Elég szépen beletrafáltam az előző cikkemmel. Hogy mennyire?
Nos, a Star Wars film sajtóvetítése megtörtént - és a Disney kérései ellenére néhányan fel is rúgták azt a szabályt, hogy semmilyen spoilert ne lőjenek el. Hát ellőtték, úgyhogy köszönjük újságírók, anélkül megtudtam a sztorit, hogy láttam volna a filmet - és szerintem ezzel így vannak azok is, akik voltak olyan szerencsések, hogy láthassák a holnapi nap folyamán.
De ettől függetlenül érdekel még mindig a film, de azért nem kellett volna...
A többi újságíró közül néhányan szintén megérdemlik a túlérzékenységi díjat. Hogy amiatt nyavalyogni egy egész cikkben, hogy le kellett adniuk a telefont, hogy korlátozzák a szabadságában, és hogy éjjellátó szemüveg segítségével akadályozzák meg, hogy a nézők felvegyék a hangot, hogy egy rajongó se mehet kedvenc jelmezében...
A másik kedvencem pedig ez a mondat volt: ne vegyük magunkra, ha a mozijegyárus még nem látta a filmet, és pofákat vág, mert mi vagyunk olyan szerencsések, hogy láthattuk...
Szóval, azt kívánom mindenkinek, hogy egy kicsit lazítani... please...
2015. december 17., csütörtök
2015. december 16., szerda
A túlérzékenység kora
Úgyis sejtitek, hogy miért írom ezt, de lássuk, hátha rájöttök.
Ahogyan a Híradóban szokták mondani: "Figyelem, ez a téma egyeseket
érzékenyen érinthet..."
Próbáltam kitalálni, hogy mi illik a 2010-es évekre, és egyre inkább azt gondolom, hogy ez a túlérzékenység kora. Az elmúlt egy hétben ugyanis olyan hírek jöttek napvilágra, mely egyértelműen megmutatja: ha valaki elmondja a véleményét, az mindenképpen megosztó lesz, és elítélendő. Hogy mennyire háborodnak fel azon, amit mondtak, az attól függ, hogy mennyi embert "érint érzékenyen".
Ezt a témát természetesen már a 444.hu is boncolgatta, de senki se vette túl komolyan. Év elején mindenki megdöbbent a Charlie Hebdo-n (még akkor is, ha maga az újság túlment mindenen, és meg is lett az eredménye), most is megdöbbenünk azon, hogy egy túlérzékeny csoport végigterrorizálta Párizst, Tunéziát és így tovább. Harcosan kiállnak a szólásszabadságért, és közben nem vesszük észre, hogy már mi magunk is túlérzékenyen reagálunk mindenre.
A túlérzékenység korának jelei egyre több helyen bukkannak fel. Lassan már emiatt nem mondhatja el senki se a véleményét, mert azzal megbánt valakit. Egymást fogjuk lekorlátozni...
Kedvenc példám, amit nemrégiben olvastam: örülsz annak, hogy mennyi ajándékot tudtál összevásárolni, amit egész évben megspóroltál. Isten ments, hogy posztolj róla képet, hiszen a hozzád hasonlóan gazdag anyukák felháborodnak, hogy vannak családok, akiket ez a kép "érzékenyen érinthetnek", mert ajándékra se jutja nekik.
Vagy a másik kedvencem, ami nyáron történt: egy vallási csoport egy lenge ruhában öltözött lányt zavartak le a buszról, mert az sértette a vallási meggyőződésüket. Az már nem számított, hogy mindenfélének elmondták a lányt, az nem volt annyira sértő...
Ha már említettem a 444.hu-t, akkor íme egy másik cikk, amiben azért jól elmagyarázzák, hogy a jelenség természetesen nem tőlünk származik, nem hungarikum... mi még igencsak szolidak vagyunk.
Nem írtam a blogomba... nagyon sokáig. Jóformán nem volt miről. De ezek után elkezdtem gondolkozni azon, hogy megírjam-e majd a véleményemet az új Star Wars filmről, amit meg fogok nézni, mert... vagy azért fog érzékenyen érinteni valakit, mert nem láthatja - mert mondjuk vidéken nem nagyon vannak mozik, vagy nem teheti meg - vagy azért, mert szívből utálja a Star Wars-t, ami megváltoztatta annakidején a világot, és milyen jól elcseszte az alkotója az előzménytrilógiával, és hány bőrt akarnak még lehúzni a rajongókról...
De eldöntöttem, nem fogok így tenni...
Próbáltam kitalálni, hogy mi illik a 2010-es évekre, és egyre inkább azt gondolom, hogy ez a túlérzékenység kora. Az elmúlt egy hétben ugyanis olyan hírek jöttek napvilágra, mely egyértelműen megmutatja: ha valaki elmondja a véleményét, az mindenképpen megosztó lesz, és elítélendő. Hogy mennyire háborodnak fel azon, amit mondtak, az attól függ, hogy mennyi embert "érint érzékenyen".
Ezt a témát természetesen már a 444.hu is boncolgatta, de senki se vette túl komolyan. Év elején mindenki megdöbbent a Charlie Hebdo-n (még akkor is, ha maga az újság túlment mindenen, és meg is lett az eredménye), most is megdöbbenünk azon, hogy egy túlérzékeny csoport végigterrorizálta Párizst, Tunéziát és így tovább. Harcosan kiállnak a szólásszabadságért, és közben nem vesszük észre, hogy már mi magunk is túlérzékenyen reagálunk mindenre.
A túlérzékenység korának jelei egyre több helyen bukkannak fel. Lassan már emiatt nem mondhatja el senki se a véleményét, mert azzal megbánt valakit. Egymást fogjuk lekorlátozni...
Kedvenc példám, amit nemrégiben olvastam: örülsz annak, hogy mennyi ajándékot tudtál összevásárolni, amit egész évben megspóroltál. Isten ments, hogy posztolj róla képet, hiszen a hozzád hasonlóan gazdag anyukák felháborodnak, hogy vannak családok, akiket ez a kép "érzékenyen érinthetnek", mert ajándékra se jutja nekik.
Vagy a másik kedvencem, ami nyáron történt: egy vallási csoport egy lenge ruhában öltözött lányt zavartak le a buszról, mert az sértette a vallási meggyőződésüket. Az már nem számított, hogy mindenfélének elmondták a lányt, az nem volt annyira sértő...
Ha már említettem a 444.hu-t, akkor íme egy másik cikk, amiben azért jól elmagyarázzák, hogy a jelenség természetesen nem tőlünk származik, nem hungarikum... mi még igencsak szolidak vagyunk.
Nem írtam a blogomba... nagyon sokáig. Jóformán nem volt miről. De ezek után elkezdtem gondolkozni azon, hogy megírjam-e majd a véleményemet az új Star Wars filmről, amit meg fogok nézni, mert... vagy azért fog érzékenyen érinteni valakit, mert nem láthatja - mert mondjuk vidéken nem nagyon vannak mozik, vagy nem teheti meg - vagy azért, mert szívből utálja a Star Wars-t, ami megváltoztatta annakidején a világot, és milyen jól elcseszte az alkotója az előzménytrilógiával, és hány bőrt akarnak még lehúzni a rajongókról...
De eldöntöttem, nem fogok így tenni...
2013. október 15., kedd
A robotok elleni harc folytatódik...
Folytatom elméleteimet a spambotokról, és egy kicsit beleveszem az előbb kifejtett mobilos témát is. A kettő együtt összefügg, és már egy honlap készítésénél el kell dönteni, hogy mit mutasson az oldal egy kereső robotnak, mit mutasson az oldal egy spamrobotnak és mit mutasson egy felhasználónak.
Mindenki eldönti, hogyan kíván harcolni a spamrobotok ellen. Ha az oldaladon nem engedélyezed a hozzászólást, és egy titkos admin oldalon keresztül adminisztrálod az oldalt, akkor nyugodtan elfelejtheted a harcot. De ki ne lenne kíváncsi a véleményekre, a visszajelzésekre azon kívül, hogy a statisztikát bámulod... egy weboldal célja ma már nemcsak egy egyszerű galéria, a visszajelzésekre is kíváncsi vagy, ahhoz pedig engedned kell a hozzászólásokat. Ha pedig fórumot tervezel, akkor a kérdés nem kérdés... a kesztyűt fel kell venned.
A spamrobotok nem kereső robotoknak fogják álcázni magukat, hanem normál felhasználóknak. A kereső robotokra meg szükség van, akárki akármit mond. Ha a spamrobotok nem használnak CSS-t, akkor a Honeypot jó megoldásnak tűnik, a kereső robotok meg úgysem fognak kommentelni (miért is tennék).
Milyen oldalt tervezel? Mert ez a kérdés meghatározza, hogy miként szeretnél harcolni a spambotok ellen, és miként állsz hozzá a kereső robotokkal szemben. Lássunk egy példát, és keressünk rá megoldást.
Az oldal, amit tervezünk, legyen egy felnőtt témában utazó blog - mondjuk, hogy nem szeretnénk, ha 12 éven aluliak látogatnák. Blog, tehát kíváncsiak vagyunk a látogatók véleményére. A keresőben szerepeljen a weboldalt, de ha valaki meglátogatja, akkor ne a weboldal tartalma legyen rögtön, hanem írja ki: az oldalt 12 éven aluliak nem látogathatják. Lássuk, hogyan oldjuk meg ezt a kérdést anélkül, hogy bárkinek foglalkoznia kellene különféle captcha-val, és csak a látogatáskor legyen kissé kényelmetlen a látogatás, és még névtelenül is hozzászólhatnak...
A weboldalnak minden oldal látogatáskor ellenőrzi, hogy keresőrobot-e vagy milyen böngésző. Ha keresőrobot, akkor semmilyen session-t nem fog ellenőrizni, megmutatja a tartalmat mint egy mobil böngésző, de hozzászólást nem enged (úgysem fog, de nem lehet tudni, nem-e spambot az illető, inkább legyünk óvatosak).
Ha valamilyen böngésző, akkor ellenőrizzük, hogy ez az első látogatása-e, vagy nem. Ehhez használjunk egy session vizsgálatot, azaz létezik-e egy bizonyos változó - ha nem létezik, akkor ez az első látogatás. Ha nem ez az első látogatása, akkor nincs teendőnk...
Ha viszont ez az első látogatása (mondjuk a mai nap folyamán), akkor jöhet a beléptető rendszer, benne egy honeypot-tal. Elmentjük a meglátogatni kívánt oldal hivatkozását egy sessionbe, és jön egy űrlap a következő szöveggel: "Ezt az oldalt csak 12 éven felüliek látogathatják". Alatta egy HoneyPot captcha (vagy egy checkbox is elegendő, melyet a felhasználónak ki kell pipálnia), és alatta két gomb ("Elmúltam 12 éves", "Nem múltam el 12 éves", mintkettő submit gomb, csak más name-mel). Ha a felhasználó eleget tesz a kérésnek, megkapja a session változót, miszerint látogató, és a hivatkozásra lép - mely session-t ezután törlésre ítélünk. Ha nem tesz eleget (mert spamrobot), akkor nem kapja meg a változót, és átdobjuk... mondjuk a Google-ra.
Innentől kezdve már azt se kell ellenőrizni, hogy spambot-e az illető, csak azt, hogy milyen bőngészővel nézi az oldalt. De a biztonság kedvéért az űrlapok aljára bedobhatjuk a HoneyPot captcha-t vagy ha beléptető rendszert is használunk (felhasználói név és jelszó), akkor annak aljára odadobjuk a checkbox-ot, miszerint a "Szabályzatot elfogadom".
Mindenki eldönti, hogyan kíván harcolni a spamrobotok ellen. Ha az oldaladon nem engedélyezed a hozzászólást, és egy titkos admin oldalon keresztül adminisztrálod az oldalt, akkor nyugodtan elfelejtheted a harcot. De ki ne lenne kíváncsi a véleményekre, a visszajelzésekre azon kívül, hogy a statisztikát bámulod... egy weboldal célja ma már nemcsak egy egyszerű galéria, a visszajelzésekre is kíváncsi vagy, ahhoz pedig engedned kell a hozzászólásokat. Ha pedig fórumot tervezel, akkor a kérdés nem kérdés... a kesztyűt fel kell venned.
