Lordi koncert

Felemás érzéseim vannak... Szóval látványilag most a Lordi alulmaradt a két évvel ezelőttinél. De zeneileg! HUH! Az igen... abban felülmúlták az előző évit is. A kezdődal a szokásos első szám az intro után, ám meglepő módon a Dynamite Tonight jött, amit tavaly egyáltalán nem játszottak, és az egyik legjobb Lordi szám. Befejezés? Végre nem a Hard Rock Hallelujah, hanem a Would You Like The Monsterman...

Az új számok közül is azokat játszották, melyek fülbemászóak. Három számot mindenképpen megemlítek az újak között: a Rock Police, a This Is Heavy Metal és a Babez for Breakfast.

Színpadiasságban erősítettek inkább, a meghirdetett újabb trükkök... hát... azok nem voltak. Inkább a fény és a füst dominált, pirotechnika nem volt! Érdekesség, hogy a színpadra az új számoknál plusz egy személy is felment a színpadra. Pl. a Rock Police-nál sokkoltak egy embert, a Granny’s Gone Crazy-nél egy nagymami szaladgált és csinált őrültségeket, a This Is Heavy Metal-nál egy hair glamster szaladgált a színpadon és a közönség előtt a rácsnál.

Viszont az über... lehetőségem volt lefotózkodni a Lordi együttessel. Szerencsés voltam, nagyon szerencsés (Bocs Ox, hogy nem fértél a képre :(...)

Egy kis geekológia

Mindig szoktam belenézni a geek-ek világába, és néha idegennek tűnik, néha pedig szimpatikusnak... Kissé kezdek tényleg olyan lenni, mint egy önjelölt pszichológus.

Mi az, hogy geek? Geek az a személy, akik egy másik világ varázsában élnek, ez a hobbijuk, ekörül forognak a gondolataik. Leginkább a magasabb intelligenciájúak között találhatunk ilyet. Aki pl. nézi a nagysikerű The Big Bang Theory-t, azok tudják, miről beszélek...

A képregények rajongóiról kezdték ezt mondani, utána a filmrajongókról. Elsőként a Star Wars, majd a Star Trek rajongói. Aztán jöttek a szerepjátékosok... számítógépes játékok rajongói... mind-mind egyfajta geek-ek.

Mi is azok vagyunk. Ezt nem moshatjuk le magunkról. A Second Life lett az életünk, arról beszélgetünk. Rossz ez? Szerintem nem, de lehetünk betegesen azok... És én legszívesebben azt kerülném el.

Jó geeknek lenni, de nem szabad bezárni magunkat egy képzeletbeli világba. Magamon szoktam észrevenni azt, hogyha foglalkozom a Second Life-fal, akkor kicsit olyan, mintha elvarázsolódnék. Nagyon lassan tudok csak kiugorni ebből a szerepből, és foglalkozni a valós problémáimmal a valós kapcsolatokkal. Semmi gondom nem lenne, ha az átmenet egy csettintésre menne. Most ezzel foglalkozom, aztán meg azzal. Nem, sajnos nem megy mindig.

Szerintem ez az, amit a pszichológusok úgy neveznek: függősség. Én csak így nevezem: geeknek lenni...