Úgy tűnik, igazam lett...

Elég szépen beletrafáltam az előző cikkemmel. Hogy mennyire?

Nos, a Star Wars film sajtóvetítése megtörtént - és a Disney kérései ellenére néhányan fel is rúgták azt a szabályt, hogy semmilyen spoilert ne lőjenek el. Hát ellőtték, úgyhogy köszönjük újságírók, anélkül megtudtam a sztorit, hogy láttam volna a filmet - és szerintem ezzel így vannak azok is, akik voltak olyan szerencsések, hogy láthassák a holnapi nap folyamán.

De ettől függetlenül érdekel még mindig a film, de azért nem kellett volna...

A többi újságíró közül néhányan szintén megérdemlik a túlérzékenységi díjat. Hogy amiatt nyavalyogni egy egész cikkben, hogy le kellett adniuk a telefont, hogy korlátozzák a szabadságában, és hogy éjjellátó szemüveg segítségével akadályozzák meg, hogy a nézők felvegyék a hangot, hogy egy rajongó se mehet kedvenc jelmezében...

A másik kedvencem pedig ez a mondat volt: ne vegyük magunkra, ha a mozijegyárus még nem látta a filmet, és pofákat vág, mert mi vagyunk olyan szerencsések, hogy láthattuk...

Szóval, azt kívánom mindenkinek, hogy egy kicsit lazítani... please...

A túlérzékenység kora

Úgyis sejtitek, hogy miért írom ezt, de lássuk, hátha rájöttök. Ahogyan a Híradóban szokták mondani: "Figyelem, ez a téma egyeseket érzékenyen érinthet..."

Próbáltam kitalálni, hogy mi illik a 2010-es évekre, és egyre inkább azt gondolom, hogy ez a túlérzékenység kora. Az elmúlt egy hétben ugyanis olyan hírek jöttek napvilágra, mely egyértelműen megmutatja: ha valaki elmondja a véleményét, az mindenképpen megosztó lesz, és elítélendő. Hogy mennyire háborodnak fel azon, amit mondtak, az attól függ, hogy mennyi embert "érint érzékenyen".

Ezt a témát természetesen már a 444.hu is boncolgatta, de senki se vette túl komolyan. Év elején mindenki megdöbbent a Charlie Hebdo-n (még akkor is, ha maga az újság túlment mindenen, és meg is lett az eredménye), most is megdöbbenünk azon, hogy egy túlérzékeny csoport végigterrorizálta Párizst, Tunéziát és így tovább. Harcosan kiállnak a szólásszabadságért, és közben nem vesszük észre, hogy már mi magunk is túlérzékenyen reagálunk mindenre.

A túlérzékenység korának jelei egyre több helyen bukkannak fel. Lassan már emiatt nem mondhatja el senki se a véleményét, mert azzal megbánt valakit. Egymást fogjuk lekorlátozni...

Kedvenc példám, amit nemrégiben olvastam: örülsz annak, hogy mennyi ajándékot tudtál összevásárolni, amit egész évben megspóroltál. Isten ments, hogy posztolj róla képet, hiszen a hozzád hasonlóan gazdag anyukák felháborodnak, hogy vannak családok, akiket ez a kép "érzékenyen érinthetnek", mert ajándékra se jutja nekik.

Vagy a másik kedvencem, ami nyáron történt: egy vallási csoport egy lenge ruhában öltözött lányt zavartak le a buszról, mert az sértette a vallási meggyőződésüket. Az már nem számított, hogy mindenfélének elmondták a lányt, az nem volt annyira sértő...

Ha már említettem a 444.hu-t, akkor íme egy másik cikk, amiben azért jól elmagyarázzák, hogy a jelenség természetesen nem tőlünk származik, nem hungarikum... mi még igencsak szolidak vagyunk.

Nem írtam a blogomba... nagyon sokáig. Jóformán nem volt miről. De ezek után elkezdtem gondolkozni azon, hogy megírjam-e majd a véleményemet az új Star Wars filmről, amit meg fogok nézni, mert... vagy azért fog érzékenyen érinteni valakit, mert nem láthatja - mert mondjuk vidéken nem nagyon vannak mozik, vagy nem teheti meg - vagy azért, mert szívből utálja a Star Wars-t, ami megváltoztatta annakidején a világot, és milyen jól elcseszte az alkotója az előzménytrilógiával, és hány bőrt akarnak még lehúzni a rajongókról...

De eldöntöttem, nem fogok így tenni...

A robotok elleni harc folytatódik...

Folytatom elméleteimet a spambotokról, és egy kicsit beleveszem az előbb kifejtett mobilos témát is. A kettő együtt összefügg, és már egy honlap készítésénél el kell dönteni, hogy mit mutasson az oldal egy kereső robotnak, mit mutasson az oldal egy spamrobotnak és mit mutasson egy felhasználónak.

Mindenki eldönti, hogyan kíván harcolni a spamrobotok ellen. Ha az oldaladon nem engedélyezed a hozzászólást, és egy titkos admin oldalon keresztül adminisztrálod az oldalt, akkor nyugodtan elfelejtheted a harcot. De ki ne lenne kíváncsi a véleményekre, a visszajelzésekre azon kívül, hogy a statisztikát bámulod... egy weboldal célja ma már nemcsak egy egyszerű galéria, a visszajelzésekre is kíváncsi vagy, ahhoz pedig engedned kell a hozzászólásokat. Ha pedig fórumot tervezel, akkor a kérdés nem kérdés... a kesztyűt fel kell venned.

A spamrobotok nem kereső robotoknak fogják álcázni magukat, hanem normál felhasználóknak. A kereső robotokra meg szükség van, akárki akármit mond. Ha a spamrobotok nem használnak CSS-t, akkor a Honeypot jó megoldásnak tűnik, a kereső robotok meg úgysem fognak kommentelni (miért is tennék).

Milyen oldalt tervezel? Mert ez a kérdés meghatározza, hogy miként szeretnél harcolni a spambotok ellen, és miként állsz hozzá a kereső robotokkal szemben. Lássunk egy példát, és keressünk rá megoldást.

Az oldal, amit tervezünk, legyen egy felnőtt témában utazó blog - mondjuk, hogy nem szeretnénk, ha 12 éven aluliak látogatnák. Blog, tehát kíváncsiak vagyunk a látogatók véleményére. A keresőben szerepeljen a weboldalt, de ha valaki meglátogatja, akkor ne a weboldal tartalma legyen rögtön, hanem írja ki: az oldalt 12 éven aluliak nem látogathatják. Lássuk, hogyan oldjuk meg ezt a kérdést anélkül, hogy bárkinek foglalkoznia kellene különféle captcha-val, és csak a látogatáskor legyen kissé kényelmetlen a látogatás, és még névtelenül is hozzászólhatnak...

A weboldalnak minden oldal látogatáskor ellenőrzi, hogy keresőrobot-e vagy milyen böngésző. Ha keresőrobot, akkor semmilyen session-t nem fog ellenőrizni, megmutatja a tartalmat mint egy mobil böngésző, de hozzászólást nem enged (úgysem fog, de nem lehet tudni, nem-e spambot az illető, inkább legyünk óvatosak).
Ha valamilyen böngésző, akkor ellenőrizzük, hogy ez az első látogatása-e, vagy nem. Ehhez használjunk egy session vizsgálatot, azaz létezik-e egy bizonyos változó - ha nem létezik, akkor ez az első látogatás. Ha nem ez az első látogatása, akkor nincs teendőnk...

Ha viszont ez az első látogatása (mondjuk a mai nap folyamán), akkor jöhet a beléptető rendszer, benne egy honeypot-tal. Elmentjük a meglátogatni kívánt oldal hivatkozását egy sessionbe, és jön egy űrlap a következő szöveggel: "Ezt az oldalt csak 12 éven felüliek látogathatják". Alatta egy HoneyPot captcha (vagy egy checkbox is elegendő, melyet a felhasználónak ki kell pipálnia), és alatta két gomb ("Elmúltam 12 éves", "Nem múltam el 12 éves", mintkettő submit gomb, csak más name-mel). Ha a felhasználó eleget tesz a kérésnek, megkapja a session változót, miszerint látogató, és a hivatkozásra lép - mely session-t ezután törlésre ítélünk. Ha nem tesz eleget (mert spamrobot), akkor nem kapja meg a változót, és átdobjuk... mondjuk a Google-ra.
Innentől kezdve már azt se kell ellenőrizni, hogy spambot-e az illető, csak azt, hogy milyen bőngészővel nézi az oldalt. De a biztonság kedvéért az űrlapok aljára bedobhatjuk a HoneyPot captcha-t vagy ha beléptető rendszert is használunk (felhasználói név és jelszó), akkor annak aljára odadobjuk a checkbox-ot, miszerint a "Szabályzatot elfogadom".

Battle of Clans

Szerepjátékos vagyok, ezért kerestem egy könnyed kis játékot a mobilomra, hogy ha unaloműzésként is BKV-zás alatt arra az 5-10 percre valahogy ellegyek. Tudom, hogy ez egy kicsit veszélyes, de így bukkantam a fenti játékra.

 A Battle of Clans, vagy régebbi nevén Battle Arena egy klikkelgetős online RPG játék Androidra. Ami tetszik nekem, hogy nem egy Mafia alapú RPG, mely külföldön nagyon elterjedt, de számomra kissé fantáziátlan. Nem is RPG-k, hanem amolyan: klikkelgessünk, gyűjtsünk be mindent, alázzuk meg a többieket, de semmi közösségi élmény nincs benne, még akkor is, ha vannak klánok, vannak úgymond kérések - aminek ha akarsz eleget teszel, ha akarsz nem, de akkor se történik semmi... de semmi. Ezekben nincs semmi olyasmin, ami alapján azt mondanánk - ez egy RPG.

A Battle of Clans nekem inkább a magyar VégzetÚrra hasonlít - hasonlóak az alapelvek, bár egy kicsit máshogyan kezdődik maga a játék. Én még csak a 10. szintnél tartok, de már látok benne egy kis közösségi elemet a játékban, és lehet, hogy lesznek a későbbiek folyamán is, de nem kívánok belelendülni, hiszen a Végzetúrnál is azok teljesítenek jobban, akik az erőforrásokat gyűjtik és hasznosítják, nem pedig a gyors haladást választják. Ám mégiscsak van különbség a két játék között... míg a szintlépés a Végzetúrnál kissé magától jön, addig a Battle of Clansnál inkább kiút a tétlenségből...