Milyen oldalt tervezel? Mert ez a kérdés meghatározza, hogy miként szeretnél harcolni a spambotok ellen, és miként állsz hozzá a kereső robotokkal szemben. Lássunk egy példát, és keressünk rá megoldást.
Az oldal, amit tervezünk, legyen egy felnőtt témában utazó blog - mondjuk, hogy nem szeretnénk, ha 12 éven aluliak látogatnák. Blog, tehát kíváncsiak vagyunk a látogatók véleményére. A keresőben szerepeljen a weboldalt, de ha valaki meglátogatja, akkor ne a weboldal tartalma legyen rögtön, hanem írja ki: az oldalt 12 éven aluliak nem látogathatják. Lássuk, hogyan oldjuk meg ezt a kérdést anélkül, hogy bárkinek foglalkoznia kellene különféle captcha-val, és csak a látogatáskor legyen kissé kényelmetlen a látogatás, és még névtelenül is hozzászólhatnak...
A weboldalnak minden oldal látogatáskor ellenőrzi, hogy keresőrobot-e vagy milyen böngésző. Ha keresőrobot, akkor semmilyen session-t nem fog ellenőrizni, megmutatja a tartalmat mint egy mobil böngésző, de hozzászólást nem enged (úgysem fog, de nem lehet tudni, nem-e spambot az illető, inkább legyünk óvatosak).
Ha valamilyen böngésző, akkor ellenőrizzük, hogy ez az első látogatása-e, vagy nem. Ehhez használjunk egy session vizsgálatot, azaz létezik-e egy bizonyos változó - ha nem létezik, akkor ez az első látogatás. Ha nem ez az első látogatása, akkor nincs teendőnk...
Innentől kezdve már azt se kell ellenőrizni, hogy spambot-e az illető, csak azt, hogy milyen bőngészővel nézi az oldalt. De a biztonság kedvéért az űrlapok aljára bedobhatjuk a HoneyPot captcha-t vagy ha beléptető rendszert is használunk (felhasználói név és jelszó), akkor annak aljára odadobjuk a checkbox-ot, miszerint a "Szabályzatot elfogadom".
2013. október 11., péntek
Battle of Clans
Szerepjátékos vagyok, ezért kerestem egy könnyed kis játékot a mobilomra, hogy ha unaloműzésként is BKV-zás alatt arra az 5-10 percre valahogy ellegyek. Tudom, hogy ez egy kicsit veszélyes, de így bukkantam a fenti játékra.
A Battle of Clans, vagy régebbi nevén Battle Arena egy klikkelgetős online RPG játék Androidra. Ami tetszik nekem, hogy nem egy Mafia alapú RPG, mely külföldön nagyon elterjedt, de számomra kissé fantáziátlan. Nem is RPG-k, hanem amolyan: klikkelgessünk, gyűjtsünk be mindent, alázzuk meg a többieket, de semmi közösségi élmény nincs benne, még akkor is, ha vannak klánok, vannak úgymond kérések - aminek ha akarsz eleget teszel, ha akarsz nem, de akkor se történik semmi... de semmi. Ezekben nincs semmi olyasmin, ami alapján azt mondanánk - ez egy RPG.
A Battle of Clans nekem inkább a magyar VégzetÚrra hasonlít - hasonlóak az alapelvek, bár egy kicsit máshogyan kezdődik maga a játék. Én még csak a 10. szintnél tartok, de már látok benne egy kis közösségi elemet a játékban, és lehet, hogy lesznek a későbbiek folyamán is, de nem kívánok belelendülni, hiszen a Végzetúrnál is azok teljesítenek jobban, akik az erőforrásokat gyűjtik és hasznosítják, nem pedig a gyors haladást választják. Ám mégiscsak van különbség a két játék között... míg a szintlépés a Végzetúrnál kissé magától jön, addig a Battle of Clansnál inkább kiút a tétlenségből...
Kezdem az elején. A legtöbb játék a küldetésekbe rejti a tutorialokat... itt is így van. Kezdi a felszereléssel (kapunk egy tőrt), aztán jön a bányászat, majd jön a kováccsal, hogyan kell fejleszteni a felszerelést, hogyan kell ékkövet belerakni. Majd jön a legfontosabb rész, az Aréna, ahol összecsaphatsz a többi játékossal, de nem végtelenségig, mert van egy korlát - az Akciópontok... Minden további lépés a szintlépések után, és szinte minden szintlépés új dolgot hoz a játékba.
Ami nem lenne rossz, csak a legnagyobb bajom azzal volt, hogy a karakter fejlesztési lehetőség is szinthez köti. Van 4 Tulajdonságunk, az Erő, a Gyorsaság, az Egészség és az Ügyesség, de szinttől függ, hogy melyik fejleszthető, és szintenként kapsz 2 pontot a fejlesztésre, amivel alapban 1 Tulajdonságot fejleszthetsz +1-gyel (10. szint felett meg már +3 és így tovább). Emiatt a félreértés miatt az Erőmre többet raktam, és amikor már a többit is fejleszthettem, akkor derült ki, hogy nincs elég pontom a fejlesztésre... A fejlesztés ráadásul el van dugva a kezdőlapon, és nem is szerepel a küldetések közt... talán ezért van az, hogy a játék elején elég sok a gyenge ellenfél az Arénában.
Mint mondtam, a szintlépések után jelennek meg egymás után az újdonságok, és a küldetések is lassan csepegtetik az új információkat. De vannak ismétlődő küldetések is - pl. a bányássz 3 szenet naponta vagy a 20 győzelmet érj el az Arénában naponta. De egy kicsit előreszaladtam. Apropó, Bánya... A bányászat során fontos erőforrásokat szerezhetsz meg - pl. az ékköveket és drágaköveket, amik fontosak a felszerelésed fejlesztésénél. Persze találhatsz szenet meg fura vasdarabot, amiknek a jelentősége csak később derül ki...
Szintlépés után jelenik meg a bolt, ahol megveheted azokat a tárgyakat, amiket fel tudsz venni a szintet szerint. Azaz szintlépés után itt érdemes körülnézni, majd irány a kovács, és fejleszteni a cuccokat addig, ameddig lehet pénzért - egy idő után már csak kristályokért, amiknek a szerepéről egy kicsit később). Mivel mindennap bányászol, ezért egy rakásnyi ékkőt fogsz kapni, amit a tárgyakba be is rakhatsz a kováccsal, ezek az Tulajdonságaidat növelhetik. Aztán megjelennek (most nem tudom, melyik szinten) a Kalandozások lehetősége - ebből kétféle van, az egyik a Felfedezés a másik a Kaland. Előbbinél különféle növényeket és kincsesládákat találhatsz miután vettél egy térképet, az utóbbinál pedig különféle szörnyekkel küzdhetsz meg. És itt most kicsit elnyomok egy mosolyt, mert a kezdeti szinteken különféle katicákkal meg békákkal küzdesz meg, és kissé dühöngök is, amikor egy közelharcban sok másik játékost lenyomsz, mint egy bélyeget, de 3-4 katica és gyík eközben pépesre ver... Az egyik szintlépés után megjelenik a Kocsma is, ahol - ha akarsz, persze - a többi játékossal cseveghetsz.
Időközben lehet nézelődni, hogy milyen lehetőségek vannak még. A Kovácsnál ugyanis nemcsak fejleszteni lehet a cuccokat és nemcsak ékkövekkel felturbózni, hanem ki lehet szedni az ékköveket a tárgyakból. Ha van 10 ékkövet egy fajtából, akkor csinálhatsz egy fúziót is, hogy jobb ékövet kaphass. És itt most visszatérek az ékkövekre: egy tárgyra nemcsak egy ékkő rakható, hanem 2-3 is, de a második ékkő helyének kialakításához már nem rubin kell, hanem zafír, és a 3. helyhez gyémánt kell - de itt már nagy az esélye, hogy dobhatod a cuccodat, mert nem sikerül a művelet.
A Kovácsnál van két olyan lehetőség még, amit csak most fedeztem fel. Az egyik a saját cuccok készítése, itt a bányászott és megtalált dolgokból újat készíthetsz el, ha előtte megveszed a kezdő barkácsolók kézikönyvét. A másik a varázsitalok kotyvasztása, ahol különféle növényi alkatrészekből erős varázsitalokat kotyvaszthatsz, mellyel ideiglenesen fejlesztheted a Tulajdonságaidat. Ilyen növényeket Felfedezés során bukkanhatsz.
Jelenleg itt tartok, de már most úgy érzem, hogy szerintem ez a játék van olyan jó, mint a VégzetÚr. Mielőtt elmondanám a taktikámat a játékban, még jövök egy magyarázattal: hogy lehet ingyenes egy ilyen játék, mert egy reklámmal se találkoztam. Nos, a Battle of Clans-nak is van "ősköve", aki Végzeturas, az érteni fogja. A Kristályokkal különféle előnyök szerezhetők meg - pl. a tárgyak egy fejlettség felett már csak Kristályokkal fejleszthetők, ha elfogynak az Akciópontjaid, akkor 3 kristályért kapsz 60-at, ha türelmetlen vagy a bányászatnál, akkor kristályért cserébe gyorsan elvégezheted... és így tovább. Ám ellentétben a VégzetÚrral, kristály nemcsak pénzért (azaz utalással) szerezhető meg, hanem mondjuk szintlépésenként szerezhető 1 darab, és naponta a Facebook oldalról megszerzett promó kóddal is szerezhető 1 darab. Igazán nagy előnyét nem láttam még, mert az én taktikámmal nem igazán fér össze a kristályok gyűjtögetése és felhasználása...
És jöjjön az én taktikám - mert ezt a játékot is lehet ésszel játszani, és jól optimalizálni a karakterünket. Sokan bizonyára ott követhetik el a hibát, hogy akkor gyorsan végigjátszani, egymás után szintet lépni... nagy hiba, szerintem. A pénz sokkal fontosabb erőforrás, meg az ékkövek, felszerelések gyűjtögetése, mint az XP gyűjtése. Szintlépés után megpróbálok minden cuccot beszerezni, amit a szintem alapján be lehet szerezni, és azokat fejleszteni addig, amíg nem kerül kristályba. Ezek alapján nem ragaszkodok ahhoz, hogy annyira fejlesszek egy cuccot, hogy fájó szívvel megszabaduljak tőle. Ha a lecserélt cuccban volt ékkő, akkor a másik cuccba is rakok ékkövet, és miután már nem tudok mit csinálni, akkor megyek az Arénába, és gyűjtöm az XP-ket meg némi pénzt. Vigyázni kell a Kalandokkal is, mert ugyan ott péppé vernek a bogarak és szöcskék, de több XP-t szerzel, mint az Arénában, mint amennyi haszna van... de néhány komponenst csak ott lehet beszerezni. Ja, és egyedi cuccokat is, melyek sokkal erősebbek a boltban kapható társainál.
Mi lehet a későbbiek folyamán? Itt is vannak klánok, vagy szövetségek (12. szint után), amiknél már sokkal több lehetőségünk lehet. Ha pedig beindulnak a szövetségek, akkor bizonyára meglesz az az érzés, amit hiányolok a legtöbb Maffiás rendszerű RPG játéknál... Persze remélem, találok olyan szövetséget, melyeknél magyarok is vannak, mert külföldi klánnál elveszhet a közösségi összetartozás érzése...
Módosítás: VAN MAGYAR KLÁN. Ha a klánkeresőbe beütitek, hogy magyar, akkor egyből kidobja a Magyar szocialista m [HUN] klánt. Bár nem értem, miért ez a nevük, de ez tűnik az egyetlen magyar klánnak a játékban...
A Battle of Clans nekem inkább a magyar VégzetÚrra hasonlít - hasonlóak az alapelvek, bár egy kicsit máshogyan kezdődik maga a játék. Én még csak a 10. szintnél tartok, de már látok benne egy kis közösségi elemet a játékban, és lehet, hogy lesznek a későbbiek folyamán is, de nem kívánok belelendülni, hiszen a Végzetúrnál is azok teljesítenek jobban, akik az erőforrásokat gyűjtik és hasznosítják, nem pedig a gyors haladást választják. Ám mégiscsak van különbség a két játék között... míg a szintlépés a Végzetúrnál kissé magától jön, addig a Battle of Clansnál inkább kiút a tétlenségből...
