Úgy tűnik, igazam lett...

Elég szépen beletrafáltam az előző cikkemmel. Hogy mennyire?

Nos, a Star Wars film sajtóvetítése megtörtént - és a Disney kérései ellenére néhányan fel is rúgták azt a szabályt, hogy semmilyen spoilert ne lőjenek el. Hát ellőtték, úgyhogy köszönjük újságírók, anélkül megtudtam a sztorit, hogy láttam volna a filmet - és szerintem ezzel így vannak azok is, akik voltak olyan szerencsések, hogy láthassák a holnapi nap folyamán.

De ettől függetlenül érdekel még mindig a film, de azért nem kellett volna...

A többi újságíró közül néhányan szintén megérdemlik a túlérzékenységi díjat. Hogy amiatt nyavalyogni egy egész cikkben, hogy le kellett adniuk a telefont, hogy korlátozzák a szabadságában, és hogy éjjellátó szemüveg segítségével akadályozzák meg, hogy a nézők felvegyék a hangot, hogy egy rajongó se mehet kedvenc jelmezében...

A másik kedvencem pedig ez a mondat volt: ne vegyük magunkra, ha a mozijegyárus még nem látta a filmet, és pofákat vág, mert mi vagyunk olyan szerencsések, hogy láthattuk...

Szóval, azt kívánom mindenkinek, hogy egy kicsit lazítani... please...

A túlérzékenység kora

Úgyis sejtitek, hogy miért írom ezt, de lássuk, hátha rájöttök. Ahogyan a Híradóban szokták mondani: "Figyelem, ez a téma egyeseket érzékenyen érinthet..."

Próbáltam kitalálni, hogy mi illik a 2010-es évekre, és egyre inkább azt gondolom, hogy ez a túlérzékenység kora. Az elmúlt egy hétben ugyanis olyan hírek jöttek napvilágra, mely egyértelműen megmutatja: ha valaki elmondja a véleményét, az mindenképpen megosztó lesz, és elítélendő. Hogy mennyire háborodnak fel azon, amit mondtak, az attól függ, hogy mennyi embert "érint érzékenyen".

Ezt a témát természetesen már a 444.hu is boncolgatta, de senki se vette túl komolyan. Év elején mindenki megdöbbent a Charlie Hebdo-n (még akkor is, ha maga az újság túlment mindenen, és meg is lett az eredménye), most is megdöbbenünk azon, hogy egy túlérzékeny csoport végigterrorizálta Párizst, Tunéziát és így tovább. Harcosan kiállnak a szólásszabadságért, és közben nem vesszük észre, hogy már mi magunk is túlérzékenyen reagálunk mindenre.

A túlérzékenység korának jelei egyre több helyen bukkannak fel. Lassan már emiatt nem mondhatja el senki se a véleményét, mert azzal megbánt valakit. Egymást fogjuk lekorlátozni...

Kedvenc példám, amit nemrégiben olvastam: örülsz annak, hogy mennyi ajándékot tudtál összevásárolni, amit egész évben megspóroltál. Isten ments, hogy posztolj róla képet, hiszen a hozzád hasonlóan gazdag anyukák felháborodnak, hogy vannak családok, akiket ez a kép "érzékenyen érinthetnek", mert ajándékra se jutja nekik.

Vagy a másik kedvencem, ami nyáron történt: egy vallási csoport egy lenge ruhában öltözött lányt zavartak le a buszról, mert az sértette a vallási meggyőződésüket. Az már nem számított, hogy mindenfélének elmondták a lányt, az nem volt annyira sértő...

Ha már említettem a 444.hu-t, akkor íme egy másik cikk, amiben azért jól elmagyarázzák, hogy a jelenség természetesen nem tőlünk származik, nem hungarikum... mi még igencsak szolidak vagyunk.

Nem írtam a blogomba... nagyon sokáig. Jóformán nem volt miről. De ezek után elkezdtem gondolkozni azon, hogy megírjam-e majd a véleményemet az új Star Wars filmről, amit meg fogok nézni, mert... vagy azért fog érzékenyen érinteni valakit, mert nem láthatja - mert mondjuk vidéken nem nagyon vannak mozik, vagy nem teheti meg - vagy azért, mert szívből utálja a Star Wars-t, ami megváltoztatta annakidején a világot, és milyen jól elcseszte az alkotója az előzménytrilógiával, és hány bőrt akarnak még lehúzni a rajongókról...

De eldöntöttem, nem fogok így tenni...