A közösségi honlapokra visszatekintve

Idén volt időm megtapasztalni, és átélni a különböző közösségi honlapok nyavalyáit. Volt fejlődés is egyes oldalakon, sőt vannak újdonságok is.
A közösségi honlapok olyan webkettes alkalmazások, melyeknél az emberek az ismerősi hálózataikat kívánják egy oldalra csoportosítani. A vicc, hogy rengeteg ilyen oldal van, annyira sok már, hogy lassan mindenki, aki online módon elérhető akar maradni, annak mindenhova fel kellene, hogy regisztrálja magát. Amerikaiak számára ez természetes, de egy olyan földönragadt emberfajtának, mint a magyar, ez nagyon szokatlan. Emlékszem, a chatkorszakban volt egyszer egy ilyen érzésem, hogy szinte mindenhova fel kellett, hogy regisztráld magad: ICQ, MSN, Skype. Manapság már csak a két utóbbi maradt, sőt, az MSN szinte győzött is, mivel Skype-olni tényleg csak azok Skype-olnak, akik telefonként is használni akarják.
Térjünk vissza a közösségi honlapokra. Bármilyen vicc, de mindegyik közösségi honlapnak valahogy kialakult egy image-e, hogy mire lehet hasznosítani. Meglepő módon erre is használja a többség, nagyon ritka az, amikor valaki egyedi célra hasznosítja...

IWIW:
Magyarország kis ország, és a legtöbb ember tényleg arra használja, ami az Iwiw-nek célja is volt: használata többségében kimerül abban, hogy telefonkönyvként használja, azaz az ismerőseinek láncát tartalmazza. Persze vannak olyanok is, akik Facebookban megismertek alapján az itteni felhasználókat ki akarják használni, azaz totál ismeretlenül bejelölik az embert, hogy majd később reklámozásra dobálják rájuk a szemétleveleket. Azonban az emberek elfelejtik, hogy a magyar ember nem szeret kéretlen leveleket kapni, és inkább megszakítják a kapcsolatot vele, mint hogy elviseljék a reklámokat... Megint kémkedésre használják az Iwiw-et: leginkább az álláskeresők tudnának erről mesélni. Így aztán ne is csodálkozzatok, ha egyszerűen csakis semmitmondó arcképeket fogtok találni, és csakis azok a hobbik kerülnek be a profilokba, amiket a nagyvilág előtt nem szégyellenek. Sokan még a kapcsolataikat is ezen ok miatt rendezik át, felháborítva ezzel sok-sok kisebbséget (romák, melegek stb...)

Facebook:
Második közösségi kirándulásom a Facebookra volt, bár hatékonyan még nem használtam akkor ki. Most se használom, mert ha akarnám, használnám a Second Life-os eladások segítésére, mégsem teszem valamiért. A Facebook nemzetközi mívoltát a magyarok idegenkedve fogadják. Miért is kutatnánk fel valakit, és barátkozós kezünket nyújtani mindössze csak azért, mert mi is magyarok vagyunk, van mert nekünk is van valamilyen hobbink. Pedig a Facebook-on ez a helyzet, mindenki keresi az ismeretlenek társaságát, és mindenki megpróbálja megmutatni azt, mit is csinál. Klippet csinált a Youtube-ra? Miért ne rakná fel a Facebookra is? Esetleg valamilyen termékeket árul? Naná, hogy a Facebook-ra is fel kell raknia. Az üzleti életmenet külföldön annyira rászokott a Facebookra, hogy már maga az alkotói műhely is inkább csinált egy oldalkészítési lehetőséget, hogy üzleti indokból ne zaklassák a felhasználokat.
Mit tapasztal az ember, amikor felmegy a Facebookra? Minél több felhasználónak nyújtasz békejobbot, annál inkább megtelik az üzenőfalad. Valaki 1000 pontot nyert pókeren. Valaki talált egy fekete bárányt a Farmville-ben... Ez mind nem is elég, mert még javasolják is neked, hogy jóbarátként játssz te is "velük" ugyanezen játékokat. Az ember meg csak kapkodja a fejét, és vagy kitör belőle a jómagyar, azaz távozik nagyon gyorsan a Facebook-ról, vagy elviseli az üzenetek garmadáját, és elüti az idejét valamelyik Facebook alkalmazással...