Ami nem lenne rossz, csak a legnagyobb bajom azzal volt, hogy a karakter fejlesztési lehetőség is szinthez köti. Van 4 Tulajdonságunk, az Erő, a Gyorsaság, az Egészség és az Ügyesség, de szinttől függ, hogy melyik fejleszthető, és szintenként kapsz 2 pontot a fejlesztésre, amivel alapban 1 Tulajdonságot fejleszthetsz +1-gyel (10. szint felett meg már +3 és így tovább). Emiatt a félreértés miatt az Erőmre többet raktam, és amikor már a többit is fejleszthettem, akkor derült ki, hogy nincs elég pontom a fejlesztésre... A fejlesztés ráadásul el van dugva a kezdőlapon, és nem is szerepel a küldetések közt... talán ezért van az, hogy a játék elején elég sok a gyenge ellenfél az Arénában.
Mint mondtam, a szintlépések után jelennek meg egymás után az újdonságok, és a küldetések is lassan csepegtetik az új információkat. De vannak ismétlődő küldetések is - pl. a bányássz 3 szenet naponta vagy a 20 győzelmet érj el az Arénában naponta. De egy kicsit előreszaladtam. Apropó, Bánya... A bányászat során fontos erőforrásokat szerezhetsz meg - pl. az ékköveket és drágaköveket, amik fontosak a felszerelésed fejlesztésénél. Persze találhatsz szenet meg fura vasdarabot, amiknek a jelentősége csak később derül ki...
Szintlépés után jelenik meg a bolt, ahol megveheted azokat a tárgyakat, amiket fel tudsz venni a szintet szerint. Azaz szintlépés után itt érdemes körülnézni, majd irány a kovács, és fejleszteni a cuccokat addig, ameddig lehet pénzért - egy idő után már csak kristályokért, amiknek a szerepéről egy kicsit később). Mivel mindennap bányászol, ezért egy rakásnyi ékkőt fogsz kapni, amit a tárgyakba be is rakhatsz a kováccsal, ezek az Tulajdonságaidat növelhetik. Aztán megjelennek (most nem tudom, melyik szinten) a Kalandozások lehetősége - ebből kétféle van, az egyik a Felfedezés a másik a Kaland. Előbbinél különféle növényeket és kincsesládákat találhatsz miután vettél egy térképet, az utóbbinál pedig különféle szörnyekkel küzdhetsz meg. És itt most kicsit elnyomok egy mosolyt, mert a kezdeti szinteken különféle katicákkal meg békákkal küzdesz meg, és kissé dühöngök is, amikor egy közelharcban sok másik játékost lenyomsz, mint egy bélyeget, de 3-4 katica és gyík eközben pépesre ver... Az egyik szintlépés után megjelenik a Kocsma is, ahol - ha akarsz, persze - a többi játékossal cseveghetsz.
A Kovácsnál van két olyan lehetőség még, amit csak most fedeztem fel. Az egyik a saját cuccok készítése, itt a bányászott és megtalált dolgokból újat készíthetsz el, ha előtte megveszed a kezdő barkácsolók kézikönyvét. A másik a varázsitalok kotyvasztása, ahol különféle növényi alkatrészekből erős varázsitalokat kotyvaszthatsz, mellyel ideiglenesen fejlesztheted a Tulajdonságaidat. Ilyen növényeket Felfedezés során bukkanhatsz.
Jelenleg itt tartok, de már most úgy érzem, hogy szerintem ez a játék van olyan jó, mint a VégzetÚr. Mielőtt elmondanám a taktikámat a játékban, még jövök egy magyarázattal: hogy lehet ingyenes egy ilyen játék, mert egy reklámmal se találkoztam. Nos, a Battle of Clans-nak is van "ősköve", aki Végzeturas, az érteni fogja. A Kristályokkal különféle előnyök szerezhetők meg - pl. a tárgyak egy fejlettség felett már csak Kristályokkal fejleszthetők, ha elfogynak az Akciópontjaid, akkor 3 kristályért kapsz 60-at, ha türelmetlen vagy a bányászatnál, akkor kristályért cserébe gyorsan elvégezheted... és így tovább. Ám ellentétben a VégzetÚrral, kristály nemcsak pénzért (azaz utalással) szerezhető meg, hanem mondjuk szintlépésenként szerezhető 1 darab, és naponta a Facebook oldalról megszerzett promó kóddal is szerezhető 1 darab. Igazán nagy előnyét nem láttam még, mert az én taktikámmal nem igazán fér össze a kristályok gyűjtögetése és felhasználása...
És jöjjön az én taktikám - mert ezt a játékot is lehet ésszel játszani, és jól optimalizálni a karakterünket. Sokan bizonyára ott követhetik el a hibát, hogy akkor gyorsan végigjátszani, egymás után szintet lépni... nagy hiba, szerintem. A pénz sokkal fontosabb erőforrás, meg az ékkövek, felszerelések gyűjtögetése, mint az XP gyűjtése. Szintlépés után megpróbálok minden cuccot beszerezni, amit a szintem alapján be lehet szerezni, és azokat fejleszteni addig, amíg nem kerül kristályba. Ezek alapján nem ragaszkodok ahhoz, hogy annyira fejlesszek egy cuccot, hogy fájó szívvel megszabaduljak tőle. Ha a lecserélt cuccban volt ékkő, akkor a másik cuccba is rakok ékkövet, és miután már nem tudok mit csinálni, akkor megyek az Arénába, és gyűjtöm az XP-ket meg némi pénzt. Vigyázni kell a Kalandokkal is, mert ugyan ott péppé vernek a bogarak és szöcskék, de több XP-t szerzel, mint az Arénában, mint amennyi haszna van... de néhány komponenst csak ott lehet beszerezni. Ja, és egyedi cuccokat is, melyek sokkal erősebbek a boltban kapható társainál.