Kezdem az elején. A legtöbb játék a küldetésekbe rejti a tutorialokat... itt is így van. Kezdi a felszereléssel (kapunk egy tőrt), aztán jön a bányászat, majd jön a kováccsal, hogyan kell fejleszteni a felszerelést, hogyan kell ékkövet belerakni. Majd jön a legfontosabb rész, az Aréna, ahol összecsaphatsz a többi játékossal, de nem végtelenségig, mert van egy korlát - az Akciópontok... Minden további lépés a szintlépések után, és szinte minden szintlépés új dolgot hoz a játékba.
Ami nem lenne rossz, csak a legnagyobb bajom azzal volt, hogy a karakter fejlesztési lehetőség is szinthez köti. Van 4 Tulajdonságunk, az Erő, a Gyorsaság, az Egészség és az Ügyesség, de szinttől függ, hogy melyik fejleszthető, és szintenként kapsz 2 pontot a fejlesztésre, amivel alapban 1 Tulajdonságot fejleszthetsz +1-gyel (10. szint felett meg már +3 és így tovább). Emiatt a félreértés miatt az Erőmre többet raktam, és amikor már a többit is fejleszthettem, akkor derült ki, hogy nincs elég pontom a fejlesztésre... A fejlesztés ráadásul el van dugva a kezdőlapon, és nem is szerepel a küldetések közt... talán ezért van az, hogy a játék elején elég sok a gyenge ellenfél az Arénában.

Mint mondtam, a szintlépések után jelennek meg egymás után az újdonságok, és a küldetések is lassan csepegtetik az új információkat. De vannak ismétlődő küldetések is - pl. a bányássz 3 szenet naponta vagy a 20 győzelmet érj el az Arénában naponta. De egy kicsit előreszaladtam. Apropó, Bánya... A bányászat során fontos erőforrásokat szerezhetsz meg - pl. az ékköveket és drágaköveket, amik fontosak a felszerelésed fejlesztésénél. Persze találhatsz szenet meg fura vasdarabot, amiknek a jelentősége csak később derül ki...

Szintlépés után jelenik meg a bolt, ahol megveheted azokat a tárgyakat, amiket fel tudsz venni a szintet szerint. Azaz szintlépés után itt érdemes körülnézni, majd irány a kovács, és fejleszteni a cuccokat addig, ameddig lehet pénzért - egy idő után már csak kristályokért, amiknek a szerepéről egy kicsit később). Mivel mindennap bányászol, ezért egy rakásnyi ékkőt fogsz kapni, amit a tárgyakba be is rakhatsz a kováccsal, ezek az Tulajdonságaidat növelhetik. Aztán megjelennek (most nem tudom, melyik szinten) a Kalandozások lehetősége - ebből kétféle van, az egyik a Felfedezés a másik a Kaland. Előbbinél különféle növényeket és kincsesládákat találhatsz miután vettél egy térképet, az utóbbinál pedig különféle szörnyekkel küzdhetsz meg. És itt most kicsit elnyomok egy mosolyt, mert a kezdeti szinteken különféle katicákkal meg békákkal küzdesz meg, és kissé dühöngök is, amikor egy közelharcban sok másik játékost lenyomsz, mint egy bélyeget, de 3-4 katica és gyík eközben pépesre ver... Az egyik szintlépés után megjelenik a Kocsma is, ahol - ha akarsz, persze - a többi játékossal cseveghetsz.

Időközben lehet nézelődni, hogy milyen lehetőségek vannak még. A Kovácsnál ugyanis nemcsak fejleszteni lehet a cuccokat és nemcsak ékkövekkel felturbózni, hanem ki lehet szedni az ékköveket a tárgyakból. Ha van 10 ékkövet egy fajtából, akkor csinálhatsz egy fúziót is, hogy jobb ékövet kaphass. És itt most visszatérek az ékkövekre: egy tárgyra nemcsak egy ékkő rakható, hanem 2-3 is, de a második ékkő helyének kialakításához már nem rubin kell, hanem zafír, és a 3. helyhez gyémánt kell - de itt már nagy az esélye, hogy dobhatod a cuccodat, mert nem sikerül a művelet.
A Kovácsnál van két olyan lehetőség még, amit csak most fedeztem fel. Az egyik a saját cuccok készítése, itt a bányászott és megtalált dolgokból újat készíthetsz el, ha előtte megveszed a kezdő barkácsolók kézikönyvét. A másik a varázsitalok kotyvasztása, ahol különféle növényi alkatrészekből erős varázsitalokat kotyvaszthatsz, mellyel ideiglenesen fejlesztheted a Tulajdonságaidat. Ilyen növényeket Felfedezés során bukkanhatsz.

Jelenleg itt tartok, de már most úgy érzem, hogy szerintem ez a játék van olyan jó, mint a VégzetÚr. Mielőtt elmondanám a taktikámat a játékban, még jövök egy magyarázattal: hogy lehet ingyenes egy ilyen játék, mert egy reklámmal se találkoztam. Nos, a Battle of Clans-nak is van "ősköve", aki Végzeturas, az érteni fogja. A Kristályokkal különféle előnyök szerezhetők meg - pl. a tárgyak egy fejlettség felett már csak Kristályokkal fejleszthetők, ha elfogynak az Akciópontjaid, akkor 3 kristályért kapsz 60-at, ha türelmetlen vagy a bányászatnál, akkor kristályért cserébe gyorsan elvégezheted... és így tovább. Ám ellentétben a VégzetÚrral, kristály nemcsak pénzért (azaz utalással) szerezhető meg, hanem mondjuk szintlépésenként szerezhető 1 darab, és naponta a Facebook oldalról megszerzett promó kóddal is szerezhető 1 darab. Igazán nagy előnyét nem láttam még, mert az én taktikámmal nem igazán fér össze a kristályok gyűjtögetése és felhasználása...

És jöjjön az én taktikám - mert ezt a játékot is lehet ésszel játszani, és jól optimalizálni a karakterünket. Sokan bizonyára ott követhetik el a hibát, hogy akkor gyorsan végigjátszani, egymás után szintet lépni... nagy hiba, szerintem. A pénz sokkal fontosabb erőforrás, meg az ékkövek, felszerelések gyűjtögetése, mint az XP gyűjtése. Szintlépés után megpróbálok minden cuccot beszerezni, amit a szintem alapján be lehet szerezni, és azokat fejleszteni addig, amíg nem kerül kristályba. Ezek alapján nem ragaszkodok ahhoz, hogy annyira fejlesszek egy cuccot, hogy fájó szívvel megszabaduljak tőle. Ha a lecserélt cuccban volt ékkő, akkor a másik cuccba is rakok ékkövet, és miután már nem tudok mit csinálni, akkor megyek az Arénába, és gyűjtöm az XP-ket meg némi pénzt. Vigyázni kell a Kalandokkal is, mert ugyan ott péppé vernek a bogarak és szöcskék, de több XP-t szerzel, mint az Arénában, mint amennyi haszna van... de néhány komponenst csak ott lehet beszerezni. Ja, és egyedi cuccokat is, melyek sokkal erősebbek a boltban kapható társainál.

Mi lehet a későbbiek folyamán? Itt is vannak klánok, vagy szövetségek (12. szint után), amiknél már sokkal több lehetőségünk lehet. Ha pedig beindulnak a szövetségek, akkor bizonyára meglesz az az érzés, amit hiányolok a legtöbb Maffiás rendszerű RPG játéknál... Persze remélem, találok olyan szövetséget, melyeknél magyarok is vannak, mert külföldi klánnál elveszhet a közösségi összetartozás érzése...

Módosítás: VAN MAGYAR KLÁN. Ha a klánkeresőbe beütitek, hogy magyar, akkor egyből kidobja a Magyar szocialista m [HUN] klánt. Bár nem értem, miért ez a nevük, de ez tűnik az egyetlen magyar klánnak a játékban...

A Metallica film - Through the Never

Komolyan mondom, nem értem... Mármint azokat nem értem, akik össze-vissza fikázzák a filmet, főleg azért, mert... úgymond... többet vártak Antal Nimródtól.

Szerintem ez egy jó film volt... pontosabban nem is film. Egy majdnem 2 órás 3D-s koncertfilmet láthattunk, melyben volt ugyan eseménysor is, de nem kell túl sokat belelátni. Én úgy veszem, mint egy koncert klippet, és nem kell bele túl sokat gondolni. Érdekes, hogy a banális történetű ABBA filmnél - amikor egy riporter még a koncertre se jut el az újságírói pass-szal - senki, de senki sem kritizálta azt, hogy hol a történet... tessék ezt is úgy venni, és felejtsük el azt a tényt, hogy magyar a rendező, mert az irigységnél több úgysem hangzik ki belőle.

Egy tökéletesre megkomponált (ja igen, 5 koncertből össze lehet gyúrni) koncertet láthatunk, ahol kisebb bakikon kívül egy ereje teljében lévő együttest láthatunk. Minden van a koncertben, amit eddig megfordulhatott egy Metallica koncerten és mindezt olyan közelről, ahogyan azt eddig sosem. OK... koncert feeling csak részben van benne, az lett volna az igazi, ha a moziban is úgy csápoltak és ördögvilláztak volna - helyette mozgott a testünk a koncert ritmusára ültünkben, és oda képzeltük magunkat.

Minden volt: leomló Justicia szobor, villámot hasító villamos szék, tüzijáték dögivel, géppuskaropogás és csatazaj és még a kamubaleset is, ami megszakítja a koncertet, hogy aztán egy majdnem unplugged-ot nyomjon a végén az együttes. Ne is említsük a LED koporsóból kiszabadulni akaró embereket, és a világító füstölgő kereszteket.

A koncertet átkötő filmről. Először nem értettem, miért nincs felirat a filmhez, de rájöttem... nem is kell. Ez egy klip, ezt még a vaknak is látnia kellett. A történet szerint egy Justin Bieberhez hasonló kinézetű futársrác szurreális kalandjait élhetjük át, akinek ott kellett hagynia a koncertet, mert a Metallica gépezete elküldte egy csomagért. Ám amikor ezért a csomagért ment a furgonjával, egy piros lámpánál baleset éri. Aztán kiderült, hogy egy utcai zavargás elől menekülő férfi volt a másik kocsiban, és a futár is a kellős közepében találja magát az utcai harcban - tüntetők és rendőrök közt. Ám a tüntetőket egy álarcos lovas is ritkítja - elkapja lasszójával és felakasztja őket. Ezt hősünk nem nézhette tétlenül, és szembeszállt az apokalipszis lovasával - de menekülni is kényszerül.
Később megtalálja a lerobbant kocsit, és benne a rémült sofőrrel, aki ki se mer mozdulni. A kocsiban megtalálja azt a kelléket, ami hiányzik a koncertről, és döbbent arcot lehet látni. Akit izgat, hogy mi volt a táskában... nos, az nem is fog többet megtudni. A srác arcáról az olvasható le, hogy teljesen felesleges lehetett az útja. De hát a munka, az munka...

Visszafele a lovassal és néhány csatlósával néz szembe. Erőt vesz magán, lelocsolja magát benzinnel és tűzre lobbantja magát, és megverekszik a bandával... de alulmarad. Miután feltámad, már csak a lovas az egyetlen akadály közte, és a koncert közt... de sikeresen, szinte majdnem heroikusan össze is csap vele. Ám a koncert végére ér csak oda... a táskával, amiről nem tudjuk meg, mi lehetett benne...

Nekem ez a film bejött, bár én nem gondoltam bele túl sokat. Szerintem el kéne dobni az elvárásainkat, és akkor egészen más lesz. A zenék jól össze voltak válogatva, a koncert tökéletes volt, a klip is olyan, amilyennek egy klipnek lennie kell... nem film, hanem egy klip...

