt a Mikulás is már, egy kedves szomszéd is csokimikulást hagyott az ajtónál. A vasárnapi üzletek megteltek ismét vásárlókkal. Nagyjából ennyi a mai nap...
A jövő héten a Second Life is, a Google Wave lehetőségei és a rock nagyjai is meg lesznek említve - mit csináltak idén. Addig is kellemes TV-zést, szekondlájfozást, tumblerezést, csetelést kívánok nektek - és óvatosan a sok csokival, nehogy holnapra gyomorrontást kapjatok... HOHOHO!

Az egyetlen koncert, amin voltam...

Bár sok koncertet ajánlottam nektek, egyetlen koncerten voltam mindössze ebben az évben: mégpedig a Lordi koncerten. Az élmény frenetikus volt, volt ott minden, mi szem-szájnak ingere. Horrorshowt adtak elő, de nem rémiszgetésekkel volt tele: Lordiék szórakoztatták a közönséget mindenféle lefejezésekkel, trancsírozással, és mindezt úgy, hogy mindenki nevetett ezem a fergeteges komédián.
Egy Bman nevezetű srác felrakta a Muncheni koncertet teljes egészében, így ti is élvezhetitek valamennyire a hangulatot. Igazi élmény viszont élőben ott lenni, kikiabálni a torkodat, és üvöltve énekelni a slágereket. A koncertet mostantól ti is megnézhetitek itt, a honlapomon...

Télapó itt van és talán nem lesz vérfürdő

Nos, elkészültem a Second Life-os avatárom télapósapkájával, ami felidézi a Lordi Blood Red Sandman című dalát. A holnapi nap egészen az év végéig új színekben láthatjátok a blogomat - igazi zimankós lesz, igérem...

Az internet veszélyei

A mai nap kezembe került a Metropol egyik cikke, valamint a honlapjukon az egyik esetet bővebben kifejtő cikk amit itt ti is elolvashattok. Ez is erősíti bennem azt, hogy bármit is csináljunk az interneten, ha megjelentetünk valamit magunkról, akkor annak következményeit vállalnunk kell.
A sztorik meglehetősen érdekesek, és elhiszem, hogy nemcsak kósza pletykák. Vigyáznunk kell tehát, mit teszünk, és hogyan tesszük. Sokan talán ezért a közösségi honlapokra pusztán néhány képet raknak fel, és semmilyen információt nem raknak, nehogy ezzel is okot adjanak egyes nem várt eseményekre.

Csak néhány feltételezett példa: tételezzük fel, hogy gondozóként dolgozunk és a helyi kisebbséggel foglalkozunk mondjuk családsegítőként. Talán meg sem lepődnénk, hogy az Iwiw-en keresztül jópár kapcsolati kérés érkezik a roma fiatalságtól. Segítettünk rajtuk, és ők ezzel viszonozzák a hálát. Jó kapcsolatot akarunk velük ápolni, ezért visszaigazoljuk őket. Ha meg egyáltalán nem is tennénk meg, még haragudnának is ránk, aminél asztalborítástól kezdve bármi megtörténhet főleg, ha tudják, hol dolgozunk. De mi van akkor, ha az állásunkból egy jó kis átszervezés miatt elbocsátanak? Miért történik meg az a furcsa dolog, hogy nem kapunk hosszú ideig állást, akárhányszor jelentkezünk egy hirdetésre? Főleg, ha mi magunk nem is vagyunk a kisebbséghez tartozó, de felrakott képünk alapján akár azok is lehetnénk.
Ugyanez igaz a melegeknél is. Vannak emberek, akik ezt nem titkolják, hanem még büszkék is rá. Tételezzük fel, hogy van is ilyen ismerősünk, be is van jelölve az Iwiw-en. Mi van, ha ezt az embert egyszer megfenyegették, és ugyanez várhat az ismerőseire is, még akkor is, ha nem meleg?
Csajoknál: tételezzük fel, hogy felraktokk egy olyan képet, hogy falatnyi fürdőruha van rajtatok. Vagy önfeledten szórakoztok egy diszkóban. Vajon hanyan gondolják azt, hogy ti partnert akartok keresni? Annakidején egy ismerősöm vetette fel - és most már bevallom, jogosan - hogy amikor egy buliképsorozatot felraktam a Youtube-ra, hogy vegyem le azonnal, mert akkor elveszítheti a kuncsaftjait. Másik azt vetette fel, hogy a kollegái szemében tűnne fel rossz színben, ha meglát egy asztaltáncolást róla. Még akkor is, ha nincs feltüntetve a neve...
Vegyük csak magamat: Nem találok állást, bár ennek más okai is lehetnek, természetesen. De némelyik állásnál, amit úgy gondolom, el tudnám végezni, odáig sem jutok el, hogy válaszoljanak, nem feleltem meg. Ilyen esetekben merül fel bennem a kérdés: lehet, hogy azért nem feleltem meg, mert kissé cigányképem van a fotókon, annak ellenére, hogy magyar vagyok? Az is lehet, hogy azért, mert rátaláltak a blogomra, és néhány kritikus hangvételű írás miatt úgy gondolja, hogy nem lennék jó kollega? De akkor mit tegyen az ember? Ne rakjon fel fotókat magáról? Ne csináljon semmit se?

Az Iwiw és a Facebook egyik hibája az, hogy sosem lehet megtudni, ki az, aki felkereste a profilomat. Így könnyedén ki vagyunk szolgáltatva, elméletben sosem tudjuk meg, hogy miért történtek meg az események úgy, ahogy történnek. Indokot gyártani ugyanis rohadtul könnyű. Tudom. Tapasztaltam.
Ha valaki odáig elmegy a munkájában, hogy az interneten keres az illető álláskereső után, annál én sem szívesen dolgoznék - nem tudnék élni napi 24 órás kontroll alatt, a szabadidőmben meg hadd csináljam már azt, amit én szeretnék. Szerintem nem csak én vagyok ezzel így.

A közösségi honlapokra visszatekintve

Idén volt időm megtapasztalni, és átélni a különböző közösségi honlapok nyavalyáit. Volt fejlődés is egyes oldalakon, sőt vannak újdonságok is.
A közösségi honlapok olyan webkettes alkalmazások, melyeknél az emberek az ismerősi hálózataikat kívánják egy oldalra csoportosítani. A vicc, hogy rengeteg ilyen oldal van, annyira sok már, hogy lassan mindenki, aki online módon elérhető akar maradni, annak mindenhova fel kellene, hogy regisztrálja magát. Amerikaiak számára ez természetes, de egy olyan földönragadt emberfajtának, mint a magyar, ez nagyon szokatlan. Emlékszem, a chatkorszakban volt egyszer egy ilyen érzésem, hogy szinte mindenhova fel kellett, hogy regisztráld magad: ICQ, MSN, Skype. Manapság már csak a két utóbbi maradt, sőt, az MSN szinte győzött is, mivel Skype-olni tényleg csak azok Skype-olnak, akik telefonként is használni akarják.
Térjünk vissza a közösségi honlapokra. Bármilyen vicc, de mindegyik közösségi honlapnak valahogy kialakult egy image-e, hogy mire lehet hasznosítani. Meglepő módon erre is használja a többség, nagyon ritka az, amikor valaki egyedi célra hasznosítja...

IWIW:
Magyarország kis ország, és a legtöbb ember tényleg arra használja, ami az Iwiw-nek célja is volt: használata többségében kimerül abban, hogy telefonkönyvként használja, azaz az ismerőseinek láncát tartalmazza. Persze vannak olyanok is, akik Facebookban megismertek alapján az itteni felhasználókat ki akarják használni, azaz totál ismeretlenül bejelölik az embert, hogy majd később reklámozásra dobálják rájuk a szemétleveleket. Azonban az emberek elfelejtik, hogy a magyar ember nem szeret kéretlen leveleket kapni, és inkább megszakítják a kapcsolatot vele, mint hogy elviseljék a reklámokat... Megint kémkedésre használják az Iwiw-et: leginkább az álláskeresők tudnának erről mesélni. Így aztán ne is csodálkozzatok, ha egyszerűen csakis semmitmondó arcképeket fogtok találni, és csakis azok a hobbik kerülnek be a profilokba, amiket a nagyvilág előtt nem szégyellenek. Sokan még a kapcsolataikat is ezen ok miatt rendezik át, felháborítva ezzel sok-sok kisebbséget (romák, melegek stb...)

Facebook:
Második közösségi kirándulásom a Facebookra volt, bár hatékonyan még nem használtam akkor ki. Most se használom, mert ha akarnám, használnám a Second Life-os eladások segítésére, mégsem teszem valamiért. A Facebook nemzetközi mívoltát a magyarok idegenkedve fogadják. Miért is kutatnánk fel valakit, és barátkozós kezünket nyújtani mindössze csak azért, mert mi is magyarok vagyunk, van mert nekünk is van valamilyen hobbink. Pedig a Facebook-on ez a helyzet, mindenki keresi az ismeretlenek társaságát, és mindenki megpróbálja megmutatni azt, mit is csinál. Klippet csinált a Youtube-ra? Miért ne rakná fel a Facebookra is? Esetleg valamilyen termékeket árul? Naná, hogy a Facebook-ra is fel kell raknia. Az üzleti életmenet külföldön annyira rászokott a Facebookra, hogy már maga az alkotói műhely is inkább csinált egy oldalkészítési lehetőséget, hogy üzleti indokból ne zaklassák a felhasználokat.
Mit tapasztal az ember, amikor felmegy a Facebookra? Minél több felhasználónak nyújtasz békejobbot, annál inkább megtelik az üzenőfalad. Valaki 1000 pontot nyert pókeren. Valaki talált egy fekete bárányt a Farmville-ben... Ez mind nem is elég, mert még javasolják is neked, hogy jóbarátként játssz te is "velük" ugyanezen játékokat. Az ember meg csak kapkodja a fejét, és vagy kitör belőle a jómagyar, azaz távozik nagyon gyorsan a Facebook-ról, vagy elviseli az üzenetek garmadáját, és elüti az idejét valamelyik Facebook alkalmazással...

Twitter:
Ezen honlap az, amire még mindig nem jöttem rá, mi a francnak találták ki. Hasonló a Facebookhoz, egy kicsit blogozás is, hiszen amikor az embernek eszébe jut valami egy SMS-nyi méretben, és be akarja írni a naplójába, akkor röviden beleírja. A Facebookhoz hasonlóan itt is rengeteg emberrel lehet felvenni a kapcsolatot, de a rövid üzenetekben annyira el lehet tévedni, hogy nincs is szinte értelme az egésznek. Én legalábbis még nem találtam ki, mire jó, de az amcsik online élnek, és egyszerűen nagy divatja van náluk... Azonban a magyarok is kezdik felfedezni a lényegét, merthogy Verácska kalandjait totál lazán lehetett itt követni, merthogy vera oldalára linkelve a napló időrendi sorrendben visszafelé olvasható volt. Ennél jobban már Kovi mester viccein lehetett röhögni, amint sztorizgat arról, mi történik a pornófilmforgatásokon...
A Twitternek vannak testvéroldalai is, a legismertebb a blip.fm, aminél zenei linkeket lehet ajánlani, és magát az oldalt rádióként lehet hasznosítani.

Tumblr:
Legutóbbi felfedezettem ez a kimondhatatlan (amerikaiak számára tutira) nevezetű honlap. Aki elsőként beregisztrál, az rögtön észreveszi, hogy olyan ez, mint egy tökéletes blogmotor, nem kell annyit vacakolni vele, mint a többi blogok esetében. Pofonegyszerű a használata, nem is kell ennél több egy profi naplóírónak. Csakhogy ha elkezd keresgélni a Tumblr rendszerében mindenféle kulcsszavakra, valamint a Twitternél megismert módon követni próbálja a neki megtetsző honlapokat, akkor egy kisebbfajta káosz fog kialakulni. Ez a módszer - mármint a követési módszer - a Google Readerben is ismert, csak itt bele van integrálva a Tumblr kezdőoldalába. Ha pedig már rájön arra, hogy a Tumblr közössége tulajdonképpen csakis az apró szösszenetek, képek stb... szemetelését végzi, akkor körülbelül úgy fogja érezni magát, mint amikor az ismerőse ezredik PPS szösszenetét olvassa már végig. Sokszor röhög rajta, aztán ráébred arra, hogy ezzel a marhasággal tölti el az ideje nagy részét. Gátvéder rajongói mindenesetre örülni fognak a Tumblr-nek, és nem fogjátok elhinni, de egyre több magyar fedezi fel ezt az oldalt. Mert a magyarok azért egyvalamit szeretnek: röhögni és elmondani a magukét...

Google Wave:
Legfrissebb felfedezettem a Google Wave, ami magát úgy hírdeti: ha az e-mailt most fedeznék fel, akkor ilyen lenne. Én még egyelőre felfedezem a Google Wave világát. Hasonló a Tumblr-re, első nézetre, de mégsem olyan, hanem valami más. Ha valaki nem osztja meg a címét valahol, akkor egyáltalán nem tudod felvenni vele a kapcsolatot. Az információkat is apránként, a Google-ban kutatva kell utánakeresni, mert nincs sehol se leírva, hogyan lehet hatékonyan felhasználni a Wave-t. Bár ez nekem nem újdonság, mert a Twitter hatékony használatát is a Google-ból kellett kikeresgélnem :D
Azt mondják, ha a Google Wave beindul, mert rengeteg ismerősöd van, akkor olyan lesz az egész, mintha passziánszt játszanál az információkkal. Az információ folyton fog változni, üzenetek váltják egymást, egy hullám egy hatalmasra fog dagadni a végén. Sokmindent meg lehet majd csinálni - pl. sakkozni lehet egy másik Wave felhasználóval...
Sajnos egyelőre nagyon az elején vagyok, és igazi tapasztalataim még nincsenek a Wave-ről, mivel nem nagyon vannak ismerőseim még. De ha majd lesznek, akkor majd megemlítem azokat is. Ám van egy olyan érzésem, hogy ez tényleg olyan lesz, mint a régi-régi chatprogramok. Azaz addig jó, amíg mindannyian online-ok vagytok, különben csak annyit fog érni, mint egy hagyományos e-mail.

Kis módosítás a listában...

A tegnapi listában ugyebár Inna - Love videója szerepelt, pedig ugyanezen erővel szerepelhetett volna a Hot című száma is, ami meg a nyár elején volt sláger. Hogy melyik volt nagyobb sláger, fogalmam sincs, erről tényleg a gurukat kéne megkérdezni. Viszont Innácskáról több információt kaptam valahogy, egy fórumban. Az egyik, hogy a Romániában a legjobb tánc, látvány és showműsor díjat kapta meg valamelyik helyi díjátadón. A másik, hogy két csajszi elterjesztette, hogy amikor balesetet szenvedett, akkor Inna meghalt. Ez utóbbi teljesen olyan volt, mint amikor valamelyik nagy sztár elterjesztette a Twitteren, hogy elhunyt, és mindenki arról kezdett el beszélni, utána meg arról, hogy mindezt olyan jól előadta valamelyik showműsorban :D
Nos, akkor a Hot videója, és esküszöm, Innácskában nem foglalkozom többet...