Mi lehet a későbbiek folyamán? Itt is vannak klánok, vagy szövetségek (12. szint után), amiknél már sokkal több lehetőségünk lehet. Ha pedig beindulnak a szövetségek, akkor bizonyára meglesz az az érzés, amit hiányolok a legtöbb Maffiás rendszerű RPG játéknál... Persze remélem, találok olyan szövetséget, melyeknél magyarok is vannak, mert külföldi klánnál elveszhet a közösségi összetartozás érzése...
Módosítás: VAN MAGYAR KLÁN. Ha a klánkeresőbe beütitek, hogy magyar, akkor egyből kidobja a Magyar szocialista m [HUN] klánt. Bár nem értem, miért ez a nevük, de ez tűnik az egyetlen magyar klánnak a játékban...
2013. október 1., kedd
A Metallica film - Through the Never
Komolyan mondom, nem értem... Mármint azokat nem értem, akik össze-vissza fikázzák a filmet, főleg azért, mert... úgymond... többet vártak Antal Nimródtól.
Szerintem ez egy jó film volt... pontosabban nem is film. Egy majdnem 2 órás 3D-s koncertfilmet láthattunk, melyben volt ugyan eseménysor is, de nem kell túl sokat belelátni. Én úgy veszem, mint egy koncert klippet, és nem kell bele túl sokat gondolni. Érdekes, hogy a banális történetű ABBA filmnél - amikor egy riporter még a koncertre se jut el az újságírói pass-szal - senki, de senki sem kritizálta azt, hogy hol a történet... tessék ezt is úgy venni, és felejtsük el azt a tényt, hogy magyar a rendező, mert az irigységnél több úgysem hangzik ki belőle.
Egy tökéletesre megkomponált (ja igen, 5 koncertből össze lehet gyúrni) koncertet láthatunk, ahol kisebb bakikon kívül egy ereje teljében lévő együttest láthatunk. Minden van a koncertben, amit eddig megfordulhatott egy Metallica koncerten és mindezt olyan közelről, ahogyan azt eddig sosem. OK... koncert feeling csak részben van benne, az lett volna az igazi, ha a moziban is úgy csápoltak és ördögvilláztak volna - helyette mozgott a testünk a koncert ritmusára ültünkben, és oda képzeltük magunkat.
Minden volt: leomló Justicia szobor, villámot hasító villamos szék, tüzijáték dögivel, géppuskaropogás és csatazaj és még a kamubaleset is, ami megszakítja a koncertet, hogy aztán egy majdnem unplugged-ot nyomjon a végén az együttes. Ne is említsük a LED koporsóból kiszabadulni akaró embereket, és a világító füstölgő kereszteket.
A koncertet átkötő filmről. Először nem értettem, miért nincs felirat a filmhez, de rájöttem... nem is kell. Ez egy klip, ezt még a vaknak is látnia kellett. A történet szerint egy Justin Bieberhez hasonló kinézetű futársrác szurreális kalandjait élhetjük át, akinek ott kellett hagynia a koncertet, mert a Metallica gépezete elküldte egy csomagért. Ám amikor ezért a csomagért ment a furgonjával, egy piros lámpánál baleset éri. Aztán kiderült, hogy egy utcai zavargás elől menekülő férfi volt a másik kocsiban, és a futár is a kellős közepében találja magát az utcai harcban - tüntetők és rendőrök közt. Ám a tüntetőket egy álarcos lovas is ritkítja - elkapja lasszójával és felakasztja őket. Ezt hősünk nem nézhette tétlenül, és szembeszállt az apokalipszis lovasával - de menekülni is kényszerül.
Később megtalálja a lerobbant kocsit, és benne a rémült sofőrrel, aki ki se mer mozdulni. A kocsiban megtalálja azt a kelléket, ami hiányzik a koncertről, és döbbent arcot lehet látni. Akit izgat, hogy mi volt a táskában... nos, az nem is fog többet megtudni. A srác arcáról az olvasható le, hogy teljesen felesleges lehetett az útja. De hát a munka, az munka...
Visszafele a lovassal és néhány csatlósával néz szembe. Erőt vesz magán, lelocsolja magát benzinnel és tűzre lobbantja magát, és megverekszik a bandával... de alulmarad. Miután feltámad, már csak a lovas az egyetlen akadály közte, és a koncert közt... de sikeresen, szinte majdnem heroikusan össze is csap vele. Ám a koncert végére ér csak oda... a táskával, amiről nem tudjuk meg, mi lehetett benne...
Nekem ez a film bejött, bár én nem gondoltam bele túl sokat. Szerintem el kéne dobni az elvárásainkat, és akkor egészen más lesz. A zenék jól össze voltak válogatva, a koncert tökéletes volt, a klip is olyan, amilyennek egy klipnek lennie kell... nem film, hanem egy klip...
Szerkesztés: Időközben többekben is felmerült a kérdés a Facebook-on: mi volt a táskában... Egy rajongó számára vajon mi lehet a válasz... hogy a táskában Cliff Burton lelke volt, aki a Metallica első és tragikus körülmények közt elhunyt basszusgitárosa volt. A következtetést erre az utolsó dal adta meg, az Orion, melyet a zenekar a későbbiek során mindig Cliff emlékére játsszák. Mint látjátok: egy rajongó számára a legérdekesebb részlet is rejt tartalmat, és talán érthető is, hogy egy táska miért volt annyira fontos az együttes számára... még ha jelentéktelennek is tűnik. Csak ezek után meg azt mondom, hogy a főszereplő srác nem éppen a legjobb választás volt, mert abszolút érdekes arcot vágott, amikor megtalálta a táskát...
Szerintem ez egy jó film volt... pontosabban nem is film. Egy majdnem 2 órás 3D-s koncertfilmet láthattunk, melyben volt ugyan eseménysor is, de nem kell túl sokat belelátni. Én úgy veszem, mint egy koncert klippet, és nem kell bele túl sokat gondolni. Érdekes, hogy a banális történetű ABBA filmnél - amikor egy riporter még a koncertre se jut el az újságírói pass-szal - senki, de senki sem kritizálta azt, hogy hol a történet... tessék ezt is úgy venni, és felejtsük el azt a tényt, hogy magyar a rendező, mert az irigységnél több úgysem hangzik ki belőle.