Szerkesztés: Időközben többekben is felmerült a kérdés a Facebook-on: mi volt a táskában... Egy rajongó számára vajon mi lehet a válasz... hogy a táskában Cliff Burton lelke volt, aki a Metallica első és tragikus körülmények közt elhunyt basszusgitárosa volt. A következtetést erre az utolsó dal adta meg, az Orion, melyet a zenekar a későbbiek során mindig Cliff emlékére játsszák. Mint látjátok: egy rajongó számára a legérdekesebb részlet is rejt tartalmat, és talán érthető is, hogy egy táska miért volt annyira fontos az együttes számára... még ha jelentéktelennek is tűnik. Csak ezek után meg azt mondom, hogy a főszereplő srác nem éppen a legjobb választás volt, mert abszolút érdekes arcot vágott, amikor megtalálta a táskát...

Idáig jutott Magyarország

Kedves pozitívan gondolkozók társasága. Egy ismerősöm osztotta meg velem tapasztalatait az állítólag híres magyar vendégszeretetről. Döbbenten hallgattuk, és érett bennem az, hogy megosszam veletek, akik keresik az okokat, miért van az, hogy ennyire lehangoló Magyarországon élni, és miért menekülnek ki külföldre egyre többen.

Kezdődjék a történet ott, hogy az ismerősöm egy barátjával elutazott egy vasárnapi napon egy Balaton melletti nagy turistaközpontba, Keszthelyre. Elnézték a menetrendet, mert azt hitték, hogy az utolsó vonat 9-kor megy, de nem, 19 órakor... Így óhatatlanul is elkéstek, és várniuk kellett a következő, hajnali vonatra. De a kalandjuk csak most kezdődött... ráadásul zuhogott az eső.

Elsőként kerestek szállást. Se panzióba, se szállodába nem tudtak bejutni. Telefonáltak mindenhova, de sehol se vették fel a telefont. Kerestek kiadó szobákat, hogy legalább meghúzzák magukat egy éjszakára. A pénz se volt kérdés, de nem találtak szállást sem. Még ismerősöket is felhívtak, akik ajánlottak nekik egy-két helyet, de még ott sem vették fel a telefont. Sőt - egyszer egy ismerős hívta fel az egyik helyet, de ott sem vették fel.

Próbálkoztak egy kollégiumnál, de ott még be se engedték őket. Még az előtérbe se, mert a portás féltette az állását, és bármennyire lett volna meg benne a jószándék, nem engedhette meg magának, hogy legalább megmelegedjenek. Mert ugyan ott adnak ki egy-két éjszakára szobákat, de mivel a pénztár zárva van, még előlegbe vagy hogy utána kifizessék a számlát - azt sem lehetett.

A vasútállomásnál és a buszállomásnál is próbálkoztak, de a várótermet egyszerűen bezárják, nehogy mindenféle hajléktalan ott húzza meg magát. Sőt, amikor úgy döntöttek, hogy legalább fedél alatt legyenek, majdnem el is zavarták őket, hogy csak akkor lehetnek ott, ha vasútra vagy buszra várakoznak.

Így áztak-fáztak egészen hajnalig, amikor már megjött az első vonat, és elindulhattak...

Tanulság... könyörgöm ne az legyen, hogy miért nem figyeltek oda... Bárkivel előfordulhat az, hogy lekési az utolsó vonatot... Sajnálom, hogy idáig jutott el Magyarország, hogy még a napi egy jócselekedet híveit se találták meg az egész városban. Hogy szemernyi vendégszeretet, szemernyi jóindul se volt feléjük. Miért kellett odáig jutnunk, hogy félünk az idegenektől, félünk attól, hogy nehogy kirúgjanak minket az állásunkból... Az is érthetetlen számomra, hogy annyira lusták ott, ahol ezzel foglalkoznak, ahol fizetős vendégeket fogadnak... hogy azok se veszik a fáradságot, hogy felvegyék a telefont?

Számomra döbbenetes volt ez a kis beszélgetés, és sajnálom, hogy idáig jutott el az ország, hogy a vendégszeretetéről híres városában is így járjon két fiatal a zuhogó esőben, ráadásul készpénzzel a zsebében, hogy sehol sem tudja magát meghúzni.

Mobilra optimalizálás

Mostani témám a PHP programozásról a következő: egy oldal mobilra történő optimalizálása. Hatalmas probléma, hiszen dönthetsz úgy, hogy külön mobiloldalt készítesz az oldal adatbázisa alapján, vagy a meglévő stílust átalakítod mobilon is nézhetővé. Én ez utóbbinak vagyok híve, és ezért ástam bele magamat a Bootstrap-be... amit ismét tanulhatok meg újra, hiszen a 3-as verzió alapjaiban más, mint a 2-es.

A Bootstrap 3-as verziójának új jelszava: a mobilra optimalizálás már nem opció, hanem elsődleges! Igenis igény van arra, hogy egy oldalt mobilról is lehessen olvasni, böngészni. Nagyon sokminden változott benne, és aki frissíteni akarja a verziót, az egész oldal CSS hivatkozásainak a class-ait át kell migrálnia, ha 3-as verzióra frissít.

De a Bootstrap-ről később... mert szerintem nem egészen tökéletes az a megoldás, hogy csak a szélességét nézzük egy oldalnak! Az, aki azt mondja, hogy elég, ha a mobiloldal responzív, akkor az számtalan bosszúsággal néz szembe. Egy mobiloldal nem nézhető meg úgy, hogy csak a szélességét változtatjuk meg, és elég, ha néhány elem eltűnik és megjelenik máshol... mert nagyon sok dolog nem így működik.

Sok helyen úgy csinálják, hogy külön oldalt terveznek a mobilok felé, csak az adatbázis a közös. Ez azért nem jó, mert a Google számára a canonical metatagot is be kell állítani, hogy ne legyen duplikáció. A legjobb az MVC (model-view-controller) framework-ökben azt, hogyha akarod, akkor a mobiloldalaknak más sablont készítesz, és a controllernek meghatározod, hogy melyiket hívja be. Így a link ugyanaz, csak az oldal lesz más.

Tehát az is megoldás, hogy különböző view-okat készítesz, és a PHP agent detektálás (pl. a http://mobiledetect.net.) által meghatározod, hogy melyik template-t töltöd be. Az oldal tartalma (content) általában ugyanaz, elég, ha ezt responsívnak tervezed, a többi tartalomelemet, widget-eket pedig hozzáigazítod.


De ha ragaszkodsz a responsive megoldáshoz, keverheted is módszereket - csak egy template-t használsz, a tagnak adsz egy id-t, amit a PHP-s detektálás által meghatározol, majd CSS-ben és JQuery-vel így hivatkozol a responsív részekre: body#mobile vagy body#tablet.

Mint fentebb említettem, a csak responsive megoldás nem tökéletes megoldás. Bár lehet, hogy Amerikában a képek letöltése pikk-pakk megvan, a hazai mobilszolgáltatók előszeretettel tesznek adatmennyiségi korlátot a nagysebességű 3G csomagokra. Ha pedig letelik az adatmennyiség, csiga lassúsággal mehetsz tovább 2G-vel, vagy WIFI-re vadászhatsz... Paradoxon ugyanis az, hogy az emberek türelmetlenek, és ha egy oldal betöltése 1 percnél tovább tart, akkor a felhasználó már rögtön más oldal után néz... Ilyen feltételek mellett a képeket is optimalizálnod kell, és képek esetében nem választható módszer az, hogy elég ha responsív... vagyis... a PHP-s eszközdetektálás által azt a képet választod ki, amelyik a legoptimálisabb szélességre is, és fájlméretben is.

Megteheted azt, hogy a kép linkje nem maga a kép, hanem egy kiválasztó controller, és külön mappára rakod a mobilra szánt elemeket, a tabletre szánt elemeket és a számítógépre szánt elemeket. Ha pedig a felhasználók tudnak képeket feltölteni, akkor lehet külön mappákba rakni a bélyegképeket abban a méretben, amikben szeretnéd, hogy megjelenjenek (pl. a mobiloldal thumbnailjei 80 pixel nagyságúak, a tablet-é 120 pixel, az asztali 150 pixel).

Őrült paradoxon szerint kell tervezni egy weboldalt. Miközben az asztali gépekre szinte elvárás lesz a nagy háttérképek használata, addig a mobiloldalaknál még mindig a kicsi a legjobb... a megoldás persze, hogy a responsívitás, de a nagy kép nem lesz optimális fájlméretben. Remélem, hogy tudtam segíteni abban, hogy megtaláld a legjobb megoldást.

Igényszint és ár/érték arány

Egy kis elmélkedésemet osztom meg, természetesen le lehet hurrogni, de az is lehet, hogy van benne valami... Szóval történt egyszer egy vitatkozás egy közösségi oldalon, aminek szemtanúja voltam. A két srác azon vitatkozott, hogy ő egy koncertre akkor is hazajön Svájcból, ha fene-fenét eszik is, és így neki megéri, hiszen a haverokkal együtt bulizhat, a másik meg vidékről sajnálta a pénzt rá... Kicsit elgondolkoztam a vitán, és elméletet gyártottam. Egyértelmű, hogy a vita az anyagiakról szólt, de bizonyára van benne más is.

Mit nevezek a címben igényszintnek, és szerintem mi az az árérték arány...

Csak egy egyszerű példát említek: adott egy étterem, és két ember, aki ott ebédel. Az egyik azt mondja, hogy nagyon jók a kaják, kedves a kiszolgáló személyzet, és még olcsó is. A másik szerint nem finom az étel, sokáig kellett várni, és szerinte drága.

A példát tekintve azt mondjuk, a másik személynek magasabbak az igényei. De miért? Társadalmi okokból? Életkor? Lakhely? Végzettség? Foglalkozás? Fizetés?
Azt hihetnénk, hogy egy fiatalnak alacsonyabbak az igényei, egy egyetemi végzettségűnek magasabbak, egy vidéki ember kisebb szolgáltatással is megelégszik, egy tanár többet szeretne kapni, és egy milliomos szeretne fürödni a luxusban.

Akkor vegyük újra a példát, nevezzük az elégedettebb személy Ádámnak, a másikat Balázsnak. Ádám egy budapesti egyetemista tanár, aki a minisztériumban dolgozik. Megvendégeli rég nem látott barátját, Balázst, akivel még a középiskolában együtt lógott. Balázs vidékre költözött a szüleihez, és egy gyártósor mellett talált állást.
Ha a fenti sztereotípiákat vesszük, akkor azok alapján Ádámnak kellene magasabbnak lennie az igényszintnek, nem pedig Balázsnak. Ha azt is belevesszük, hogy Ádám vendégelte meg Balázst, akkor végképp nem lehet érteni a panaszkodását.

Ahhoz, hogy megértsük a helyzetet, nem szabad a sztereotípiára hagyatkozni. Az igényszintet, vagy elvárási szintet mindig is relatívnak kell tekinteni, és az előzményektől is függ. A viszonyítási alap ebben a példában a következő: Ádám sok étteremben járt már, így bátran merte odavinni barátját kedvenc törzshelyére. Balázsnak nincs pénze ahhoz, hogy étterembe járjon, neki a házi koszt marad - édesanyja főztje, ami nagyon is megfelel az ízlésének.

Ha megfordítjuk a helyzetet: ha Balázs ajánlott volna egy olyan kifőzdét, amit már korábban ajánlottak volna neki, akkor szinte biztos, hogy Ádám lett volna elégedetlen, annak ellenére, hogy azonnal megkapták volna az ételt, nagyon olcsón kijöttek volna, és még finom is az étel. Ádám igényeibe bizonyára benne van az, hogy kiszolgálják, hogy az étkezés előtt beszélgetni tudnak, és hangulatos a hely. A sztereotípia alapján az igényszint ebben az esetben a helyén is lett volna...

Bár az igényszint egyéninek tűnik, a kapott eredmények összegezhetők, és az így kapott eredmény alapján maga a vállalkozás dönthet, hogy módosít-e az üzleti modelljén. Ha pl. sokan mondják azt, hogy az étel nem ízlik, pocsék a kiszolgálás, akkor a cég vezetése kirúghatja a szakácsot vagy módosít a ételválasztékon, és a pincérekkel elbeszélget. Ám ezen eredmények nehezen csikarhatók ki a vendégekből. Az elégedett vevő nem fogja elmondani a véleményét - az elégedetlen az, aki jobban ki meri mondani... aminek hangozhat úgy is, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene... Nem marad más eszköze a vállalkozásoknak, mint az eredményből, a törzsvevői adatbázisból történő találgatás...

Ehhez a témakörhöz tartozik a mostanában hangoztatott ár/érték arány is. Ha úgy nézzük, akkor ez a viszonyítási alap is erősen szubjektív, főleg azt nézve, hogy az érték nem más, mint az igényszint. De az ár is szubjektív, hiszen a mai világban mindent beleszámol: a ráfordított időt, az utazási költségeket, de még a jövedelmét is figyelembe veszi, még akkor is, ha erre nem is gondol.

Vegyünk ismét egy példát: lehet, hogy egy budapestinek nagyon könnyű cigit vennie, hiszen csak a szomszédba ugrik le. Ugyanaz a doboz cigi sokkal többe kerül egy vidékinek, főleg, ha a szomszéd faluba kell leugrania... De vegyünk egy internetes szolgáltatást, ami gyakorlatilag ingyen van - csak van az internetnek költsége, bonyolult űrlapokkal bajlódás, mindenféle kényelmetlenségek.

A jövedelemszint nagyban befolyásolja az ár/érték arányt. Akinek a jövedelme magas, az szinte meg sem érez 20000 Ft-ot, de akinek alacsony, az már másként tekint az árra. Önkéntelenül is figyelembe veszi azt, hogy ezért az összegért mennyit dolgozik, mennyit tud félrerakni egy hónapban. Ha hitelre kényszerül, azt is figyelembe veszi, hogy mennyit kell visszafizetnie - feltéve, ha felelősen gondolkozó személyről van szó... Tehát az "ár" nem is árt jelent, hanem azt, hogy mennyi időt fektetett bele az adott áru megszerzéséért. Minél magasabb neki ez az érték, annál jelentősebbnek érzi az árat.

Apropó, hitel. A legtöbb ember még akkor sem tudja felmérni a hitele értékét, ha a bank figyelmezteti előre, hogy mivel járhat. Pl. ha hitelből meg tudja szerezni az adott terméket, akkor pikk-pakk más lesz neki az ár/érték aránya, mert nem veszi bele azt, hogy emiatt mennyit kell havonta törlesztenie.

Kapcsolódjunk vissza az igényszintre. Azt lehet tapasztalni a mai világban, hogy minél nagyobb a szubjektív ár, annál nagyobbak igények... amit teljesen lehetetlenség teljesíteni. Pl. egy budapesti koncert más egy budapesti számára, és más egy vidéki számára. Míg a budapestinek a koncertjegyen és a tömegközlekedésen kívül nem kell mást kifizetnie, addig egy vidékinek meg kell oldania az odautazást, az éjszakázást is. Ez alapján érthető, hogy csakis a szeretett banda, énekes kedvéért hajlandó ennyit áldozni.

A fentiek alapján érthető, ha két ember közt egyre nagyobb a szakadék. Hogy csak egy másik példát mutassak: egy bécsi kirándulás kiruccanást jelent az egyiknek, a másiknak már felér egy nyaralással. Vagy amikor egy luxuscikkért kimegy külföldre, mert ott sokkal olcsóbb.

Harcolni a spamek ellen... Captcha nélkül?

Egyszer valaki azt javasolta, hogyha már aktívan PHP programozó vagyok, valamint van egy honlapom, az slhungary.hu, akkor mi lenne, ha a blogomban szakmai dolgokat is írnék. A designváltás is ennek a jegyében történt, hiszen hamarosan lesz egy olyan oldal, melynek programozását elvállaltam... de erről később, hiszen az oldal jelenleg még nem aktív.

A CMS oldalak egyik rákfenéje a SPAM-ekkel szembeni harc. Nagyon sokáig a captcha rendszerekben hittek, de mint kiderült, a captcha nemcsak a SPAMrobotok ellen jó, hanem azok ellen a felhasználók ellen is, akik nem tudnak jól olvasni, meg alapban idegesítik az, hogy megszakad a postok elküldésének folyamata. Mert valljuk be, borzalmas egy olyan szöveget olvasni, melyek girbe gurbák, összenyomottak csak azért, hogy az OCR-t használó robotok ne tudják elolvasni. Valamint kiderült, hogy a spammelőket ez sem tartja vissza... főleg a fizetett kis kínaikat, akik CTRL-C CTRL-V módszerrel nyomják az ipart...

Nemrégiben terjedt el egy újabb felfogás, mely szerint a captcha inkább káros, mint hasznos. Egy adminisztrátor készített a közösségi alapú fórumán egy statisztikát, hogy mennyi spammelő volt akkor, amikor nem volt captcha és mennyi akkor, amikor volt captcha. Valamint az összes postból mennyi volt az, ami fel jutott a helyére, és mennyi volt az, amennyi elveszett. (itt olvashatjátok angolul a cikket).

Az tény és való, hogy a Captcha bevezetésével a spamek száma tizedére csökkent, de valójában a tényleges spam 2% volt az összes hozzászóláshoz képest. A spam igazából akkor tud zavaró lenni, amikor a közösségi oldalon nagyon kevés a hozzászóló - pl. egy blog esetében, ahol ritka a hozzászólás. A captcha bevezetése azonban azzal járt, hogy az érdemleges hozzászólások közel 8%-a a captcha miatt veszett el. A statisztika tulajdonképpen nem mutatja azt, hogy csökkent volna a látogatások száma, de egyre több helyről hallani azt, hogy egy captcha rendszer inkább riasztó és felesleges.

Ezek után feltettem magamban a kérdést, hogy milyen módszerek vannak még... és meglepetésembe nagyon sok egyszerű módszer van, melyek nem a hozzászólók képességein alapul (képes-e olvasni girbegurba betűket), hanem a spambotok képességein - illetve azok hiányain. Az egyik ilyen módszer, ami nagyon megtetszett, az a Honeypot, ami nem is captcha...

A Honeypot módszere rendkívül egyszerű: legyen egy űrlapmező, melyet CSS-sel vagy Javascripttel eltüntetünk (inkább CSS-sel, mert az egyik honlap tanúsága szerint már van olyan spambot, mely Javascriptet is használ), és az ellenőrző oldalon csak annyit ellenőrzünk, hogy ki lett-e töltve a mező. Ha ki lett töltve, akkor a hozzászólást dobjuk. Hogy a spambot mindenképpen kitöltse a mezőt, használjunk egy általános elnevezést (pl. name, message, email), és ha van hasonló mezőnk az űrlapban, akkor arra egy másik alternatívát használjunk. Amennyiben valaki olyan böngészőt használ, ahol megjelenik az űrlap, akkor kérjünk csak annyit, hogy "Hagyd üresen ezt a mezőt:".

De egy másik módszer szerint egy egyszerű pipa is elegendő... vagy több checkbox, melyek közül nekünk kell eldönteni, hogy melyiket kell bepipálni. Állítólag ez is nagyon hatékony módszer a robotok ellen, talán még a Honeypotnál, sőt... a captcha-nál is hatékonyabb.

A módszerek egyszerűnek tűnnek, de mégsem az. Ezzel ugyan csapdába csaljuk a robotokat, de csakis őket. A szorgos kis kínaiakat ezzel nem állítjuk meg. De vannak módszerek, melyek őket is csapdába kergetik. Ezen az oldalon konkrét kódokat is találhatunk, hogyan vértezzük fel magunkat, míg egy másik oldalon 10 dolgot sorolnak fel, hogy miként kell kivédenünk ezeket. Az egyik mókás, de vitatható dolog a CTRL+C CTRL+V kivédése azáltal, hogy mérik a kitöltési időt - egy értékes comment nem fog elkészülni egy perc alatt, de egy rövid üzenethez ennél kevesebb kell...

Az első cikk nem tér ki arra, hogy mit tegyen az automatika, ha spamgyanús tartalmat érzékel. Eldobja? Mi van akkor, ha ez nem egy robot, hanem egy ember, aki szidalmazni fog téged azért, mert eldobtad az üzenetét, mindössze csak azért, mert tartalmazott egy-két linket... Erre a második cikk adja meg a választ: a tartalmat ne jelenítsük meg, és legyen logolva minden adat, hogy eldönthessük, hogy az adott tartalom spam volt-e vagy értékes tartalom. Valamint ha egy ember spammel, és azt látja, hogy nem jelenik meg az adott tartalom, akkor nagy valószínűséggel nem fogja folytatni a tevékenységét az oldalunkon. Valamint a spammelő felhasználót nyugodtan kitilthatjuk az oldalról, nem hiszem, hogy meg fog haragudni ránk...

Android Restart... 2. rész

A múlt héten írtam egy bejegyzést az Android Restartról, és most végre belevágtam. Igaz, nem azzal a két programmal, amit javasoltam - hanem egy viszonylat kényelmesebb módszerrel. Amit használtam, az a SAFE BACKUP alkalmazás. Lépésről lépésre elmagyarázom, hogyan kell, és a csattanót a végére hagyom, hogy miért is kell ez az egész...

