A mai nap kezembe került a Metropol egyik cikke, valamint a honlapjukon az egyik esetet bővebben kifejtő cikk amit itt ti is elolvashattok. Ez is erősíti bennem azt, hogy bármit is csináljunk az interneten, ha megjelentetünk valamit magunkról, akkor annak következményeit vállalnunk kell.
A sztorik meglehetősen érdekesek, és elhiszem, hogy nemcsak kósza pletykák. Vigyáznunk kell tehát, mit teszünk, és hogyan tesszük. Sokan talán ezért a közösségi honlapokra pusztán néhány képet raknak fel, és semmilyen információt nem raknak, nehogy ezzel is okot adjanak egyes nem várt eseményekre.
Csak néhány feltételezett példa: tételezzük fel, hogy gondozóként dolgozunk és a helyi kisebbséggel foglalkozunk mondjuk családsegítőként. Talán meg sem lepődnénk, hogy az Iwiw-en keresztül jópár kapcsolati kérés érkezik a roma fiatalságtól. Segítettünk rajtuk, és ők ezzel viszonozzák a hálát. Jó kapcsolatot akarunk velük ápolni, ezért visszaigazoljuk őket. Ha meg egyáltalán nem is tennénk meg, még haragudnának is ránk, aminél asztalborítástól kezdve bármi megtörténhet főleg, ha tudják, hol dolgozunk. De mi van akkor, ha az állásunkból egy jó kis átszervezés miatt elbocsátanak? Miért történik meg az a furcsa dolog, hogy nem kapunk hosszú ideig állást, akárhányszor jelentkezünk egy hirdetésre? Főleg, ha mi magunk nem is vagyunk a kisebbséghez tartozó, de felrakott képünk alapján akár azok is lehetnénk.
Ugyanez igaz a melegeknél is. Vannak emberek, akik ezt nem titkolják, hanem még büszkék is rá. Tételezzük fel, hogy van is ilyen ismerősünk, be is van jelölve az Iwiw-en. Mi van, ha ezt az embert egyszer megfenyegették, és ugyanez várhat az ismerőseire is, még akkor is, ha nem meleg?
Csajoknál: tételezzük fel, hogy felraktokk egy olyan képet, hogy falatnyi fürdőruha van rajtatok. Vagy önfeledten szórakoztok egy diszkóban. Vajon hanyan gondolják azt, hogy ti partnert akartok keresni? Annakidején egy ismerősöm vetette fel - és most már bevallom, jogosan - hogy amikor egy buliképsorozatot felraktam a Youtube-ra, hogy vegyem le azonnal, mert akkor elveszítheti a kuncsaftjait. Másik azt vetette fel, hogy a kollegái szemében tűnne fel rossz színben, ha meglát egy asztaltáncolást róla. Még akkor is, ha nincs feltüntetve a neve...
Vegyük csak magamat: Nem találok állást, bár ennek más okai is lehetnek, természetesen. De némelyik állásnál, amit úgy gondolom, el tudnám végezni, odáig sem jutok el, hogy válaszoljanak, nem feleltem meg. Ilyen esetekben merül fel bennem a kérdés: lehet, hogy azért nem feleltem meg, mert kissé cigányképem van a fotókon, annak ellenére, hogy magyar vagyok? Az is lehet, hogy azért, mert rátaláltak a blogomra, és néhány kritikus hangvételű írás miatt úgy gondolja, hogy nem lennék jó kollega? De akkor mit tegyen az ember? Ne rakjon fel fotókat magáról? Ne csináljon semmit se?
Az Iwiw és a Facebook egyik hibája az, hogy sosem lehet megtudni, ki az, aki felkereste a profilomat. Így könnyedén ki vagyunk szolgáltatva, elméletben sosem tudjuk meg, hogy miért történtek meg az események úgy, ahogy történnek. Indokot gyártani ugyanis rohadtul könnyű. Tudom. Tapasztaltam.
Ha valaki odáig elmegy a munkájában, hogy az interneten keres az illető álláskereső után, annál én sem szívesen dolgoznék - nem tudnék élni napi 24 órás kontroll alatt, a szabadidőmben meg hadd csináljam már azt, amit én szeretnék. Szerintem nem csak én vagyok ezzel így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése