Szeretek összefoglalni, és szeretek visszanézni. Három hónappal ezelőtt indítottam el a blogot, próbáltam felépíteni ápolgatni. Sok-sok tapasztalattal lettem gazdagabb, életem kissé meg is változott szép lassan. Ez talán a blognak köszönhető, talán azzal, hogy elfoglaltam magam - és ehhez nem kellett beletemetkezni sehova se.
Amikor indítottam a blogot, akkor nem tudtam, miről is kéne írni. Minden ami érdekel - volt a jelszó, és így belekerült egy kis zene, egy kis film - akkoriban a fotózás és a kirándulás volt a mániám... A Second Life nevezetű témát kerültem, hanyagoltam, és inkább mint egy szellem járkáltam be abba a világba - nem is volt véletlen a Lordi avatár meghagyása mind a mai napig. Sorozatokat kezdtem el illegális módon nézegetni, szinte faltam az összes sorozatot, ami amerikában megjelent, és azt mondták róla, hogy érdemes megnézni.
Hogy miről NEM fogok írni, az már akkor eldöntött tény volt számomra. Nem fogok írni a magánéletemről, mert nem kötöm azt senki orrára. Hogy néha elmentem kirándulni, nyaralni, és készült jópár fotó, amiket megosztottam veletek, az egy dolog. Ez a fényképészeti mániám része - mindig is szerettem fényképezni és mindig is megpróbáltam megfelelő témákat találni. De nem fogok írni arról, hogy mi bánt, hogy mi dühít fel, hogy mi a tulajdonképpeni bajaim, mert olyan énblogokkal tele van az internet. A gondokat szerintem mindenkinek magának kell megoldani, és én harcolok ellene, ahogyan tudok.
Megfogadtam, hogy nem fogok írni politikáról sem, mert azzal is tele van az internet. A politizálni nem a kisembereknek kéne, és bármennyire is elégedetlen az ember, úgysem lehet vele megoldani semmit sem. Az elégedetlenséget - ami magyar sajátosság - is igyekszem kerülni. Dühöngőkkel tele a magyar internet, de ezzel nem lehet semmit sem megoldani - sőt, inkább kerülni kellene róla a beszédet.
Megfogadtam azt is, hogy a nagy fehér lakótársról sem írok, még akkor sem, ha a fotókon szerepel. Pedig már mondtam neki, hogy megcsinálom a blogját, és felteszem azt, amit akar, de nem... Ha nem, akkor nem.
Miről szól akkor ez a blog? Próbálok szórakoztató dolgokról írni, ami éppen eszembe jut, amit éppen láttam aznap, és megérdemli, hogy írjak róla. Ez mindig változni fog. Jelen esetben a közösségi oldalakban próbálom kiterjeszteni magam, még akkor is, ha sok "ismerős" számára teljesen ismeretlen vagyok. Second Life-ban néha-néha bejárkálok, követve Princess blogját. Sorozatimádatom még mindig a régi, bár most kissé hanyagoltam azt is. Ha találok egy jó videófilmet, akkor azt meg szoktam osztani veletek. A heavy metal kissé hanyagolva lett általam, a Depeche Mode ismét visszatért a tudatomba, köszönhető a koncertnek, de annyira azért nem hallgatom. Blogokat olvasgatok, magyar blogokat, és a Twitter (pontosabban a Turulcsirip) által szoktam még böngészgetni. Eltöltöm a kis szabadidőmet.
Hogy mi a tapasztalatom a látogatókról. Kedves látogatók: örülök, hogy látogattok, de annak már annyira nem, hogy meg sem szólaltok. Bár ezt a blogot magamnak csinálgatom, hogy legyen mit kezdenem magammal, azért mégiscsak egy olyan énblog ez, amiben kiváncsi vagyok a véleményetekre. Persze, nem kell agyondicsérni, hogy milyen szupi és milyen jó. De kezdek igazat adni valakinek, hogy amikor hülyeségről és negatív dolgokról van szó, akkor mindenki elkezdi mondani a magáét, de ha meg valami pozitívról, akkor csak kínos jajdejó-k hangzanak el, vagy a nagy büdös semmi, és az embernek mindentől elmegy a kedve. Ne aggódjatok, nekem nem megy el a kedvem tőle. Örülök, hogy nyomot hagyok az interneten. Valamint tisztelet a kivételnek.
Jöjjön a kis statisztikám az utóbbi időkből. Szóval a FEEDJIT egy hatalmas segítség számomra. Látom én, hogy a keresett témák a Depeche Mode, a Bonanza, meg a Paksi Faágyú. Törökország is érdekel néhány embert. Néhány embert a Second Life is és a Twitter is érdekel. Na meg a CSI. De ebben nincs is semmi gond, csak abban, hogy ez néhány embert jelent. Mivel a blogom nem az elégedetlenségről szól, nem fogom a számra venni egy pártnak se és egy celebnek se a nevét, ezért feltételezem, hogy ez a forgalom így is fog maradni. Így fog ez maradni, mert a blog nem az átlagembereknek szól, hanem azoknak, akiknek hasonló az érdeklődési köre az enyémékhez - magyarul kakukktojások, akikből nagyon kevés van.
A kérdőív is érdekes tapasztalatokat mutat: reklámoztam az Iwiw-en, a Twitteren és az SLhungary-n is. Az első napokban jött 9 szavazat, Iwiw-ről leginkább és talán az slhungary-ról is. Azóta semmi. Úgy tűnik, hogy csakis innen számíthatok látogatóktól...
De itt is vannak kivételek. Ahogyan azt a marketing-es cikkemben írtam, a Twitternek és a Facebooknak annyit köszönhetek, hogy néha-néha rámnéznek az emberek. Külföldről, és lehet, hogy hamar el is távoznak az oldalról.
No, ennyi volt az összefoglalás az elmúlt három hónapról. Igazság szerint még ennyire se gondoltam, hogy jó lesz ez az időszak - komolyan, én azt hittem, ennél sokkal rosszabb lesz. A jövendőben is várom az olvasókat, mert mindig lesz miről olvasni. Amíg az internet élményekben gazdag lesz, amíg nem fog megölni az unalom, addig mindig lesz...
Megszületett a végeredmény, lehet tapsolni magunknak...