1. Elsőként feltelepíted ezt a programot, és az SD kártyádra végrehajtasz egy teljes mentést. Az SD kártyádon lévő könyvtárt, ahova elvégezted a mentést, átmásolod a számítógépedre. Ha vannak még olyan fájlok, amiket meg akarsz menteni (zenék, fényképek), akkor azokat még lemented.
2. Ezután jöhet a visszaállítás. Dózerold le az SD kártyát is, üritsd ki teljesen a gépedet. A Beállításoknál engedélyezd, hogy ne csak a Google Playről telepíthess programokat.
3. Kapd ki ismét az SD kártyádat, és másold vissza a kártyára a mentést.
4. A Google Play-en keresd meg a Safe Backup-ot ismét, ugyanis saját magát nem menti le.
5. Az applikációval keresd meg a könyvtárat, ahova lementetted, és figyeld a másolási folyamatot. A programokat úgy tudja visszarakni, hogy újra kell telepítened őket, tehát némi kézimunkával azokat a programokat telepíted vissza, amiket előtte is használtál.
6. Minden mást neked kell kézileg beállítanod, így a csengőhangokat is. A programokat ismét fel kell térképezned, bejelentkezni abba, ahol korábban bejelentkeztél... de az ürítés-visszaállítás legnehezebb részétől a Safe Backup mentesít, tehát nem kell újra beszerezned az ismerőseid telefonszámát, az SMS-eid is megvannak, és nem kell ismét a Google Playről vadásznod a programokat.

Végezetül az ok, amiért javaslom mindezt megtenni úgy félévente egyszer: egyrészt nekem kis memóriájú mobilom van, aminél mindenki tapasztalhatta, hogy nagyon könnyű 20 Megabyte szabad hely alá kerülni. Egy idő után már azt sem tudod, melyik programtól szabadulj meg, hiszen már lassan minden program kezd nélkülözhetetlenné válni. 18 Megabájt alatt az Android még az SMS-eket se hajlandó fogadni! Amikor úgy döntöttem, hogy csinálok egyfajta "újratelepítést", akkor a 20 Megabyte körül jártam, és a procedúra után ez 65 Megabyte-ra nőtt. Tehát az Android egy idő után szemeteli a telefon belső háttérterét, és akármilyen takarító program se képes azt kitakarítani...

Android... restarthoz két segítség

Úgy veszem észre, hogyha azt mondom, hogy megnyitom újra a blogomat (hopp, kimondtam), akkor hosszú időig nem is nézek rá... Úgyhogy nem mondom... vagy kimondtam? A francba.

Időközben lett egy jó kis telefonom, a lehető legolcsóbb és sokat is kínlódok vele. Sokan esküsznek az Androidos mobilokra, de mind a mai napig okostelefonként tekintenek rájuk, nem pedig egy olyan eszközre, mely már majdnem számítógép.

Egyszer történt meg velem az, hogy valami elromlott benne. Folyamatosan merült, valamiért szinkronizált. Dühömben azt tettem, hogy a Gyári adatok visszaállítását csináltam. Meggondolatlan tett volt, mert ez minden adatot letörölt... még az SD kártyáról is. Úgy kellett visszaszedegetnem az adatokat, programokat, hogy fél napom elment rá...

Mára már okosabb lettem, de még mindig nem merném megtenni ezt a lépést. A Gyári adatok visszaállítása ugyanis olyan, mint egy Windows újratelepítése... bár míg annál a partíciókkal elérhető az, hogy ne kelljen biztonsági mentésekbe bonyolódni, addig az Androidnál ennek kell lennie az első feladatnak. Próbáltam olyan programokat keresni, melynek köszönhető ez egy lépésben megtehető... vagy egy olyan program, ami ezt elvégzi, és nem is kell vele foglalkozni... de nincs ilyen.

De kettő van, és ez a két program önmagukban is hasznosak. Az egyik program a TrustGo Security, mely egy antivirus program, de ha regisztrálsz egy fiókot, akkor nemcsak antivirus, hanem ingyenes lopásgátló - feltéve, ha be van kapcsolva a mobilod internetkapcsolata... ami egy olyan "környezettudatos" magyarnál, mint én, elég ritka. De ha be van kapcsolva, és ellopják a mobilodat, akkor csak felmész a trustgo.com oldalra, és letilthatod a mobilodat, bemérheted, hol van, letörölheted az összes adatodat... és elmentheted a TrustGo szerverére az összes kapcsolatodat, üzeneteted és híváslistádat. Pont emiatt van itt most megemlítve...

A kapcsolatok ezzel meg is vannak mentve, de mi a helyzet az applikációkkal. Egy Androidosnál előfordulhat, hogy kismillió - na jó, annyi nem - programot letölt, használ majd töröl... és akkor, amikor próbál visszaemlékezni arra, hogy melyik programot is használta az "újratelepítés" előtt... akkor a Play fiókjában szembesül azzal, hogy kismillió általa feltelepített program közül kell visszaemlékeznie arra, hogy melyek azok, amiket használta. A másik program ebben segít... az applikációk, és persze a fényképek, zenék elmentésében.

Ez a program nem más, mint a nagyon hasznos program: az AirDroid. Akinek van odahaza WiFi-je, annak felettébb hasznos - hiszen nem kell USB-vel bajlódnia, és programot feltelepítenie. Mivel Samsung Mini-m van, nagyon durva, hogy a Windows XP-re (még mindig) egy olyan haszontalan programot kell feltelepíteni, amit én feleslegesnek tartok. Ám az AirDroid feleslegessé teszi ezt a programot, elég beüzemeltetni, és máris a böngésződből adminisztrálhatod a mobilodat Wi Fi-n keresztül...

...és lementheted az összes feltelepített alkalmazásod APK fájlát, az összes fotódat, az összes zenédet és videódat. Ezzel meg is vagyunk a biztonsági mentéssel. Amikor pedig ismét fel akarod építeni a ledózerolt rendszeredet, csak ezt a két programot kell megkeresned a Google Playben, a TrustGo-val visszaszerezni a fontos telefonadatokat, az AirDroiddal pedig feltelepíteni a lementett és nélkülözhetetlen alkalmazásaidat.

Persze mi van, ha nincs Wi Fi-d? Nos, AirDroid helyett alkalmazható a Total Commander is, amivel az SD kártyádra lemented a fájlokat, majd kikapod a mini SD-t, berakod egy SD kártya olvasóba, és lemented az adatokat. Visszarakod a mobilba az SD-t, és mehet a dózer. De ez kissé macerásabb, és kell hozzá egy kártyaolvasó (én egy euróshopban vettem az enyémet alig 300 forintért)...

Persze van egy olyan program, mellyel ez az egész egy lépésben végrehajtható (Safe Backup a neve), de ezt a programot akkor érdemes feltelepíteni, amikor tényleg az a célod, hogy újratelepíteni a gépet. Ekkor is kell valami, amivel lemented az így lementett fájlokat, és akkor is kell egy vírusírtó, amivel véded a Droidodat...

Hola back és további eBay tapasztalatok röviden...

Visszajöttem. Van mit mondanom...
Szóval, amilyen rég néztem a blogomra, azért megnéztem, hogy milyen hozzászólások ragadtak bent a moderátori fiókban.

Nos, az eBay-jel kapcsolatban csak annyit, hogy azóta több terméket is eladtam ott, és azt kell mondanom, hogy mára sokkal jobbnak látom, mint a Vaterát. Az zavart meg annakidején, hogy mindent ki akartam tölteni, és korrekt módon kiszámolni vagy megsaccolni a postaköltséget (a Free Shippinget még most is parasztvakításnak tartom, nem hülyék vannak odaát sem). Nem vagyok továbbra sem hivatásos eladó, azt a szintet még nem értem el, csak segítek valakinek, aki hébe-hóba eladogatja a cuccait, amit sokszor nem érdemes a Vaterára felrakni, hanem az eBay-en. Néha állnak a cuccok, néha viszont gyorsan elmennek...

Sok új tapasztalatom is van az eBay-en, és sok változás is történt azóta. Már több képet is fel lehet tölteni ingyenesen - ez pl. egy jó döntése volt az eBay-nek. Általában a változásokat nem veszed észre rögtön, és csak apránként jössz rá. De arról, hogy nekünk már 20 terméket lehet egy hónapban ingyenesen feltölteni, arról rögtön kaptunk értesítést.
Sajnos, az amerikai szerver külön pénzt kér már azért, ha UK-ba is szeretnéd listáztatni a termékedet. Nagyon viccesnek tartom ezt a döntésüket.
Időközben megtapasztaltam azt is, hogy aukcióra felrakás mellett lehet megadni Buy It Now árat is, de a kezdő licitnek 10%-kal alacsonyabbnak kell lennie. Vagyis a kedves vevő vagy kifizeti a magasabb árat, de rögtön megkaphatja, vagy licitál, izgul a lezárásig. Vagy addig se, mert az akciót le lehet zárni hamarabb is...
Sajnos, azt az opciót, hogy náluk a Domestic az nem lehet más, csak Amerika, még mindig nem javították ki. Így ha Magyarországot is meg akarod adni a szállítási költségnél, akkor kénytelen vagy megadni a Hungaryt is (én nem tettem, mert nekem külföld a cél, de ha egy magyar csapta volna le, akkor változtattam volna a szállítási költségen). Igen, időközben megtapasztaltam azt is, hogy a szállítási költséget utólag lehet módosítani is.

Nagyon sokan alkudoznak is... és egyre többen. Tudom, hogy vannak nálunk tapasztaltabbak, akár vevők akár eladók, de elég sok érdekes emberrel találkoztunk. Voltak nálunk is próbálkozók (akik pl. kapásból a fele árat mondták a kiírtnak), és olyan próbálkozóval is, akihez meg sem érkezett a cucc, de már reklamált, hogy sérült volt a csomag... Vannak bunkók is, akik a "crap" szót előszeretettel használják (szerencsére, csak egyszer), de volt olyan hülyegyerek is, aki nem volt hajlandó lecsapás után fizetni, és miatta állt a dolog. Hogy mit lehet ilyenkor tenni? Nos, szólni... várni... és úgy 7 nap után lehet jelentést küldeni az eBay-nek, hogy nem lett kifizetve a cucc, és... megint várni... de 4 nap után ha nem történik változás, akkor egyszerűen lehet törölni az üzletet és újra felrakni az így bennakadt cuccot...

Nos, csak ennyit akartam mondani, és ezennel újra megnyitom blogomat...

Ebay és PayPal tapasztalatok: Lássuk az Ebay-t.

Miután a PayPalról meséltem, folytatom a mesét az eBay-ről. Azért vágtam bele az eBay-ezésbe, mert van egy-két cucc, amiről tudom, hogy nem lehet Magyarországon eladni. Képzelhetitek, hogy bejártuk Budapest összes ócskapiacát, és meglepődve tapasztaltuk, hogy számtalan kincseik vannak a kacatokon kívül, és nagyon keveset tudnak eladni. Amit pedig sikeresen eladnak, azt általában a piacra véletlenül betévedő külföldi vendégeknek köszönhetik, akik véletlenül rábukkantak egy olyan portékára, mely számára fontos volt, de a magyaroknak semmit se jelentett.
Próbaként egy könyvet próbáltunk elpasszolni - 250 Ft-ért (ritka dolog ennyiért még Budapesten is) szereztünk be egy Queen könyvecskét, hogy felrakjuk az eBay-re. Korrekt módon, miszerint kicsi könyv, kevés oldallal, fekete-fehér képekkel, magyar nyelvű... meglepetésünkre a könyv elkelt! Mivel Kanadába ment, azért kíváncsi vagyok, hogy vissza fogják-e dobni...
Lássuk a kezdeteket!