Minden volt: leomló Justicia szobor, villámot hasító villamos szék, tüzijáték dögivel, géppuskaropogás és csatazaj és még a kamubaleset is, ami megszakítja a koncertet, hogy aztán egy majdnem unplugged-ot nyomjon a végén az együttes. Ne is említsük a LED koporsóból kiszabadulni akaró embereket, és a világító füstölgő kereszteket.
Később megtalálja a lerobbant kocsit, és benne a rémült sofőrrel, aki ki se mer mozdulni. A kocsiban megtalálja azt a kelléket, ami hiányzik a koncertről, és döbbent arcot lehet látni. Akit izgat, hogy mi volt a táskában... nos, az nem is fog többet megtudni. A srác arcáról az olvasható le, hogy teljesen felesleges lehetett az útja. De hát a munka, az munka...
Nekem ez a film bejött, bár én nem gondoltam bele túl sokat. Szerintem el kéne dobni az elvárásainkat, és akkor egészen más lesz. A zenék jól össze voltak válogatva, a koncert tökéletes volt, a klip is olyan, amilyennek egy klipnek lennie kell... nem film, hanem egy klip...
Szerkesztés: Időközben többekben is felmerült a kérdés a Facebook-on: mi volt a táskában... Egy rajongó számára vajon mi lehet a válasz... hogy a táskában Cliff Burton lelke volt, aki a Metallica első és tragikus körülmények közt elhunyt basszusgitárosa volt. A következtetést erre az utolsó dal adta meg, az Orion, melyet a zenekar a későbbiek során mindig Cliff emlékére játsszák. Mint látjátok: egy rajongó számára a legérdekesebb részlet is rejt tartalmat, és talán érthető is, hogy egy táska miért volt annyira fontos az együttes számára... még ha jelentéktelennek is tűnik. Csak ezek után meg azt mondom, hogy a főszereplő srác nem éppen a legjobb választás volt, mert abszolút érdekes arcot vágott, amikor megtalálta a táskát...
Idáig jutott Magyarország
Kedves pozitívan gondolkozók társasága. Egy ismerősöm osztotta meg velem tapasztalatait az állítólag híres magyar vendégszeretetről. Döbbenten hallgattuk, és érett bennem az, hogy megosszam veletek, akik keresik az okokat, miért van az, hogy ennyire lehangoló Magyarországon élni, és miért menekülnek ki külföldre egyre többen.
Kezdődjék a történet ott, hogy az ismerősöm egy barátjával elutazott egy vasárnapi napon egy Balaton melletti nagy turistaközpontba, Keszthelyre. Elnézték a menetrendet, mert azt hitték, hogy az utolsó vonat 9-kor megy, de nem, 19 órakor... Így óhatatlanul is elkéstek, és várniuk kellett a következő, hajnali vonatra. De a kalandjuk csak most kezdődött... ráadásul zuhogott az eső.
Elsőként kerestek szállást. Se panzióba, se szállodába nem tudtak bejutni. Telefonáltak mindenhova, de sehol se vették fel a telefont. Kerestek kiadó szobákat, hogy legalább meghúzzák magukat egy éjszakára. A pénz se volt kérdés, de nem találtak szállást sem. Még ismerősöket is felhívtak, akik ajánlottak nekik egy-két helyet, de még ott sem vették fel a telefont. Sőt - egyszer egy ismerős hívta fel az egyik helyet, de ott sem vették fel.
Próbálkoztak egy kollégiumnál, de ott még be se engedték őket. Még az előtérbe se, mert a portás féltette az állását, és bármennyire lett volna meg benne a jószándék, nem engedhette meg magának, hogy legalább megmelegedjenek. Mert ugyan ott adnak ki egy-két éjszakára szobákat, de mivel a pénztár zárva van, még előlegbe vagy hogy utána kifizessék a számlát - azt sem lehetett.
A vasútállomásnál és a buszállomásnál is próbálkoztak, de a várótermet egyszerűen bezárják, nehogy mindenféle hajléktalan ott húzza meg magát. Sőt, amikor úgy döntöttek, hogy legalább fedél alatt legyenek, majdnem el is zavarták őket, hogy csak akkor lehetnek ott, ha vasútra vagy buszra várakoznak.
Így áztak-fáztak egészen hajnalig, amikor már megjött az első vonat, és elindulhattak...
Tanulság... könyörgöm ne az legyen, hogy miért nem figyeltek oda... Bárkivel előfordulhat az, hogy lekési az utolsó vonatot... Sajnálom, hogy idáig jutott el Magyarország, hogy még a napi egy jócselekedet híveit se találták meg az egész városban. Hogy szemernyi vendégszeretet, szemernyi jóindul se volt feléjük. Miért kellett odáig jutnunk, hogy félünk az idegenektől, félünk attól, hogy nehogy kirúgjanak minket az állásunkból... Az is érthetetlen számomra, hogy annyira lusták ott, ahol ezzel foglalkoznak, ahol fizetős vendégeket fogadnak... hogy azok se veszik a fáradságot, hogy felvegyék a telefont?
Számomra döbbenetes volt ez a kis beszélgetés, és sajnálom, hogy idáig jutott el az ország, hogy a vendégszeretetéről híres városában is így járjon két fiatal a zuhogó esőben, ráadásul készpénzzel a zsebében, hogy sehol sem tudja magát meghúzni.
Kezdődjék a történet ott, hogy az ismerősöm egy barátjával elutazott egy vasárnapi napon egy Balaton melletti nagy turistaközpontba, Keszthelyre. Elnézték a menetrendet, mert azt hitték, hogy az utolsó vonat 9-kor megy, de nem, 19 órakor... Így óhatatlanul is elkéstek, és várniuk kellett a következő, hajnali vonatra. De a kalandjuk csak most kezdődött... ráadásul zuhogott az eső.
Elsőként kerestek szállást. Se panzióba, se szállodába nem tudtak bejutni. Telefonáltak mindenhova, de sehol se vették fel a telefont. Kerestek kiadó szobákat, hogy legalább meghúzzák magukat egy éjszakára. A pénz se volt kérdés, de nem találtak szállást sem. Még ismerősöket is felhívtak, akik ajánlottak nekik egy-két helyet, de még ott sem vették fel a telefont. Sőt - egyszer egy ismerős hívta fel az egyik helyet, de ott sem vették fel.