Twitter:
Ezen honlap az, amire még mindig nem jöttem rá, mi a francnak találták ki. Hasonló a Facebookhoz, egy kicsit blogozás is, hiszen amikor az embernek eszébe jut valami egy SMS-nyi méretben, és be akarja írni a naplójába, akkor röviden beleírja. A Facebookhoz hasonlóan itt is rengeteg emberrel lehet felvenni a kapcsolatot, de a rövid üzenetekben annyira el lehet tévedni, hogy nincs is szinte értelme az egésznek. Én legalábbis még nem találtam ki, mire jó, de az amcsik online élnek, és egyszerűen nagy divatja van náluk... Azonban a magyarok is kezdik felfedezni a lényegét, merthogy Verácska kalandjait totál lazán lehetett itt követni, merthogy vera oldalára linkelve a napló időrendi sorrendben visszafelé olvasható volt. Ennél jobban már Kovi mester viccein lehetett röhögni, amint sztorizgat arról, mi történik a pornófilmforgatásokon...
A Twitternek vannak testvéroldalai is, a legismertebb a blip.fm, aminél zenei linkeket lehet ajánlani, és magát az oldalt rádióként lehet hasznosítani.

Tumblr:
Legutóbbi felfedezettem ez a kimondhatatlan (amerikaiak számára tutira) nevezetű honlap. Aki elsőként beregisztrál, az rögtön észreveszi, hogy olyan ez, mint egy tökéletes blogmotor, nem kell annyit vacakolni vele, mint a többi blogok esetében. Pofonegyszerű a használata, nem is kell ennél több egy profi naplóírónak. Csakhogy ha elkezd keresgélni a Tumblr rendszerében mindenféle kulcsszavakra, valamint a Twitternél megismert módon követni próbálja a neki megtetsző honlapokat, akkor egy kisebbfajta káosz fog kialakulni. Ez a módszer - mármint a követési módszer - a Google Readerben is ismert, csak itt bele van integrálva a Tumblr kezdőoldalába. Ha pedig már rájön arra, hogy a Tumblr közössége tulajdonképpen csakis az apró szösszenetek, képek stb... szemetelését végzi, akkor körülbelül úgy fogja érezni magát, mint amikor az ismerőse ezredik PPS szösszenetét olvassa már végig. Sokszor röhög rajta, aztán ráébred arra, hogy ezzel a marhasággal tölti el az ideje nagy részét. Gátvéder rajongói mindenesetre örülni fognak a Tumblr-nek, és nem fogjátok elhinni, de egyre több magyar fedezi fel ezt az oldalt. Mert a magyarok azért egyvalamit szeretnek: röhögni és elmondani a magukét...

Google Wave:
Legfrissebb felfedezettem a Google Wave, ami magát úgy hírdeti: ha az e-mailt most fedeznék fel, akkor ilyen lenne. Én még egyelőre felfedezem a Google Wave világát. Hasonló a Tumblr-re, első nézetre, de mégsem olyan, hanem valami más. Ha valaki nem osztja meg a címét valahol, akkor egyáltalán nem tudod felvenni vele a kapcsolatot. Az információkat is apránként, a Google-ban kutatva kell utánakeresni, mert nincs sehol se leírva, hogyan lehet hatékonyan felhasználni a Wave-t. Bár ez nekem nem újdonság, mert a Twitter hatékony használatát is a Google-ból kellett kikeresgélnem :D
Azt mondják, ha a Google Wave beindul, mert rengeteg ismerősöd van, akkor olyan lesz az egész, mintha passziánszt játszanál az információkkal. Az információ folyton fog változni, üzenetek váltják egymást, egy hullám egy hatalmasra fog dagadni a végén. Sokmindent meg lehet majd csinálni - pl. sakkozni lehet egy másik Wave felhasználóval...
Sajnos egyelőre nagyon az elején vagyok, és igazi tapasztalataim még nincsenek a Wave-ről, mivel nem nagyon vannak ismerőseim még. De ha majd lesznek, akkor majd megemlítem azokat is. Ám van egy olyan érzésem, hogy ez tényleg olyan lesz, mint a régi-régi chatprogramok. Azaz addig jó, amíg mindannyian online-ok vagytok, különben csak annyit fog érni, mint egy hagyományos e-mail.