Regisztrációs bonyodalmak az eBay-en
Amit elsőre észrevehetsz, van magyar eBay... de ezen egyelőre csak vásárolni lehet. Sajnos a honosító elvtársak (bocs a szóhasználatért) csakis a vásárlásról tájékoztatnak minket, az eladásról egyáltalán nem.
Regisztrálni nagyon könnyű, ráadásul alapban megköveteli a PayPal csatlakoztatását a fiókhoz. Hasznosnak fog bizonyulni, ugyanis PayPallal együtt tudod megkapni azt a bizonyos szolgáltatását az eBay-nek, amit a Vateránál egyáltalán nem fogsz megtalálni - ez az úgynevezett vevővédő szolgáltatás.
Ha eladni kívánsz az eBay-en, akkor vagy az amerikai (ebay.com), vagy az angol (ebay.co.uk) vagy a németet jól beszélő esetén a német (ebay.gr) oldalra kell belépned - szerencsére mindenhol ugyanazt a felhasználónév/jelszó párost használhatod, amivel regisztráltál a magyar oldalon. Ezután meg kell keresned a My eBay-en az Account-ban a Seller accountot, és ott végrehajtanod, amit kérnek - itt engedélyezheted magad eladónak.

Cuccok eBay-re felrakásának bonyolultsága
eBay-en eladni nem olyan könnyű - de szerencsére hasonló a Vaterához. Vannak bonyolult dolgok benne...
Az egyik ilyen bonyolult dolog a kategória megfelelő megtalálása. Ehhez előtte keress meg egy hasonló terméket, és annak a kategóriabesorolását próbáld meg átmenteni. Ez hasonló a Vaterához, vannak azért néhány furcsaság, amit majd nem tudsz hova tenni (mert pl. egy rockegyüttes nincs feltüntetve kategóriaként, sajna ilyenkor már csak az egyéb marad).
Nevet adni egyszerű dolog, leírást is adni. Képet ingyen csak 1-et tölthetsz fel, tehát találd meg a legjobb képet, amit csak készíthetsz az adott tárgyról.
A beárazás is húzós: ellentétben a Vaterával, itt nem játszadozhatsz csak úgy a villámárral, mert annak megadása is (Buy It Now) is külön pénzbe kerül. Azt mondanom sem kell, hogy mindenféle kiemelés, grafikai elem plusz pénzbe kerül... De a további árakról (mármint az eBay részére fizetendő árakról) később.
Másik bonyolultság a szállítási költség. Sokan mondják azt, hogy ajánljunk fel Free Shippinget, de építsük bele az árba, így nem kell számolgatniuk az egyéneknek, hogy mennyi az annyi, és még ki is lesz emelve a cuccunk. Az amerikai eBay furcsaságait természetesen nem is említem - amerika központú egy kissé. Ugyanis az amerikai számára mindenki más külföldinek számít, a belföldi szállítás (domestic) szerintük egyértelmű, hogy csak amerikai szállítás lehet. Tehát aki a .com-on ad el, az számítson arra, hogy ott a belföldi szállítás helyett amerikai szállítást fog olvasni. Free Shipping esetén tehát javasolt azt beleírni a szövegbe, hogy nem ingyenes a szállítás, csak bele van építve a termék árába. Amennyiben mégse akarod a Free Shippinget (vagy 0 $ megadását a szállítási költségnek), akkor számold a postaköltséget úgy, mintha Amerikába szállítanád, ez a maximum, mert Magyarországról még Japánba is az a Magyar Postával.
Mivel nincs villámár, ezért számolnod kell azzal, hogy licitálás megy majd a cuccodra - ha kell egyáltalán valakinek. Emiatt én azt javasolom, hogy 5-7 napra állítsuk be a licitet, ha eladás nélkül telik le, nem kerül semmibe se. Mivel a felrakás egy határig (ha jól emlékszem, havonta 50 db-ig) ingyenes, ezért ezzel se nagyon törődjünk - ha nem profiként eladóként kezeljük magunkat, akkor javasolt max 4-5. cuccot eBay-en tartani egyszerre, és akkor ebbe a határba nem esünk bele. A Vateránál ugyebár ez már nem ingyenes...
Természetesen van még a biztosíték/garancia is, azaz visszavesszük-e a terméket reklamáció esetén. Lehet választani a "nem vesszük vissza a terméket" opciót is, de ehhez néhányat kattintgatni kell. DE - a vevővédelem alapján ha negatív kritikát kapunk, és vitás véleményünk van, akkor az eBay a vevőnek ad igazat - tehát ha nem jó a cucc, amit küldtünk, akkor simán bukhatjuk az üzletet...

Mennyi az annyi az eBay-en?
Sikeres eladás után az eBay min. 9%-ot kér. Lehet, hogy most fennakadt a szemetek, mert a Vatera 6%-ához képest ez többnek tűnik. Ha hozzátesszük a PayPal kb 4-5%-át is, akkor már összejön kb. 13%, ami meg egyenesen kiemelkedő. Tegyük még azt is hozzá, hogy a PayPal az eBay leányvállalata, és mindenki fel is háborodna egyből. De ha ezt is belekalkuláljuk az árainkba, akkor már csak azon kell vitatkoznunk, hogy érdemes-e ennyiért felrakni bármit is. Meg fogtok lepődni... megéri.
Megpróbáltuk a listázás alapján beárazni a fent emlegetett könyvet, és alapvetően azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok a 0 licites termék. Ez azt az illúziót kelti, hogy itt semmit sem érdemes eladni, mert senkit nem érdekel semmi sem. De tévedés, ugyanis közben rájöhetsz az aukciófigyelőkből (Watchers), hogy azért mégiscsak van némi érdeklődés, és... az utolsó pillanatban jöhet egy személy, aki lecsap a cuccra. A könyvvel is ez volt a helyzet, és én csak néztem, hogy tényleg megtörtént az, hogy egy magyar nyelvű Queen könyvet megvett valaki??? Nem mondom meg mennyiért, de aki utánanéz, hogy egy magyar antikváriumba mennyibe kerül... nos annak a háromszorosát adták érte!

Idegeskedések az eBay-en
Az igazi idegek harca azután jön, hogy sikerrel zárult egy eladás. Jön a sokat szídott Magyar Posta, mindenféle biztosítékokkal (értékmegadással, hogy könyvelve legyen, ajánlottan, ha Európában, akkor elsőbbségivel). Ajánlottan mindenképpen kell, mert a track-trace oldalon nyomon tudjuk követni a küldeményünket.
A PayPal-ra szinte azonnal megérkezik a pénzünk, de mivel kezdők vagyunk az eBay-en, ezért várnunk kell - addig a PayPal egy elkülönített számlán tartja a pénzünket. Hogy meddig? Alapban ez 21 nap, ennyit számol az eBay. Ezt az a tény se gyorsíthatja fel, hogy megérkezik a célszemélyhez a küldemény, és pozitív választ ad. Felgyorsíthatja 3 napra az, ha az amerikai állami postával adjuk fel a küldeményt (erről mi magyarok ne is álmodjunk) vagy ha DHL-lel vagy UPS-sel vagy ilyen csomagküldővel adjuk fel a küldeményt (ami meg drágább, mint maga a tárgy...) Elméletben 7 napra csökkenti az a tény is, ha megadjuk a Tracking kódot az eBay-nek, és megjelöljük szállításra a cuccot... de valamiért 21 nap maradt még így is! Hogy mikortól nem számítunk kezdőnek? 25 pozitív visszajelzés után!
Mielőtt szídnánk a helyzetet, gondoljunk azonban egy kicsit bele. Ez tulajdonképpen a vevővédelemnek a része, melyet a Vateránál sosem tapasztalhatunk meg. Személyes átvételnél és készpénzzel történő fizetésnél ugyanis tiszta a helyzet: adod a cuccot, adod az árat és ennyi. De mi van, ha az eladó csakis azután postázza a cuccot, ha mi elutaltuk az összeget? Mi van, ha egyáltalán nem postázza a cuccot? Mi van, ha bőrkabát helyett műbőr kabátot kapunk? Nem volna tiszta, ha egy harmadik cégen keresztül biztosítékba rakjuk a pénzt, amiről értesítést kap az eladó, hogy megérkezett a pénz, és akkor kapja meg, ha minden rendben van az áruval? Ez annyira jó módszer, hogy érdemes lenne bevezetni a Vateránál is... csakhogy arra mi a biztosíték, ha a vásárló reklamál, és nem küldi vissza a cuccot. Gondolom ebben az esetben a pénz félrerakott lesz, és ha nem jön vissza az cuccunk, akkor a pénz a mi zsebünkbe vándorol... Vagy ha nem így van, akkor az eBay-nél reklamálhatunk.

Nos, van ebben némi fejtegetés is, hiszen a könyvecske még nem érkezett meg a célországba - vagyis már ott van, csak ki nem lett szállítva. De egyelőre ennyi a tapasztalatom az eBay-ről. Érdemes bárkinek belevágni? Naná, feltéve, ha olyan kincsei vannak otthon, amit Magyarországon a Vaterán senki se venne meg... Légy nyitott, és hajrá!

Ebay és PayPal I. rész: PayPal tapasztalatok

Újra itt vagyok, hiszen mindig van mondanivaló. Korábban elhanyagoltam ezt a blogot, mivel nem igazán érdekelt... nem igazán akartam mit megosztani, és kevés időm is volt rá. Most van időm is, és vannak olyan érdekes dolgok, amiket meg kívánok osztani.
Nemrégiben kezdtem el Ebay-ezni, de nemcsak vásárlói szinten, hanem eladói szinten is. Ehhez kapcsolódik a PayPal témája is, mely a Second Life-osok számára is hasznos. Éppen ezért kezdem a PayPallal...

Mi a PayPal?
Sokan azt hiszik, a PayPal az egy olyan hely, ahol a pénzedet elkülönítheted az internetes vásárlásra - így nem vagy veszélyben, ha bankkártyaadatokat kell megadnod egy helyen, inkább a PayPalt választod. Ez valamilyen szinten így is van, de nem ez a fő profilja. A PayPal fő profilja, hogy ne kelljen mindenhol megadnod a bankkártyád adatait, hanem egyszerűen megadod azt az e-mail címet, amin regisztráltad a PayPal számládat, és már utalod is a pénzt. Ha azt hiszed, hogy csakis a PayPal egyenlegedből mehet a pénz, akkor tévedsz: ha ugyanis megadtad a PayPal-nak a bankkártyád adatait, és nincs elegendő pénz az egyenlegeden, akkor a maradékot a bankkártyádról veszi le - azaz a számládról.