Próbálkoztak egy kollégiumnál, de ott még be se engedték őket. Még az előtérbe se, mert a portás féltette az állását, és bármennyire lett volna meg benne a jószándék, nem engedhette meg magának, hogy legalább megmelegedjenek. Mert ugyan ott adnak ki egy-két éjszakára szobákat, de mivel a pénztár zárva van, még előlegbe vagy hogy utána kifizessék a számlát - azt sem lehetett.
A vasútállomásnál és a buszállomásnál is próbálkoztak, de a várótermet egyszerűen bezárják, nehogy mindenféle hajléktalan ott húzza meg magát. Sőt, amikor úgy döntöttek, hogy legalább fedél alatt legyenek, majdnem el is zavarták őket, hogy csak akkor lehetnek ott, ha vasútra vagy buszra várakoznak.
Így áztak-fáztak egészen hajnalig, amikor már megjött az első vonat, és elindulhattak...
Tanulság... könyörgöm ne az legyen, hogy miért nem figyeltek oda... Bárkivel előfordulhat az, hogy lekési az utolsó vonatot... Sajnálom, hogy idáig jutott el Magyarország, hogy még a napi egy jócselekedet híveit se találták meg az egész városban. Hogy szemernyi vendégszeretet, szemernyi jóindul se volt feléjük. Miért kellett odáig jutnunk, hogy félünk az idegenektől, félünk attól, hogy nehogy kirúgjanak minket az állásunkból... Az is érthetetlen számomra, hogy annyira lusták ott, ahol ezzel foglalkoznak, ahol fizetős vendégeket fogadnak... hogy azok se veszik a fáradságot, hogy felvegyék a telefont?
Számomra döbbenetes volt ez a kis beszélgetés, és sajnálom, hogy idáig jutott el az ország, hogy a vendégszeretetéről híres városában is így járjon két fiatal a zuhogó esőben, ráadásul készpénzzel a zsebében, hogy sehol sem tudja magát meghúzni.
2013. szeptember 30., hétfő
Mobilra optimalizálás
A Bootstrap 3-as verziójának új jelszava: a mobilra optimalizálás már nem opció, hanem elsődleges! Igenis igény van arra, hogy egy oldalt mobilról is lehessen olvasni, böngészni. Nagyon sokminden változott benne, és aki frissíteni akarja a verziót, az egész oldal CSS hivatkozásainak a class-ait át kell migrálnia, ha 3-as verzióra frissít.
De a Bootstrap-ről később... mert szerintem nem egészen tökéletes az a megoldás, hogy csak a szélességét nézzük egy oldalnak! Az, aki azt mondja, hogy elég, ha a mobiloldal responzív, akkor az számtalan bosszúsággal néz szembe. Egy mobiloldal nem nézhető meg úgy, hogy csak a szélességét változtatjuk meg, és elég, ha néhány elem eltűnik és megjelenik máshol... mert nagyon sok dolog nem így működik.
Sok helyen úgy csinálják, hogy külön oldalt terveznek a mobilok felé, csak az adatbázis a közös. Ez azért nem jó, mert a Google számára a canonical metatagot is be kell állítani, hogy ne legyen duplikáció. A legjobb az MVC (model-view-controller) framework-ökben azt, hogyha akarod, akkor a mobiloldalaknak más sablont készítesz, és a controllernek meghatározod, hogy melyiket hívja be. Így a link ugyanaz, csak az oldal lesz más.
Tehát az is megoldás, hogy különböző view-okat készítesz, és a PHP agent detektálás (pl. a http://mobiledetect.net.) által meghatározod, hogy melyik template-t töltöd be. Az oldal tartalma (content) általában ugyanaz, elég, ha ezt responsívnak tervezed, a többi tartalomelemet, widget-eket pedig hozzáigazítod.
De ha ragaszkodsz a responsive megoldáshoz, keverheted is módszereket - csak egy template-t használsz, a tagnak adsz egy id-t, amit a PHP-s detektálás által meghatározol, majd CSS-ben és JQuery-vel így hivatkozol a responsív részekre: body#mobile vagy body#tablet.
Mint fentebb említettem, a csak responsive megoldás nem tökéletes megoldás. Bár lehet, hogy Amerikában a képek letöltése pikk-pakk megvan, a hazai mobilszolgáltatók előszeretettel tesznek adatmennyiségi korlátot a nagysebességű 3G csomagokra. Ha pedig letelik az adatmennyiség, csiga lassúsággal mehetsz tovább 2G-vel, vagy WIFI-re vadászhatsz... Paradoxon ugyanis az, hogy az emberek türelmetlenek, és ha egy oldal betöltése 1 percnél tovább tart, akkor a felhasználó már rögtön más oldal után néz... Ilyen feltételek mellett a képeket is optimalizálnod kell, és képek esetében nem választható módszer az, hogy elég ha responsív... vagyis... a PHP-s eszközdetektálás által azt a képet választod ki, amelyik a legoptimálisabb szélességre is, és fájlméretben is.
Megteheted azt, hogy a kép linkje nem maga a kép, hanem egy kiválasztó controller, és külön mappára rakod a mobilra szánt elemeket, a tabletre szánt elemeket és a számítógépre szánt elemeket. Ha pedig a felhasználók tudnak képeket feltölteni, akkor lehet külön mappákba rakni a bélyegképeket abban a méretben, amikben szeretnéd, hogy megjelenjenek (pl. a mobiloldal thumbnailjei 80 pixel nagyságúak, a tablet-é 120 pixel, az asztali 150 pixel).
Őrült paradoxon szerint kell tervezni egy weboldalt. Miközben az asztali gépekre szinte elvárás lesz a nagy háttérképek használata, addig a mobiloldalaknál még mindig a kicsi a legjobb... a megoldás persze, hogy a responsívitás, de a nagy kép nem lesz optimális fájlméretben. Remélem, hogy tudtam segíteni abban, hogy megtaláld a legjobb megoldást.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)