Mi ingyenes a PayPal-on és mi mennyibe kerül?
A kényelmes ember ezt a dolgot elfelejti, nem is nézi azt, hogy ez mennyibe kerülhet neki. Sokminden ingyenes a PayPal-on, és nehéz kibogozni azt, hogy mi az, amiért már fizetni kell.
Ingyenes a PayPal számla nyitása és fenntartása. Ingyenes, ha a bankszámládról feltöltöd a PayPal egyenlegedet (nem bankkártya által, hanem utalással). Ingyenes, ha a PayPal egyenlegedről leveszed a pénzt a bankszámládra.
De nem ingyenes, ha vásárláskor a bankkártyádról megy le a pénz (a homályos fogalmazás miatt viszont nem tudom, ki fizet a PayPal-nak). Valamint nem ingyenes két PayPal számla közötti átutalás se. Gondolhatod, hogy szeretnél átutalni egy kis pénzt a külföldön élő rokonodnak, és akkor még levonják a saját jutalékukat, vagy elkérnek még valamennyit. Ez ugyan kevesebb, mintha postán adnád fel a pénzt vagy a bankszámládról utalnál külföldre, de a 3.4%+90 Ft-on egy kicsit elgondolkozok néha. Ez 1000 Ft esetében 124Ft, 10000 Ft-nál pedig 420 Ft (valamiért nem ennyire pontos az összeg, mert valahol azt mondják, a 90 Ft a minimum díj, de a díjtáblázatban ezt valamiért +90-nel jelölik). Mindez attól is változhat, hogy országokon átível-e a tranzakció!
Ez az ingyenesség is azonban illúzió - mert tulajdonképpen csak a regisztráció és a számla ingyenes - meg az ingyenes, ha a PayPal számládról veszel le egyenleget a bankszámládra. Valahol fizetsz azért, hogy a PayPal számládon legyen forgalom. Ha a bankszámládról töltesz fel egyenleget, akkor a bankodnak fizetsz a tranzakcióért. Ha a kártyádról megy le a pénzösszeg, ami a bankodtól ingyenes, de a PayPal számláz ki neked a tranzakcióért. Szerencsére olyan nem lehet, hogy egy tranzakcióért fizetsz a bankodnak is meg a PayPalnak is - és tulajdonképpen nagyon minimális összegekről van szó, de sok kicsi azért egy embernél is sokat számít - a PayPal-nak meg különösen.
Persze az is lehet, hogy tévedek, igazából olyan tapasztalatom még nincs, hogy fizettem PayPallal egy szolgáltatásért. Lehet, hogy amikor nincs pénz az egyenlegemen és a kártyámról menne le a pénz, akkor nem én fizetek tranzakciós díjat, hanem az eladó.

PayPal regisztráció és számladolgok...
A PayPal regisztrációja annyira könnyű, mint valahova regisztrálni. Csak megadod az e-mail címedet (ezzel is fogsz majd belépni) és a jelszavadat. Aztán az e-mail címre kapott aktivációs levéllel élesíted a számládat. Fontos a névnél, hogy tényleges a te neved szerepeljen - az a név is, ami a bankszámládnál és bankkártyádnál is meg van adva: a PayPal nem szereti azt, ha mondjuk Franz Terézia a nővére, Franz Mária kártyáját akarja megadni...
Ezután jönnek a bankos dolgok. Ha a kártyádat akarod megadni (most ne kérdezzétek, melyik menüpontban), akkor megadod az kártyád számát, biztonsági számát, nevedet és a lejárati dátumot. A PayPal le is von 400 Ft-ot a kártyáról, és meg kell várnod a bankszámlakivonatodat (elektronikus bank esetében egy pár nap, akinek ilyen nincs, annak várnia kell egy hónapot, vagy befáradnia a legközelebbi bankfiókba), és meg kell adnod a PayPalnak egy PIN kódot, amit a tranzakció megjegyzésrovatába írt bele.
Bankszámla. Ezt akkor kell megadni, ha a PayPal-t nemcsak vásárlásra, hanem pénz fogadására is használni akarod. Meg kell adnod a Magyarországi bankszámlaszámodat, azaz azt a 8-8-8 formátumú számot kötőjelek nélkül, amit a munkáltatónál is megadsz. Vigyázz, pontos légy, mert a PayPal itt csapdát állított fel! Ugyanis nem ellenőrizteti le a számot egy átutalással, hanem azt mondja, hogyha pénz küldésénél nem sikerül a tranzakció, akkor 1500 Ft-ot levon az egyenlegedből! Furcsa nekem ez dolog, hiszen a Vatera alapban használ egy megbízható módszert a bankszámla beazonosítására...
Másik csapda, hogy meg kell adnod a bankod nevét is, de "K&H" esetében ne ezt írd be, hanem azt, hogy "Kereskedelmi és Hitelbank" - nem fogadja el az & jelet a PayPal.
Tulajdonképpen készen is vagy! Ha valahova PayPallal akarsz fizetni, akkor csakis az e-mail címedet kell megadnod, a PayPal-tól ugyanis a bankkártyaadatokat kódolva őrzik, és így a nem megbízható oldalak nem fogják megjegyezni a bankkártyád adatait...

Miért is jó ez a PayPal?
Igazából ez az egész egy virtuális pénztárca - és nem bank, ahol kamatozhat a pénzed. Megbízható, mert őrzi a bankkártyád adatait, így nem kell ismeretleneknek megadni, ha vásárolni akarsz. Állítólag van egy olyan szolgáltatása is, hogy egyszeri, virtuális bankkártya is arra az esetre, ha a webáruháznak nincs PayPal elérhetősége - de ezt valahogyan nem találtam még meg.
Sokkal olcsóbb, mint a postával történő pénzküldés vagy bankon történő utalás - de azért párszáz forintot ne küldjünk, mert ebből az eladó semmit se fog látni...
Abban az esetben, ha csak elkülönített pénztárcaként akarod használni, akkor ne add meg a bankkártyád adatait a PayPal-nak. Ugyanis az egyenleg feltöltését végezheted bankátutalással is, csak pontosan kell kitölteni a megjegyzés rovatot.
Ha Ebay-ezel, akkor elkerülhetetlen, hogy PayPal számlád is legyen. A következő részben erről lesz szó...

Better Facebook - Options gomb

Mint mondtam, a Better Facebook-kal a Facebook csak akkor jó, ha teljesen az igényeidre van szabva. Lehet, hogy tetszik az, amit a Facebook ráderőltet, de a BF segítségével kiirthatod azt, ami nem tetszik belőle. Lássuk, hogy én hogyan használom a BF-et.
Kattints a soron a Better Facebookra, és láthatod, hogy az a bizonyos 10 lépés csak a kezdet volt. Egy egész beállítások sora vár rád. Gyorsan, hogy eddig mit fedeztem fel, a többinek a felfedezését rád bízom...
1. A Popular részt most hagyjuk. Itt kiemelve vannak a funkciók. Némelyiket érdemes bepipálni, némelyiket nem.
2. A Layout a legizgalmasabb rész. Én itt bepipálta a " Lock the header bar at the top so it stays visible as you scroll"-t, így ugyanis nem kell az oldal tetejére görgetnem, mert mindig elérhető lesz a felső menüsor. A bal oldali sávot rátok bízom, ez igény szerint ki-be kapcsolható. Középen javasolt a "Stretch the layout to full screen width" bepipálni, így a középső tartalomsávot annyira húzza szét, amennyire lehet. A "Float it down the page as you scroll" érdemes használni, eredménye ugyanaz, mint a menüsáv folytonos elérésénél. Ha zavar a Better Facebook tipjei, itt kikapcsolhatod.
3. Post: a "Fix timestamps to show actual date/time" előtti pipa szerintem rém hasznos. Engem ugyanis nagyon tud zavarni, hogy azt írja a Facebook: Tegnap írta... és nem tudom, hogy hajnalban, vagy este... Mást nem is nagyon használtam még, de ez az egyetlen, ami nekem hasznos volt.
4. Display: A tengernyi beállításnál egy hasznosat láttam: a BF ikon eltávolítását... azaz " Hide the icon next to the Better Facebook "Options" button in the header" előtti bepipálás. Azonban felhívom a figyelmeteket egy számomra nagyon zavaró Facebook jelenségre, melyet a BF alapban kijavít. Baromira nem szeretem, amikor a Facebook megmondja nekem, hogy mi szerinte a nekem "Főbb esemény" (persze, a fordítógárdának külön köszönet, hogy így fordították félre). Ez a "Force the main news feed to be "Most Recent" instead of "Top News"" beállításának köszönhetően meg is szűnik.
5. Theme-t átugrom, aki akar vele bajlódni, tegye...
6. Filtering. Az egyik leghasznosabb cucc, amit valaha is láttam. Nem firtatom, miért, de elmondom, én hogyan állítottam be egyetlen filtert, mellyel kiszedem azokat a híreket, melyek nekem egyáltalán nem fontosak!
a) Type-ba jelöld ki a következők KIVÉTELÉVEL (CTRL segítségével) az összeset: Links, Notes, Photos, Status Updates, Status Updates by Pages.
b) Action-nél jelöld be a Move to Tab-ot, és írd alá: "Nem fontos"
Ezekkel tulajdonképpen kiszűröd azokat a postokat, amikkel tele szokták szemetelni az oldalt. Persze, biztos vannak olyan dolgok, amik úgymond fontosak lehetnek (a Wall-to-wall poston és a Wall post to your wall-on gondolkoztam, mert valamelyik azt jelentheti, hogy egy másik személy a faladra ír)...
Persze még van Advanced pipa is, hogy még több funkcióval örvendeztessenek meg minket, de ennyi nekem elég is volt. SAVE gomb, aztán a Facebook frissítése, és máris meglátszik az eredmény...
Van még egy apróság. A posztok felett találhatod meg a szűrőket, ez a beállításnak köszönhetően mindig fent van. Itt találsz egy olyan részt, hogy "Older Posts". Ez annyi oldalt pörget ki a régebbi oldalakról is, és rakja rá a szűröket, amennyit nem szégyellsz. Írd be a rublikába, hogy 5, és pipáld ki...

Hogyan használjuk a Facebook-ot ezek után?
1. Minden egyes kilépéskor nézzünk rá az Adatlapunkra, hogy a BF törölje a szemetelésünket.
2. Miután elolvastad a Home és a Nem fontos posztokat, kattints a "Mark all Read"-re, és máris eltűnnek a szemed elől a már olvasott írások.
3. Csinálj bármit a Facebook mellett - mondjuk játsz, és bármikor ránézhetsz a Főoldalra - a legfrissebb (és nem a legfontosabb) hírek fogadnak téged, amiket nem olvastál. De nyomhatod a szűrőknél a Reload gombot is.

Nézegesd a Better Facebook beállításait, mert lehet, hogy olyan csemegét találsz, ami NEKED nagyon fontos. Mit is mondhatnék ezek után: Don't panic!!!! :D

Jobb Facebook? Tényleg? És tényleg!

Szeretjük a Facebook-ot, de van az úgy, hogy amit kifejlesztenek, az egyáltalán nem tetszik. Ám vannak különleges hackek, melyek olyanná teszik a Facebook-ot, amilyennek szeretnénk. Ilyen hack a Better Facebook, mely szerintem díjnyertes is lehetne. Most megismertetem veletek, hogy én hogyan használom...
Kezdjük az elején. Mint látjátok, a Better Facebook-ot feltelepítheted bármelyik olyan böngészőre, amelyik kiegészítőkkel működik. Sajnos... az Internet Explorer nem tartozik ezek közé, de a közkedvelt Firefox (melynek a 4-es verziójával én hadilábon állok a gépemen), illetve annak kiegészítőjére, a Greasemonkey tartalomátalakítóra feltelepíthető (nem szabad mindkettőre, mert összeakadhat). Egy-két kattintás, és máris aktív a program...
Miután belépsz a Facebookra, a BF máris üdvözöl egy jó kis telepítő programmal. Lássuk ezt lap szerint, ahogyan én használom:
1. A Recommended Settings-et válasszuk...
2. Pipákat benthagyjuk, tulajdonképpen ezzel hagytuk jóvá, hogy szűrőket használhatunk a Facebook használata során, nagyon hasznos!
3. Automatikusan rakja külön táblákba az alkalmazások okosságait. Itt is hagyjuk a pipát, mert engem is idegesítenek a Cityville-s jajongások...
4. Light Box viewer tiltása. Valaki szereti, engem idegesít, így én bepipáltam. Ezzel a régi képnéző kerül elő... de azért nem kell megijedni, hogy nincs hasonló a BF-ben, de majd később.
5. Skinezhetővé teszi a Facebook-ot. Én nem élek vele, így a Defaulton hagytam.
6. Friend Tracker és Friend Activity a jobb felső sarokban. Az első azt jelzi, ha valaki hirtelen úgy dönt, nem ismer téged. Az utóbbi meg külön kiírja, ha változtatja a profilját. Az előbbi talán hasznos (bár jobb nem tudni, ha valaki nem szeret), az utóbbi meg haszontalannak tartom.
7. Image hover - azaz ha rámutatsz egy képre, kiemeli a bal felső sarokban, és nem kell rákattintanod. Jobb, mint a LightBox viewer, de idegesítő, hogy minden képre ráizgul... arra is, ami egyébként egy film előképe... Én bekattintottam.
8. A BF képes arra, hogy automatikusan törölje az olyan szemeteléseidet a profilodon, hogy ismersz valakit, hozzászóltál valamihez, blabla... Hasznos szolgáltatás, érdemes bepipálni...
9. Régi comment gomb visszahozása. Lehet, hogy sokaknak tetszett, nekem a mostani megoldás tűnik pofonegyszerűnek. De aki szeretné, az nyugodtan bepipálhatja.
10. Ha akarod, lájkold a Better Facebook-ot.

A beállítások sora ezzel még nincs vége. Egyrészt a BF-nek is vannak hibái, ezek csak az általános beállítások voltak. Folytatom a következő részben az Option menüvel, mert okosan használva olyanná válhat a Facebook, amilyennek tényleg szeretnéd. Addig is próbálgassátok bátran!

I'm going to back... Visszatérek

Kissé álszent dolog tőlem, hogy sosem írtam ide, amikor írtam, hogy vissza fogok térni. Valahogy így vagyok ezzel a bloggal... kissé elfordultam tőle.
Mi történt azóta? Hát sokminden...
Egyrészt úgy döntöttem, hogy helyrepofozom a SLHungary-t. Eközben magát a Second Life-ot is, meg az SLHungary Magazint is elhanyagoltam... nem nagyon volt kedvem már írni bele. Tudtam, hogy egyszer majd visszatérek... Még szerencse, hogy Hera folyamatosan küldi nekem a helyszínlátogatásai naplóját... Közben találtam másik munkahelyet, ahol végre azt csinálhatom, amit szeretek. De hogy hol, az legyen titok - elég legyen annyi, hogy egy kis cégnek csinálok weboldalt és adminisztrálom azt. Itt a Facebook munkahelyi ártalommá vált, így valamennyire képben vagyok vele kapcsolatban... A Joomla is munkahelyi ártalom, még jó, hogy az SLHungary e107 alapú rendszer :D

Na, szóval a Facebook-kal kapcsolatban van egy-két tapasztalatom. Üzleti oldal, csoportok, egy-két kiegészítő... mely jobbá teszi a Facebook-ozást. Úgy döntöttem, ezekről fogok majd írni - de nem mindennaposan. Így valamennyire visszatérek a blog jópár témájához...

Addig is szemezgessetek a Better Facebook-kal, mert ezt nemrégiben fedeztem fel, és nagyon hasznos kiegészítő!

Lordi koncert

Felemás érzéseim vannak... Szóval látványilag most a Lordi alulmaradt a két évvel ezelőttinél. De zeneileg! HUH! Az igen... abban felülmúlták az előző évit is. A kezdődal a szokásos első szám az intro után, ám meglepő módon a Dynamite Tonight jött, amit tavaly egyáltalán nem játszottak, és az egyik legjobb Lordi szám. Befejezés? Végre nem a Hard Rock Hallelujah, hanem a Would You Like The Monsterman...

Az új számok közül is azokat játszották, melyek fülbemászóak. Három számot mindenképpen megemlítek az újak között: a Rock Police, a This Is Heavy Metal és a Babez for Breakfast.

Színpadiasságban erősítettek inkább, a meghirdetett újabb trükkök... hát... azok nem voltak. Inkább a fény és a füst dominált, pirotechnika nem volt! Érdekesség, hogy a színpadra az új számoknál plusz egy személy is felment a színpadra. Pl. a Rock Police-nál sokkoltak egy embert, a Granny’s Gone Crazy-nél egy nagymami szaladgált és csinált őrültségeket, a This Is Heavy Metal-nál egy hair glamster szaladgált a színpadon és a közönség előtt a rácsnál.

Viszont az über... lehetőségem volt lefotózkodni a Lordi együttessel. Szerencsés voltam, nagyon szerencsés (Bocs Ox, hogy nem fértél a képre :(...)

Egy kis geekológia

Mindig szoktam belenézni a geek-ek világába, és néha idegennek tűnik, néha pedig szimpatikusnak... Kissé kezdek tényleg olyan lenni, mint egy önjelölt pszichológus.

Mi az, hogy geek? Geek az a személy, akik egy másik világ varázsában élnek, ez a hobbijuk, ekörül forognak a gondolataik. Leginkább a magasabb intelligenciájúak között találhatunk ilyet. Aki pl. nézi a nagysikerű The Big Bang Theory-t, azok tudják, miről beszélek...

A képregények rajongóiról kezdték ezt mondani, utána a filmrajongókról. Elsőként a Star Wars, majd a Star Trek rajongói. Aztán jöttek a szerepjátékosok... számítógépes játékok rajongói... mind-mind egyfajta geek-ek.

Mi is azok vagyunk. Ezt nem moshatjuk le magunkról. A Second Life lett az életünk, arról beszélgetünk. Rossz ez? Szerintem nem, de lehetünk betegesen azok... És én legszívesebben azt kerülném el.

Jó geeknek lenni, de nem szabad bezárni magunkat egy képzeletbeli világba. Magamon szoktam észrevenni azt, hogyha foglalkozom a Second Life-fal, akkor kicsit olyan, mintha elvarázsolódnék. Nagyon lassan tudok csak kiugorni ebből a szerepből, és foglalkozni a valós problémáimmal a valós kapcsolatokkal. Semmi gondom nem lenne, ha az átmenet egy csettintésre menne. Most ezzel foglalkozom, aztán meg azzal. Nem, sajnos nem megy mindig.

Szerintem ez az, amit a pszichológusok úgy neveznek: függősség. Én csak így nevezem: geeknek lenni...

Facebook változások... amik nem tetszenek

Szóval, rég írtam ide, de már kikívánkozott belőlem. Figyelem a Facebook változásait, amit mostanában csinálnak, és nagyon nem tetszik néhány dolog.

Az egyik, hogy kétféle úgynevezett csoport volt. Az egyik a csoportok, melyek akkoriban totál feleslegesnek tűnt. Hogy miért? Azért, mert ha nem néztél bele sosem, akkor az ottani életről fogalmad sem volt, megy-e. A másik a rajongói oldalak, melyek üzleti oldalakká, majd később oldallá változott. Sok csoport inkább ilyet csinált, mert ezzel tudott közvetlenül a rajongóinak üzenni a falukra. Sokan meg, hogy ne kelljen semmit se fizetni, inkább ál-profilt csinált, és bejelölt mindenkit, akit érdekelt a hasonló téma. Nos, miután törölték Scan-t a Facebook-ról, mert valaki felnyomta (fogalmam sincs, miért), így ez utóbbit senkinek sem javaslom.

Azóta több változás is volt a Facebook-on. Az egyik, hogy az oldalak nem küldhetnek üzenetet a "rajongóiknak", hanem csak a frissítésről küldhetnek értesítőt. Ez nem jelenik meg a bejövő üzeneteknél... Ez már egy rossz pont volt tőlük. Aztán a Facebook fejlesztői azt sugalmazták, hogy a tagok többsége csakis a Hírfolyammal foglalkozik, és így próbálják fejleszteni a továbbiakban a közösségi oldalt. Kíváncsi voltam, merre fog menni... de az eddigiek alapján azt látom, nem erre megy az oldal, hanem valami más irányba. Abszolút nem tetszik pl. hogy az ismerőseim listáját nem érem el egy kattintásra, hanem a Profilom->Ismerősök kezelése menüpontból lehet csak elérni. Miért nem lehet úgy csinálni a kezdőlapot, hogy minden fontos dolog elérhető legyen egy kattintásra.

Aztán azt vettem észre, hogy az Ismerősökből kivették az Oldalakat. Nem értem, miért kellett, azt hittem, majd lesz egy gomb, amivel az oldalakat egy kattintásra el lehet majd érni. Hát, ez még nem jutott az eszükbe, úgy látszik. Hogyan érd el a listát? Nézd meg az Adatlapodat, és a Kedvencek dobozban látod az oldalakat...

Később azt a hírt kaptuk, hogy a Facebook az életből merítve a Csoportokat fogja fejleszteni. Na mondom, hurrá, nekem a Csoportok eddig olyanok voltak, mint a mostohagyermekei a Facebook-nak: ha nem néztél rájuk, sosem tudtad, milyen élet forog rajta. A közös csetnek még örültem is, bár ezt még nem látom sehol. Azt ígérték, hogy ezek a változtatások hamarosan jönnek... de nem jönnek... Egyelőre annyit látok, hogy egy "új csoport" gomb került be a kezdőlapba, valamint a Csoportok oldal iszonyatosan le vagy fogyasztva. Eddig ugyanis ha valami változás történt egy csoportban, akkor legalább ki lett emelve, hogy 1 új hozzászólás, 1 új videó... Most semmi, csak egy felsorolás.

Szóval nem tetszik, ahogyan változik a Facebook. Nagyon nem tetszik. Ötleteim volnának, hogyan kellene. Pl. ha erősíteni akarják a Csoportokat, akkor engedjék meg nekik is, hogy az oda írtak felkerüljenek a Hírfolyamba. Miért is ne...
Mindent el lehessen érni egy kattintással. Vagy kettővel. Pl. az üzleti oldalakat. Pl. szeretnék olvasni híreket a kedvenc sorozatomról, és szeretném visszaolvasni azokat. Ha pedig nem hallok róluk hosszú ideje, akkor csak egy-két kattintás, és máris olvasom a legújabb spoilereket, amit az alkotók nyomtak fel a Facebookra.

De jó volna...